Mert olyan világban élünk, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy romba tiporja az emberek önmagukba vetett hitét! Miért? Mert ez a jó "neki". Ugyanis, ha nem bízol magadban, ha nincs hited abban, hogy képes vagy nagy dolgokat véghezvinni, akkor nemigen vagy egy kezdeményező egyéniség, s aki nem kezdeményez, az csak "elszenved" dolgokat és így könnyebb (meg)vezetni. Az beáll a sorba, és a többieket követve megy a kolomp után. Kinek nem inge... tudod.
Én imádok olyan dolgokat csinálni, ami másoknak már nem fér bele mert túl sok, túl nehéz, túl veszélyes, túl merész, túl, túl, túl...
Mindenkinek van egy önkorlátozó, kényelmi szférája, amit komfortzónának nevezünk. Ha megnézed ezt a kis ábrát, láthatod, hogy minden olyan dolog, amiért érdemes élni a komfortzónán kívül található!
Ennek a komfortzónának pedig van van egy olyan érdekes tulajdonsága, hogy állandóan változik. Éppen vagy tágul vagy szűkül, de sosem stagnál. Na már most ha tágítod, ilyen (vagy teljesen mindegy milyen) kihívásokkal, akkor sokkal több olyan dologra képesnek tartod majd magad, amikre azelőtt gondolni sem tudtál volna! Ennek pedig az a hozadéka, hogy bátrabb, kezdeményezőbb, nyitottabb, befogadóbb leszel, türelmesebb másokkal és magaddal szemben. Kinyílik a világ! Lesznek céljaid, ha eddig nem voltak, és ezen célok elérése tovább gerjeszti ezt a folyamatot, aminek egy belső béke és boldogság lesz az eredménye, nem csak spirituális értelemben hanem racionálisan is.
Ezért csinálom. Sajnos ezt sokan nem értik meg. Ez nem arról szól, hogy jó dolgomban nem tudtam mást kitalálni, mint hogy nem eszek egy hónapig! Ez az egészségen túl, egy kőkemény kihívás! Ami nem csupán feszegeti a határaimat, de próbára teszi a kitartásomat és harcol bennem az evés élményéért. Mert imádok enni! Jókat, finomakat enni! Hiszen már az első napon követelni kezdte a szervezetem a jogait a "normális" ételhez. De én döntök! :)
Még ma jövök a mai élményeimmel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése