Tádáááám: Mit lehet elérni 8 hét alatt? (képpel, centikkel, kilókkal) Élménybeszámoló

Véget ért. 💃 🎆 🏁 👏

60 napig nyeltem az éhkoppot, enerváltan vegetáltam... és sajnáltam magam... :)
De a viccet félretéve, elképesztő vagyok! Mikor kitaláltam, hogy 30 napig csak zöldség-, és gyümölcsturmixokat iszok, majd felemeltem a penzumot 30-ról, 50 napra még én is nagyot nyeltem, hogy bírni fogom-e... aztán meg még erre ráhúzni 10 napot... szóval rém büszke vagyok magamra! :) Még soha nem csináltam ilyesmit (ilyen hosszan), és úgy érzem, valójában gyorsan eltelt ez a 8 hét! Vagyis 7. Az utolsónak - azt hittem - már soha nem lesz vége...

Most olyan békés vagyok... mint egy jóllakott csecsemő... Olyan tündibündinek és elbűvölőnek érzem magam, hogy az valami elképesztő! :) Szusit reggeliztem!!! Persze nyersen. Szójaszósszal, ahogy kell! (Nem, nem volt benne nyers hal. - Mielőtt valaki megkérdezi. - Sem rizs. Csak zöldség.) Áááá Te jó ég! Iszonyúan jó érzés újra enni! Még talán soha életemben nem élveztem ennyire egy ételt! Az ízeket..,. olyan nyögős volt... Tudod, amikor annyira jó valami, hogy hangosan nyögni kell hozzá! :))) Ilyenkor hatványozottan érzem, hogy mennyire kevés kell a boldogsághoz, és hogy imádok élni! Szinte katartikus volt, majdhogynem orgazmikusan fenomenális! Annak ellenére, hogy pár falatnál többet nem bírtam enni belőle... Vagy a gyomrom szűkült össze, vagy a nyelőcsövem... vagy mindkettő. :)))

A reggelim... :)

Na akkor jöjjön egy kis élménybeszámoló... Nem volt könnyű ez a két hónap, de annyira nehéz sem, hogy ne tudná bárki végigcsinálni, akiben van elég elszántság és elege van a tükörképéből. Én ezzel a 60 nappal elértem a célomat. Sőt, túl is teljesítettem, egy bizonyos értelemben... A célom az volt, hogy fogyjak 10-15 kilót, amennyit sikerül. Megvan. De sokkal fontosabb az a hozadéka ennek a két hónapnak, a tény, hogy végigcsináltam. Valamit végigcsinálni és kipipálni, már önmagában is baromi jó érzés! A többi pedig ráadás. Van, aki szerint így, közel 14 kiló mínusszal fiatalabbnak nézek ki, amúgy szerintem nem. De hogy jobban, az tuti! :) Már az 50 napos eredmények is nagyon látványosak voltak, de ez 60 nap alatt még jobb lett! Lám "röpke" 8 hét alatt milyen változásra képes az ember lánya, ha amúgy rendesen nekidurálja magát.

Így a finisben - hiába is várnátok - nem tudok ooolyan katartikus élményekről beszámolni - a szusit kivéve - amiket ilyenkor meg szoktak osztani azok, akik valamilyen változáson mentek keresztül. Nem lettem más, nem lettem jobb ember, vagy jobb értékesítő, nem változott meg a világnézetem, az értékrendem vagy a hozzáállásom mondjuk a békák nemi életéhez vagy az emberi hülyeséghez... (Mindkettő felkavar. Az előző, mert túl hangos, az utóbbi, mert kivédhetetlen.)
Szóval keskenyebb lettem, így kevesebb levegőt szorítok ki magam körül. :))) És kicsivel ismét kijjebb pöccintettem a komfortzónám határait. Épültem. Önmagam előtt. Mert ez a fő. Senkinek a véleménye nem számít, csak az, amit te gondolsz magadról. És én most azt gondolom, hogy ezt szuperül végigcsináltad kislány! :) Visszatért az önbizalmam, a nőiségembe vetett hitem, nőtt az önbecsülésem, megint jó csajnak érzem magam, és már szeretek a bőrömben lenni! :) Na igen, ez sem egy utolsó szempont.

És rájöttem arra, hogy soha többé nem akarok kövér lenni. Az "előtte" képen látszik, hogy rendesen elhagytam magam és a valóságom az utóbbi két évben. Utáltam, hogy már nem jöttek rám a ruháim, nagyobbakat meg nem voltam hajlandó venni, mert az nem állapot, hogy 80 pluszosan éljem az életemet! Sokan, akik láttak a kúra elején, nem tartották azt olyan borzalmasnak mint én, de nekem 20 éven keresztül nem ez volt a normális. Ugyanis kb. 16 éves koromtól 36-ig, 65-68 kiló voltam, (174 cm vagyok) ahhoz volt igazítva a ruhatáram, az életvitelem, az énképem, a megjelenésemmel szembeni elvárásom. Aztán összeköltöztem egy pasival, átvettem (sajnos) a rossz étkezési szokásait és röpke fél év alatt úgy felcsúszott 15-20 kiló, hogy észre se vettem, és alig bírtam tőle megszabadulni. Nekem a közel 86 kilós testsúly irdatlanul sok, és sokk volt!

Nyilván mindenki maga dönti el, hogy milyen test klappol az ő belső világához. Van olyan nőismerősöm aki 90-100 kilósan is kitűnően érzi magát, szereti a testét, rendben és egyben van, de én nem voltam. Utáltam a testemet, a nyarakat, a bulikat, a strandokat, hogy nem bírtam csinosan felöltözni, hogy összeért a combom, hogy hamar elfáradtam, hogy jobban izzadtam, hogy már nem voltam olyan hajlékony, mint anno. De ezek is elmúltak. A kúra és az edzések hatására visszatért minden. Az erőnlétem, az energiám és a hajlékonyságom is egyre ismerősebb, nem csupán a tükörképem! Ez vagyok én! Ez az igazi valóságom.

Többen kérdezték, volt-e olyan nap, hogy legszívesebben elgyengültem és betoltam volna valami nem turmixosat. Mondjuk egy pizzát, vagy egy csokit, sütit, bármit... Hát persze. Álmomban. Többször is.. :))) De ébren semmi olyan dolog nem jöhetett volna közbe, amitől nem csinálom végig. Olyan elszántságot éreztem egész idő alatt, mint eddig kevésszer az életemben. Még talán az első kúrát (2015-ben) sem csináltam (ó dehogy!) ilyen eltökéltséggel, mint ezt a mostanit! Ez pedig nagy szó, mert korábban könnyen letértem a hónap elején és hétfőnként állandóan újrakezdett "de ez már tényleg az utolsó pizza"-fogadalmakkal teli vakvágányról. Ha rossz napom volt, felbosszantottak, rossz hírt kaptam, valahol feltűnt a kedvenc kajám, vagy megéreztem az illatát, képes voltam egy csapásra felhagyni a nagyon komoly elhatározásommal, enni belőle, és egyetlen kéjes pillanatért elmerülni a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás fortyogó, sötét bugyraiban.

Ebben a két hónapban szintén gyakran találtam magam ilyen kihívások közepette, hogy kerti parti sült kolbásszal, vendégség "na, csak ezt a kis sütit", de nem. Nem csábultam el. Egy falatra sem. Ebben pedig az a szuper, hogy nem úgy mondtam nemet, hogy közben belül meg csorgott a nyálam, hanem úgy, hogy valóban azt éreztem, nem kell. Erősebb lettem. Mentálisan (is). Nem kicsit. Nagyon. 

Nos, itt vannak az eredmények, képpel, centikkel, kilókkal.

És a heti változások

54. nap - Most már megy a hiszti... :)

:D valahogy így érzem magam...

Aki erre várt, az most tobzódhat... :)
Elképesztő az emberi agy... vagy a női... :))) A "minden a fejben dől el" alapelvet tekintve értem. Ha úgy határoztam volna, hogy június végéig kúrázok, valószínű most a világon semmi bajom nem lenne. Úgy, mint eddig. Ám, hogy úgy döntöttem, jövő hét kedden vége lesz az akciónak, a testem már követelőzik. Érzi, hogy az utolsó napok vannak hátra, és már csak egy kis idő választja el attól, hogy ismét tobzódjon az ízekben... :) Persze módjával fogja csinálni.
Az egész kúra alatt nem volt semmi bajom. Azt azért nem mondom, hogy ez alatt a 7 hét alatt meg se kottyant a nem evés, vagy a "korlátozottabb" energiabevitel, de most már igencsak hiányoznak a különféle ételek, az ízek, a fűszerek, az evés. A facebook sem segít, mert bármikor felmegyek, állandóan szembejönnek az ételek, mert valaki mindig megoszt valamilyen fincsi, kajás posztot... :)) Szerintem direkt.

Ez az egész abban nyilvánul meg, hogy idegesebb, ingerültebb vagyok. Tehát akit mostanság "kapok el" bocsi, ne vegye magára, csupán elvonási tünet. De persze azért igyekszem viselkedni.. :) Többen javasolták, hogy hagyjam már abba, mi a francnak kínlódok, a program teljesítve, lépjek már tovább, de nem akarom abbahagyni. Június 13.-áig fogom csinálni, és kész. Akármi lesz is!

Fogytam tizenvalahány kilót, az allergiám továbbra is békén hagy, és annyi energiám van, hogy nem tudom hova tenni. Edzéssel igyekszem kordában tartani a... szóval mindent, ami kitörne belőlem... a feszültséget, az ingerültséget, és az egyéb dolgokat. Egész jól működik. Heti 6x edzek, (3 súlyzós és 3 kardió edzésem van) és a jó hír, hogy pár hete még hányingerem és hasgörcsöm volt attól, ha rendesen meghajtottam magam egy intervall kardióval, de már egy ideje ez sem jelentkezett. Dübörög a zene, ömlik rólam a víz, csinálom, csinálom, és imádom! Ez most annyira kell, szinte létszükséglet.

Szóval köszi, köszi a gratulációkat a kitartásomhoz, meg ehhez az egész mókához, drága vagy meg minden, de ha találkozunk, légyszi ne szólj hozzám még egy pár napig! :)

A negyvenvalahanyadik nap... Receptekkel! :)

Két jó dolog van abban, hogy turmixolok. Az egyik az minden bizonnyal a kényelem. Imádom a macerátlan életvitelt. Hogy nem kell azon gondolkozom, mit egyek, mit főzzek, miket vásároljak... Pikk-pakk végzek a piacon vagy a bioboltban. Nyilván ha majd vége lesz a kúrának, belép a képbe a változtatás gyönyörűsége, de alapvetően nagyon szeretem az egyszerűen kivitelezhető, gördülékeny, sima dolgokat.

A másik szépsége, kissé összetett, és akkor jelenik meg ha már egy ideje így élsz. Az alvásigény-csökkenés miatt "többet élsz", az energiaszint-emelkedés miatt pedig azt a többet, intenzívebben! :)

Ha jól belegondolok, nem tudok negatív dolgot említeni a turmixkúra kapcsán, illetőleg nem kell mindenkinek és állandóan turmixolni. Ezeknek az italoknak a pozitív hatása (emésztés rendbetétele, bőr kitisztulása, általános könnyűség-érzet, csökkenő testsúly, energiaszint-növekedés, kellemes közérzet, alvásigény-csökkenés stb.) nem csak akkor jelentkezik, ha kizárólag ezt iszod. Akkor is, ha csak kiváltasz vele egy étkezést, vagy reggelente megiszol belőle egy pohárral. Nyilván ha bevállalsz egy ilyen hetet vagy hónapot, a pozitív élmények sokkal intenzívebben jelennek meg.
2015-ben, az első kúránál, még én is féltem, kibírom-e, hogy ne egyek egy hónapig, mi lesz, hogy lesz, tényleg jó ötlet volt-e belevágni, és csak belül éreztem, hogy jó az irány. Tavaly már tudatosan készültem rá és csináltam, most meg egyenesen eltökélten! Ez azt jelenti, hogy senki, és semmi sem zökkenthet ki, semmi olyan nem történhet, ami eltántorít attól, hogy végigvigyem úgy, ahogy kitaláltam. Nem érdekel, ha előttem a kedvenc kajámat eszik, nem érdekel ha érzem a finom illatokat, nem érdekel ha egy buliban mindenki más eszik, ugyanolyan jól tudom érezni magam én is, mint a többiek, és nem gubbasztok önsajnálatban fetrengve egyedül a sarokban.
Van ide egy nagyon friss példám, mert tegnap házavatós-csapatépítős buli volt napirenden nálunk. Volt nyilván eszem-iszom, grillezés, bográcsozás meg a satöbbi. Én meg vittem a saját - jól bevált - turmixgépemet, hozzávalókat és turmixokat csináltam! :) Többen (megkós)tolták és ízlett mindenkinek! :) Leírhatom ismét, hogy minden a fejben dől el, de inkább nem ragozom ezt tovább.

Június 13-a lesz a 60. napja ennek a kihívásnak. tehát az eredmények 14.-én kerülnek fel ide. Fényképpel, ahogy illik. :)

Egy ideje már nem írok receptet, mert már nem az a fontos a számomra, hogy változatosan "étkezzek" hanem az, hogy becsülettel végigcsináljam. De most - mivel többen kérdeztek recepteket, és úgy látom nem szerettek bogarászni a blogomban - leírom ide a számomra legfinomabbakat, így ezek közül bátran választhattok, mindegyik nagyon oké lesz! :)


"Alap" zöld turmix recept

15-20 dkg spenót 
1 alma (használhatsz helyette, körtét, barackot, kivit, ananászt, mangót is)
2 banán
datolyapaszta (ízlés szerint)
víz



Céklás-kivis turmix 

2 kisebb darab cékla
3 kivi
1 avokádó
1 alma
2 banán
2 evőkanál őrölt chia mag
víz



Lila turmix

6-7 levél lila káposzta
2 kisebb cékla
2-3 marék muskotályos szőlő (egy közepes fürt)
2 banán
1 avokádó  
4 nagy datolya vagy datolyapaszta (ízlés szerint)
2-3 evőkanál méz
víz

Fűszeres-paradicsomos turmix 

4-5 paradicsom
3 zellerszár
bazsalikom
chili
lestyán
petrezselyem
bors
himalája só
víz


Sütőtökös-narancsos turmix

1 fél sütőtök (mint a képen)
3 narancs
3 szál sárgarépa
2 mandarin
1 banán
méz/datolyapaszta (ízlés szerint)
fahéj (csak érzéssel)
víz

Gránátalmás-spenótos zöld turmix

1 csomag spenót (10 dkg)
1 avokádó
1 gránátalma
2 banán
2 evőkanál goji bogyó
5 db datolya vagy datolyapaszta (ízlés szerint)
víz





Pina colada turmix

3 dl kókusztej 
1 ananász
1 narancs (van aki nem tesz bele, én tettem)
1 banán
3-4 mentalevél 
agave szirup
2 dl víz 

Sütőtökös-gránátalmás (sárga) turmix :)

Kb. 40 dkg sütőtök (nyersen)
1 avokádó
1 gránátalma magjai
1 narancs
3 banán
zöld tea




Epres-mandulatejes turmix 

30 dkg eper (használhatsz áfonyát, szedret, ribizlit, meggyet is, valamint mirelitet is)
2 banán
4 dl mandulatej
4 dl víz
datolyapaszta vagy méz (amelyik tetszik, és érzésre)







Bármelyiket választod is, biztos a siker! Ha szeretnéd még inkább  felturbózni tehetsz bele superfood-okat. Amiket én szoktam: ginseng, spirulina, acai bogyó, goji bogyó, maca por, chia mag.
Nekem a spenóthoz, brokkolihoz, kelkáposztához nem igazán illik az eper, szeder, ribizli, áfonya, így ezeket tejes változatban szoktam készíteni, mandula-, vagy kesudiótejjel, és ezekbe nem teszek superfood-okat. 

Remélem, találsz ezek között kedvedre valót. :)

A turmixkúra és az allergia

Amikor anno az allergiatesztet elvégezték rajtam, húszéves korom körül, úgy néztem ki, mint Popeye a legjobb napjaiban. Az egész alkarom belobbant, bedagadt és úgy viszketett majd' megőrültem tőle. Kiderült, hogy a madártollon kívül mindenre allergiás vagyok, így bármit "hozott az élet" abszolút kiszámítható volt az összes nyári reakcióm! :))) Jöhetett házi por, atka, parlagfű, nyírfa, nyárfa, szilfa, fekete üröm, kutya, macska, minden tüsszögést, viszketést, orrfolyást és könnyezést váltott ki belőlem...

Ehhez az idők során még egy kellemes gyógyszerallergia is társult (ibuprofen, alopyrin, kalmopyrin, algoflex, advil... és ezek származékai) tehát ha mindezeket összevetjük azt mondhatjuk, hogy immunrendszer-erősség tekintetében rendesen alulmúlom az átlagot. Ennek ellenére elvétve vagyok csak beteg, ez a "gyengeség" inkább a halmozott allergiában köszön vissza. (Ételek tekintetében még nem csináltattam meg tesztet, így arról nincs infóm, hogy a fentiekhez ételallergia is társul-e vagy sem.)
A gyerekkoromat megkeserítő allergia végül odáig fajult, hogy kb. félévente befulladtam (értsd: arra keltem éjszaka, hogy nem kapok levegőt) és szipókát (inhalátor) kellett beszerezni. Aztán - azt hittem - ezt kinőttem, és maradt a szinte állandó tüsszögés, orrfolyás és könnyezés... amik kellemesen végigkísérik a nyaraimat, hacsak nem szedem az allergiagyógyszeremet minden évben, áprilistól októberig. Mivel több mint 20 éve szedem, már párszor váltanom is kellett, mert immúnis lettem egyikre-másikra.

Ilyen bevezető után, gondolom sejted, hogy mi következik... Vajon a turmixkúrám hatással van-e erre az állapotomra... Nos, igen.
Tudni kell rólam, hogy notórius önmegfigyelő vagyok, szeretem tudni mire, hogyan reagál a testem, a szervezetem. És mindenre reagál. Nem csak az enyém, a tiéd is. Mindenről küld visszajelzést, csak sokszor nem veszünk róla tudomást.
Április 15-én kezdtem a turmixkúrát. Épp startolt az allergiaszezon, de még nem kezdtem el szedni a gyógyszert. Bár ez nem volt tudatos. (Az igazság az, hogy minden évben elfelejtem, hogy el kellene már kezdeni, és csak az első tüsszögések alkalmával ijedek meg és rohanok a gyógyszertárba újabb adagért. Bár mióta tavaly kétszer is befulladtam, már egész arzenál van itthon allergiagyógyszerekből. :)) Olyan 20.-a körül vettem észre először, hogy jelentkeztek az ismert tünetek, de úgy gondoltam, lesz, ami lesz, ezúttal kivárok. Hátha a turmixkúra erre is hat... és nem kezdtem el szedni a gyógyszert. És igazam lett.

Ma május 21.-e van, és tegnap vettem észre először azokat a kis cuki, puha, fehér szöszöket (nyírfa, nyárfa? nem tudom melyik, melyik) a levegőben, amik már eléggé elő szokták hozni a "kívánt" hatást, de semmi nem történt. Se tüsszögés, se viszketés, se könnyezés... pedig Debrecenben a Nagyerdőn lakom, vagyis hatványozottan ki vagyok téve a pollenek hatásainak. De azt hiszem, bátran kijelenthetem, a turmixkúra, nem csupán az alakot teszi ...ööö... mondjuk úgy: stradkompatibilissé, de - nagy örömömre - erre is pozitív befolyással bír! :)

Ez a harmadik évem, amikor turmixkúrázok. :) Két éve csináltam végig az elsőt, ami 30 napos volt, tavaly a másodikat, de csak 20 napig, és az idén egy 50 napost terveztem be. Az első kettőnél nem éreztem, hogy azok bármi befolyással lennének az allergiámra, ami azért sem volt észrevehető, mert a korábbiakat január-február környékére időzítettem. Nem volt jó ötlet, ma már belátom, hiszen télen piac sem kínál ennyi változatos gyönyörűséget, mint mostanság! :) S mire jött az allergiaszezon sajnos, jórészt visszaálltam a korábbi étkezésemre, tehát csak kampányszerűen ittam a turmixokat.

Most pedig annyira lelkesnek és elvetemültnek érzem magam, hogy nagyon merész gondolatom támadt! Mi lenne, ha a turmixomba is csempésznék egy kevés olyan növényt, amire allergiás vagyok? Hm? Vajon mi történne? Nyilván van esély rá, hogy bedagad a torkom és megfulladok, de hátha nem! :) Már abból kiindulva gondoltam erre, ahogyan a védőoltások működnek. Egy gyengített kórokozót juttatnak be a szervezetbe, ami kialakítja a védettséget. Mi van, ha ez az allergia estében is működik? Szerintem kipróbálom...

Amit észrevettem ebben a 32 napban...

Pont egy ismerősömmel beszéltem telefonon arról, hogy érzem magam, amikor bevillant valami... Mióta nyersen vagyok, nem hiányzik a kávé, ezt ugye már a harmadik napon észrevettem, és annak rendje és módja szerint ezt az infót közkinccsé is tettem. De ma rájöttem arra, hogy egy másik gyengeségem is eltűnt. Aki ismer, tudja, hogy naggggyon édesszájú, és kívánós csaj vagyok. Nyilván ez utóbbit az ételekre, ízekre (és egyéb élményekre) értem, ha valaki félreértené... :) S mióta tart a turmixkúrám, egy dolgot egyáltalán nem kívántam meg, ami pedig az eddig lecsúszott 10 kilót segített felpakolni a szervezetemre. Ez pedig a csoki!!! :) Korábban ha örömködtem, bánkódtam, haragudtam vagy egyéb érzelmi mélységeket vagy magaslatokat éltem át, eme afrodiziákumhoz előszeretettel fordultam egy kis plusz boldogsághormonért, annál is inkább, mert gyerekkorom óta erre szocializáltak a drága szüleim, de most ezt a kívánósságot mintha teljesen kiiktatták volna az életemből. Ami azért is furcsa, mert anno nem egyszer előfordult, hogy egy este alatt akár 2-3 mikuláscsomagnyi édességet is el bírtam tüntetni. Most meg eszembe se jut. Ma is arról villant be, hogy rendeltem egy-két terméket és egy kis proteinszeletet kaptam a cuccok mellé ajándékba. Akkor eszméltem rá, és döbbentem meg azon, hogy milyen rég nem ettem csokit, és, hogy eszembe sem jutott a hiánya. Valahol biztosan a nyersséggel (milyen jó szó) :) van ez összefüggésben, de tudományos vagy logikus magyarázatot nem tudok ráhúzni.

Most már komolyan hiányoznak az ízek, de érdekes módon csak az egészséges fajták, úgy mint káposztasaláta vagy görög saláta, alma (egészben és nem turmixolva) :), a nyers fasírt, vagy a nyers szusi! Áááá na ez nagyon! :)
Ez a hiányérzet pedig az én hibám. Az egyszerűség kedvéért ugyanis hetek óta egy fajta turmixon és vízen kívül szinte mást sem iszok egész nap, és mint tudjuk egészségesből is lehet egyoldalúan táplálkozni, ami hiányérzetet szül. Huu, annyira süt belőlem a bölcsesség, hogy őrület! :D Valósággal le vagyok nyűgözve magamtól! :) Erre is van ám egy teóriám, miszerint a tiszta étel, tiszta gondolatokat szül... de inkább nem borzolom a kedélyeket... :)))
Viszont holnap szerda lesz, vagyis piacnap, így beújítok pár ízt, és szerintem ezzel vissza is állok a "gyári beállításra", és eltűnik a hiányérzet.

Amúgy a közérzetem remek! Bár előfordult fáradékonyság, ami általában kora délután kap el, de ezt a túl kevés kalóriának tudom be, mert ahogy számoltam 1000 közelében sincs amit beviszek, de fura módon nem érzek éhséget. Ugyanakkor az edzésekkel semmi bajom, jól bírom a terhelést, nem vágyok pihenőnapokra.

Általában 10-11 körül fekszem le, az éjszakákat rendben átalszom, hajnali fél 5-kor, mikor elkezd világosodni, magamtól felébredek, indul a napi edzés, majd jön a jóga, majd a meló és szépen alakulok. Vagyis csak hozománya van ennek az egy hónapnak. A maradék közel 20 nap pedig már pikk-pakk el fog telni! :) Vágni akartam a centit, de nem találom sehol... Mire véget ér a kúra kell vennem egy másikat, hogy legyen mivel lemérni a módosult változót! :))

26. nap - Megszokás, napi rutin

Merj különbözni! :)

Ez most olyan lelkis bejegyzés lesz...

A megszokás mindenben nagy úr legyen az bármi. Ha megszokunk valamit, legyen az jó, vagy rossz, már zokszó nélkül csináljuk. Valahogy így vagyok a turmixivással. Bár a megszokáshoz inkább pejoratív értelem társul, szerintem csak akkor jelent rosszat, ha rossz dolgokhoz kapcsolódik. Például rossz benne maradni egy sehová nem vezető kapcsolatban, megrekedni egy lélekölő munkahelyen, negatív emberek körében lenni egész nap, elviselni egy hatalmaskodó főnököt, aki nem ismer el bármit is teszünk. Ezeket is meg lehet szokni, (mint mindent) de ezekben a helyzetekben a megszokás nagyon veszélyes, mert egy idő után már nem tűnik fel, hogy ez nem jó így, azt hisszük, ez a normális, ennek így kell lennie, hiszen már mióta így van...

No de nem negatív dolgokról szeretnék beszélni... Tegnap egész napos tréningünk volt, így vittem magammal a napi penzumot és szipókáztam is szorgalmasan, ellenállva a pogácsák csábításának. És nem volt nehéz. Tudom, hogy sokaknak hihetetlen ez. Mit fényezi ez a csaj itt magát, mit mártírkodik, biztos rágja már a kefét, vagy sutyiban félrekajál...
Nos, nem. Annyira megszoktam a turmixivást, hogy mikor tegnap megkérdezték a kollégáim hány napja csinálom, hirtelen nem is tudtam... ööö 23... vagy 24?
Van egy falinaptáram, amit plusz motivációnak iktattam be a programba, hogy a napok huzigálása is jelentsen némi vigaszt, amolyan "vágom a centit" jelleggel... :)  és tegnap huzigáltam be rajta egy egész hetet, mert elfelejtkeztem róla... :)) szóval ennyire szoktam meg. Ilyen tekintetben a megszokás jó és pozitív, mert jó dolgok kapcsolhatók hozzá. Sőt! Ez az 50 napos kihívás előhozott még egy járulékos pozitívumot! Elképesztően kevés szemetet termelek! Bőven elég lenne kéthetente levinnem a szemetet, ha elviselném a konyhában a látványát! Ez a felettébb kellemes "mellékhatás" korábban nem tűnt fel, de most nagyon szembeötlő! És ha volna komposztálóm, még ennyi sem lenne! Mert ami szemét termelődik nálam, az szinte mind komposztálható.

Kialakult már a napi rutinom is. Reggel 5-kor kelek. Mindig is koránkelő voltam. De most ez annyira beállt, hogy már ébresztő sem kell hozzá. Edzéssel kezdem a napot. Éhgyomorra szoktam edzeni, valahogy nekem így esik jól. Utána jöhet egy proteines turmix banánnal, majd egy óra múlva készítek egy zöld turmixot, az kitart pár óráig, általában 13-14 óráig, közben víz meg teák (csalán, borsmenta, hibiszkusz, amihez kedvem van, édesítés nélkül). Délután többnyire készítek 1,5-2 liter alma-narancs-répa dzsúszt, vagy paradicsomos-zelleres zöldséglevet iszok (ezt nagyon szeretem!)... ez kitart estig. Ha este még éhes vagyok, lehet, hogy készítek egy mandulatejes turmixot, vagy csak egy proteinest, amihez kedvem van. De soha nem fekszem le éhesen, sőt, egyáltalán nem éhezem! :) Ha korog a poci, tolok bele valami fincsi levet, és élvezem az alakulást! Mínusz 8 kilóval már nagyon látványos a dolog! Olyannyira, hogy az egy hónapja vásárolt farmert, már állandóan huzigálnom kell, mert kezd bő lenni, mindig csúszkál... és ezt aaannnyira jóóó! :) Igen, tudom lehettem volna előrelátóbb, kár volt megvenni... Még egy-két hét és begombolva is lecsúszik! :D

Ha előrevivő, önmagunkat építő tevékenységeket alakítunk ki és szokunk meg, akkor a hozzájuk kapcsolódó megszokás is pozitív előjelű lesz. Könnyed és kényszermentes. 
Pl. félelemérzet helyett izgalommal tölt el, hogy még egy szűk hónap előttem van. Büszkeséggel tölt el, ahogy beleadok mindent az edzésekbe, imádom, hogy hetek óta izomlázam van, tetszik, hogy a masszázs miatt tele vagyok lila-fekete foltokkal, de ez mind-mind a célomat szolgálja! Ha elhanyagoltam magam, magamra vessek. Én vagyok a hibás. Ha kitartottam volna anno az elhatározásom mellett, és a 2015-ös 30 naposom után nem térek vissza a korábbi egészségtelen életmódomhoz, a jutalomevéshez és társaihoz, akkor most nem kellett volna újra elölről kezdenem. De ez már a múlt.

Szépen, folyamatosan haladok, mert ismét indítékba kerültem! Aki nem tudja, ez mit jelent, annak kicsit megvilágítom. Egy ember két állapotban lehet. Indítékban vagy hatásban. Ha indíték állapotban vagy, te irányítasz, a te kezedben van a gyeplő. Belőled indulnak ki a dolgok, létrehozója, s nem elszenvedője vagy a veled történteknek. Ezzel szemben a hatásállapot mindezek ellentéte. Amolyan patakba hullott falevél-helyzet ez. Sodor az ár, nem irányítasz, ide-oda csapódsz, csak történnek veled a dolgok, anélkül, hogy hatással lennél rájuk. Hatásállapotban sokan azt mondják, "én nem tehetek róla, csak a körülmények áldozata vagyok". Persze, mert jobban hangzik, mint az, hogy gyenge és gyáva voltam változtatni a helyzeten.
Tehát merj különbözni! Légy Te is indítékban! Légy Te az irányítója a Veled történteknek!
Ezt kívánom Neked! :)

Bevásárlólista

Ahogy ígértem, készítettem egy bevásárlólistát, hogy aki akarja, tudja követni, hogy miket hol, mennyiért szerzek be hetente, hogy aki partizánkodni akar, vagy velem tartani, megismerje anyagilag mivel jár egy ilyen turmixhónap.
Nos, általában heti 2x megyek piacra, szerdán és szombaton. nem azért mintha nem tudnék egyszerre bevásárolni egész hétre, de jobban szeretek inkább kevesebbet venni és így állandóan friss a készletem. A spenótnak amúgy sem tesz jót ha sokat áll, mert könnyen fonnyad, így abból nem veszek fél kilónál többet egy alkalommal. Volt, hogy elcsábultam annyira szép, friss, ropogós volt, hogy egy kilót vettem belőle, plusz még más zöldet is, aztán meg dobhattam ki a felét...

Ami mindig van itthon: banán, alma, valami zöldség (ez lehet: spenót, sóska, töltike (karalábélevél), cékla, kelkáposzta, sárgarépa, brokkoli) és datolya. Ezekből pár perc alatt megunhatatlanul fincsi turmix rittyenthető.
A kedvencem a spenót-alma-banán kombó. Ehhez kell 10-15 deka spenót, 1 alma, 2 banán, 3 szem dundi datolya, és annyi víz, ami ellepi a kavalkádot. (Van aki 2 alma, 1 banánnal készíti és úgy szereti, nos, kinek a pap, kinek meg a szomszéd nője... ugyebár...) :) Azért sem írok minden naphoz más receptet, mert zömében ezt készítem. Az elkészítése rém egyszerű, a íze pedig kifejezetten finom.

De aki változatosságra vágyik, ami nagyon helyes és tök normális emberi igény, annak ajánlom figyelmébe a 2015-ös 30 naposomat, (itt kezdődik - le kell görgetni az elejéhez), amikor (még turmixilag szűzen), tele félelemmel, és gyomorideggel, hogy kibírom-e, nem teszek-e valami rosszat magammal (ááá családi hatás nyilván), leírtam a folyamatos nyavalyáimat, félelmeimet, hisztimet meg a satöbbit. Na ott muszáj volt a lelkesedésem szinten tartása miatt is naponta írni bejegyzést, és akkor naponta kipróbáltam valami újat. Új ízeket, új turmixokat, de akkor, ott kellett is. Már egy hét után rántott hússal álmodtam, most meg semmi ilyesmi nem történik. :)

Az alapreceptet szoktam variálni plusz avokádóval, vagy alma helyett használok kivit, narancsot, körtét vagy grapefruitot... plusz mindig teszek hozzá valami extrát. Gyömbért, chia magot, vagy goji bogyót. S általában ezzel el is vagyok délig, vagy 1-2 óráig.

Délután majdnem minden nap készítek egy-két liter alma-répa-narancs koktélt is gyümölcscentrifugával, így ehhez is mindig vannak hozzávalók.

Ha különlegességre vágyom, vagy valamilyen nehezebb turmixra, azt általában mandulatejjel készítem. Most a Tescoban akciósan kapható ( 599 Ft/db, általában 670 Ft) mandula-, zab-, kókusz-, és rizstej, és ha hármat veszel, kapsz ajándékba egy ilyen cuki müzlistálat. :) Ezért muszáj volt megvenni hármat! :)) Imádom a müzlistálakat!

A mandulatej (én a vaníliásat szeretem) remekül használható kifejezetten gyümölcsturmixok készítéséhez. A banán megspékelve bármilyen mirelit gyümölccsel tökéletes összhatást ad (eper-banán, vegyes erdei gyümölcs-banán, áfonya-banán) plusz mandulatej.
Naponta általában egy turmixot készítek. A többi itóka facsart vagy szűrt gyümölcs- vagy zöldséglé, csalántea borsmentával, vagy levendulával vagy hibiszkusszal (ezeket nagyon szeretem) és víz. Így megiszok napi szinten 4-5 liter folyadékot.

A hozzávalók zöme nyilván piaci beszerzés, így a spenót, banán, alma, datolya, sárgarépa, narancs, grapefruit, kivi, gyömbér, avokádó, citrom... Nos, nem tudom, jelent-e valakinek értéket, ha leírom, hogy itt, Debrecenben a nagypiacon mi mennyibe kerül...? :))) Illetőleg nem tudom mindennek az árát sorry, mivel számos dolog van még nekem itthon, így ma csak egy látjosabb vásárlást kellett megejtenem.

De nézzük:
Piac:
Alma, kilója 200 Ft/300-ért vettem.
Avokádó darabja 799 Ft/1 darabot vettem. Mivel nagy, kétszerre fogyasztom el.
Spenót 800 Ft kilója/400-ért vettem.
Királydatolya kilója 4.000 Ft/15 darabot vettem, 980 Ft-ért. (Nem szeretem a kicsi gubics datolyákat, csak ezt szoktam vásárolni. Nekem ízre is sokkal finomabb az iráninál.)
Banán kilója 399 Ft/650 Ft-ért vettem.
Akácméz 2.200 Ft/950 g (egy üveg)

Biobolt:
Borsmentatea 2cs 540 Ft
Levendulavirág 1 cs. 300 Ft
Hibiszkuszvirág 1 cs. 655 Ft
Chia mag 100 g: 525 Ft

Tesco:
Mandulatej (csokis-kókuszos, vaníliás, mogyorós) 599 Ft/db, 1800 Ft

Ez összesen: 9.150 Ft Ami szerdáig lesz elég, az a banán, az alma és a spenót. A teákkal, mézzel elleszek egy pár hétig. A chia mag kitart, szerintem egész hónapban.
A datolya, és a mandulatej is egy hétre elég, bár ez utóbbiból nem veszek mindig, csak alkalmanként, ha megkívánom. A datolyát majd pótolnom kell a következő szombaton. Sárgarépa, narancs, körte, grapefruit, gyömbér még van nitthon. Illetőleg van még mirelit áfonyám, és vegyes gyümölcs is.

Véleményem szerint, átlagosan heti 10.000 Ft-ból igen változatosan felépíthető és levezethető egy ilyen hónap. Aki szívesen kísérletezne új ízekkel, vagy szélesebb spektrumú superfood-okkal, csinálhatja, csak akkor húzósabban alakulnak a heti összegek. Bár azokat is csak egyszer kell megvenni, és sokáig elegendőek.

20. nap - Helyzetjelentés

Ma van a 20. napja, hogy belekezdtem a 2017-es turmixkúrába! Még 30 nap van hátra, lassan félidőnél vagyok. Ma reggel is lemértem magam. Igaz, szombatonként szoktam, de ez olyan szép kerek nap, meg az is kerek ami vissza van, így nézzük meg, hogy állok majdnem a felénél... Nos, eddig mínusz 7 kiló, és 30 centi, innen-onnan. Ebből a legtöbb a derék-poci tájékról ment le. Mindkettőből 7-7 centi. 

Ha ismét egy 30 napos kihívást vinnék végig, még 10 nap lenne hátra, s valószínű ugyanolyan eredménnyel zárnám, mint két éve. Tehát - mint a példa mutatja - 30 nap alatt simán le tud csúszni egy tizes, ha valaki 30 napig csak zöldség-, és gyümölcsturmixokat, préselt leveket fogyaszt, és betartja az önmagának tett ígéretét.
Megnyugtathatok mindenkit nem éhezem, nem fogok belehalni az 50 naposba, és lelkileg is teljesen jól vagyok, mert nincs akut hiányállapot. Oké, hiányzik egyik-másik íz, de egyáltalán nem vészes, és korántsem kibírhatatlan. Ha belegondolunk olyan mintha kizárólag csak zöldségen és gyümölcsön élnék, mint mondjuk a csimpánzok. Láttál már csimpánzt? Hogy miket művel a fán? Hát... nem sok ember lenne képes arra. Fizikailag jóval erősebbek az embernél, és főleg növényi étrenden élnek. Ők egész életükben így esznek. Akkor egy ember, aki nagyon hasonlít felépítésében hozzájuk, miért halna éhen, ha 50 napig csak tápanyag- és vitamindús kosztot követ? Vagy miért gyengülne le? Miért romlana meg az egészsége? Érzed, hogy ez mennyire nonszensz? :D Olyan vicces amikor az ismerőseim az erőm, az energiám, vagy az egészségem miatt aggódnak, holott tömény és értékes tápanyagforrás minden, amit beviszek. Tele vannak a turmixaim superfood-okkal (szuperélelmiszerekkel), értékes enzimekkel, vitaminokkal, ásványi sókkal és nyomelemekkel.
Illetőleg a súlyvesztés is arra utal, hogy egészséges amit csinálok. Ugyanis ha a test megkap minden tápanyagot, ami a normális működéséhez szükséges, nem érzi már, hogy tartalékolnia kell ínséges időkre, így könnyen elengedi a felesleget. 
Szerintem inkább annak kellene félnie, aki tápanyag nélküli, üres kajákat eszik, jó sok kalóriával hiszen "kell az erő"! :D

Még egy dolog más nálam, hogy nem egészben eszem a gyümölcsöket és a zöldségeket, hanem turmixolva. Ennek is meg van az értelme. Egyrészt azért csinálom így, mert a turmixba bele tudok tenni olyan "dolgokat", amiket az ember lánya nem rágcsálgat el magában, de mégis jó ha bennünk van. Ilyen pl. a gyömbér, a spenót, a goji bogyó, a chia mag, a spirulina és társai...

Másrészt az emésztést nagyon elősegíti a turmixolt állag, ezért jóval kevesebb energiát kell erre fordítani. Ezért is van energiája a léböjtösöknek vagy turmixivóknak, mivel nem viszi azt el az emésztés. Mert ahhoz nagyon sok energia kell! Voltál már úgy, hogy túl sokat ettél, és utána alig bírtál megmozdulni? Mit gondolsz hová tűnt az energia? Talált. Rohant megemészteni azt a sok mindent, amit letoltál a torkodon...

Harmadrészt pedig, a zöld levelekben több a tápanyag, mint bármely más ételcsoportban, de ez a növény sejtjeiben van elraktározva. Ahhoz, hogy ehhez hozzájussunk át kell törni a sejtfalat. Viszont a cellulóz, ami a zöld levelek fő alkotórésze a világ egyik legerősebb molekuláris szerkezete. Tehát ezt áttörni korántsem könnyű feladat, hiszen nemigen lennénk képesek pépes állagúra rágni egy zöld levelet. Annál is inkább mert ugyancsak unásig kéne rágni minden egyes falatot, és én speciel sokkal izgalmasabb dolgot is el tudok ennél képzelni időtöltés gyanánt! :))) Ezért inkább turmixgéppel rágok. :)

Arra gondoltam, legközelebb írok egy bevásárlólistát, hogy aki akarja, tudja követni, hogy miket mennyiért vásárolok hetente, így könnyen ki lehet számolni, mennyit is kóstál egy ilyen turmixhónap.

Ismét a komfortzóna

Az élet a komfortzónád végén kezdődik

Úgy gondolom  kétféle sajnálat létezik. Az egyik, nevezzük tiszta részvétnek, amit az elesettek, bajba jutottak, bántalmazott gyermekek, állatok iránt érzünk, és a van egy másik sajnálat, ami nálam a "lesajnálás" kategória. Míg az egyik egy minden negatívumot nélkülöző tiszta (s mondjuk ki: normális) emberi érzés, addig a másik (szintén normális, bár inkább pejoratív értelmű)... nem is tudom pontosan honnan származik, de hogy létezik az tuti. Ez utóbbi az, amikor a sajnálathoz nem részvét, hanem megvetés társul. Akit lesajnálunk, szánalmasnak érezzük és nem sokba nézzük. Nekem ez a legutolsó emberi érzés amire képes vagyok. Még a megvetésnél is lentebb van. Eddigi életem során nagyon ritkán fordult elő, hogy pár emberrel kapcsolatban ilyesmit éreztem, és csak remélni tudom, hogy több alkalommal már nem fogom érezni. Mert nem szeretem. Nem épít, nem ad hozzám semmit, csak elvesz. Figyelmet, energiát, jókedvet.

Egyéniségemnél fogva egyik - itt leírt - érzelmet sem szeretem kiváltani az emberekből, s nem is szoktam. Amit kiváltok az inkább más természetű... Ez lehet düh, kíváncsiság, egyet nem értés, ellenérzés, irigység, bizonyos esetekben pedig elismerés. Általában erős érzelmeket váltok ki az emberekből, de kettőt nem szoktam. Ezek: a sajnálat és a közöny. Így gondolom. Persze az ismerőseimet kellene erről megkérdezni. :)

No amikor belekezdtem ebbe a kihívásba mégis valami ilyesmit éreztem néhány emberen. Na nem a lesajnálást, inkább azt a tiszta sajnálatot, hogy mit sanyargatom itt magam közszemlére téve, mire jó ez az egész kihívásosdi...
Erre van egy rövid és egy hosszú válaszom, s mindkettőt szeretem! :)

A rövid válaszom annyi, hogy csak azért csinálom, mert úgy döntöttem, hogy csinálom. Igen tudom, elég arrogánsan hangzik. :)

A hosszú válaszom kicsit összetettebb. Szeretem feszegetni és kifelé tologatni a komfortzónám határait. Mert ezáltal több vagyok. Nem másnál, félreértés ne essék! Önmagamnál. Annál, aki tegnap voltam, vagy két héttel (adott esetben 30-50 nappal ezelőtt) :) Mert szeretek harcos lenni, küzdeni, elérni, végigcsinálni. Semmi sem emeli jobban az önbecsülést és a magabiztosságot, mint ha olyan dolgokat teszel, amik építenek Téged önmagad előtt. Ha kihívások elé állítod magad, akkor becsülöd és tiszteled magad, mert képesnek érzed magad arra, hogy végigcsináld. Becsülöd magadban a kitartást, és tiszteled az elhatározást, ezért nem lengsz ki, ezért tartod végig magad a döntésedhez. Ilyen egyszerű ez.

Aki nem becsüli és nem tiszteli magát, általában nem fog bele kihívásokba, Megmarad az ismerős terepen, nem tűz ki nagy célokat, nincsenek nagy álmai, inkább  a középszerűséget választja, mert nem hiszi, hogy képes lenne végigcsinálni egy kihívást, vagy elérni egy nagy célt. Ő nem toszigálja kifelé a komfortzónája határait. Így az egyre szűkül, szinte fogva tartva őt, ami nagyon veszélyes. Mert minél szűkebb a komfortzónánk, annál kevesebb dologra tartjuk képesnek magunkat, és így kevés olyan dolgot élhetünk át, és tapasztalhatunk meg, amiért megszülettünk, amiért élni érdemes!

Szinte minden olyan dolog, ami az életben csodálatos, pozitív, kellemes és izgalmas, az a komfortzónán kívül van. Belül pedig mi van? Kényelem, egyforma, ingerszegény szürke napok és éjszakák, talán egy utált munkahely, egy unalomba fulladt párkapcsolat, na meg persze a TV! Ha már át nem éljük, legalább a képernyőn át lássuk milyen is a "való világ". Szánalmas. Szerintem. Ennyi lenne az élet? Hát ezért nyerted meg anno ama versenyfutást a több millió közül? Hogy végiggürcöld a napodat, s este pedig a fotelban tespedj a TV vagy a facebook előtt, és nézd a gazdagok és a szépek miként élik a mindennapjaikat, szánva saját magad és haraggal tekintve a világra, amiért rossz helyre születtél?

Nos, én bármit megteszek azért, hogy az imént vázolt víziót elkerüljem. Hogy amikor majd 20-30 év múlva visszanézek, ne az utóbbit lássam magam körül. A kihívás mindegy. Teljesen mindegy mivel teszed próbára magad, csak csináld. Teljes szívvel ezt javaslom! :)

15. nap - Nem tudtam, hogy így fáj! :)

Ugye azzal indítottam ezt az 50 napos kampányt, hogy akkor írok, ha történik valami említésre méltó dolog, avagy aaanyira büszke vagyok magamra valamiért, hogy nem tudok mellette szó nélkül elmenni... Nos, semmi ilyesmi nem történt. :) Igaz, hogy mínusz 6 kiló eddig amit "felmutathatok" de ez azért annyira nem nagy szám, hogy csupán ennek a ténynek egy egész bejegyzést szenteljek. Inkább más jutott eszembe...

Közben megjegyzem,
hogy ilyen gyönyörűségeket szereztem be a piacról...

A mentális háttérről szeretnék inkább írni.
Vagyis, hogy belül mi történik... Amikor legelőször kezdtem bele egy 30 naposba, anno két éve, fogalmam sem volt, hogy könnyű lesz vagy nehéz, hogyan fogom bírni bizonyos ízek és a szilárd táplálék hiányát, a "rágás nélküliséget" és ott, akkor nagyon fontos volt számomra, hogy minden nap tegyek közzé egy blogbejegyzést, hogy az is "megvédjen" a kilengéstől, illetve, hogy helyben tartsa a fókuszt. Ma meg már szinte kényszeríteni kellett magamat, hogy írjak valamiről, mert már egy hete nem éreztem, nem láttam szükségét annak, hogy beszámoljak arról, mi van velem.

Tehát a fókusz helyben maradt a napi szintű virtuális jelentkezés nélkül is. Nem tudom, hogy most mi történik másképp, de valami más lett. Talán most nem kell a megerősítés, mert tudom, hogy jó az irány, és az út is. Végigcsináltam már. Na jó, nem 50 napig. De látom, a testem hogyan reagál, mennyit bír, hogy érzi magát. A rég megszokott ízek persze hiányoznak, de ha végiggondolom, hogy miért csinálom, hogy ennek az 50 napnak mi lesz az eredménye, az sokkal izgalmasabb, jobb, több élménnyel kecsegtet, mint egy tányér akármilyen finom étel, vagy egy tepsi sütemény.

Olyan érdekes, hogy még csak 6 kiló tűnt el a szép testemről, de máris olyan keskenynek érzem magam, hogy hajaj! :D Állandóan tapogatom-simogatom a derekamat, a csípőmet és a combomat, hogy ó de szép lettél! :D
Masszázson eddig 4 alkalommal voltam, heti 2x járok, és azt vettem észre, hogy gyönyörűen változik a bőröm. Kisimult, frissebb, feszesebb lett, a combomon, és a hasamon. Ha akartok egy szuper zsírégető vagy gyógymasszőrt, tudok javasolni! :) Nem csak masszázst szoktam kérni, ha egyfajta vákuumos kezelést is. Ez annyit takar - jelzem, rohadtul fáj! - hogy egy zsírégető krém alapos bemasszírozása után, köpölyözéshez hasonló módon, egy vodkás pohár-szerű cuccot (persze szájával lefelé) huzigál a csaj rajtad, ami beszívja a bőrödet (ez a vákuum) és - úgy érzed - a húsodat letépi a csontodról... :))) S közben folyamatosan érzed a vákuum jellemformáló erejét, ami megtanít az önmérsékletre, hiszen mégsem rúghatod ki a csaj kezéből azt a szart... Így tűrsz, szenvedsz, kapaszkodsz az ágy szélébe és arra gondolsz, én ökör, még fizetek is ezért... de nem baj... még egy kicsit, még egy kicsit, nem ordítok... kibírom...
Azt hiszem, erre mondják azt az ismert szösszenetet, hogyha még nem vettél részt vákuumos testkezelésen, akkor még nem éltél... Utána meg annyira fájsz, hogy már nem is akarsz élni! :D

Amúgy ma egy paradicsomos sós turmix-ot kívántam meg. Steinbergeréktől rendeltem hozzá fincsi zöldséglevet, (vízzel kicsit fel kellett hígítani, mert sűrű) és a paradicsomos-spenótos-zellerszáras-avokádós kavalkádot nyakon öntöttem vele... Plusz bors. Jó sok. Én így szeretem! :)

Szóval ez van velem... :)

8. nap - Mínusz 4 kiló

Ma van a 8. napom. Még pontosan 6 hét van hátra. :) Tegnap kezdett el először hiányozni a sült kolbász! :) De nem magamtól... van egy kedves felső szomszédom, akivel kellemes "szagkapcsolatban" vagyunk... Ez konkrétan azt jelenti, hogy bármit főz, süt, odaéget, vagy mikróz azt érzem én is. Tökjó dolog! :) Így rendszeresen vannak kávé és rántotta-szagú reggeleim, pörköltes nappalaim, s mozis-filingű, popcornos estéim. Tegnap este éppen sült kolbász volt a soros vacsi, nekem meg csurgott a nyálam... :) Csak a kúra végeztével el ne felejtsek felmenni, s megköszönni nekik, a kihívást a kihívásban! :)

Reggel lemértem magam, s 4,1 kilóval vagyok keskenyebb mint egy hete. Nyilván ez nem tényleges súlyvesztés, (így valószínű le is fog lassulni jövő hétre) mivel először a víz távozik, majd kiürülnek a szénhidrátraktárak, s egyebek is... De jóóó látni, hogy elkezdődött a buli, hogy a babahájam szépen lassan amortizálódik...

A másik jó hír mára, hogy kezdem megszokni a gyömbér ízét. Majdnem mindegyik adagba csempészek egy darabkát. Emlékszem, két éve kínkeservesen szipókáztam az ezzel készült turmixot, s bár attól igen messze vagyok, hogy megszeressem, ma már nem kotyog...

Általában egy ilyen pikli turmixot készítek egy napra, ami 3,5 liter. Ez egyfelől elég is egy napra elosztva, másrészt gyakran készítek ez előtt, után, közben, narancs-alma-répa dzsúszt is, vagy amihez éppen kedvem van. Vettem egy könyvet inspirációnak, amiben rengeteg gyümölcscentrifugával készült lérecept van összegyűjtve, s egyik-másik annyira finomnak ígérkezik, hogy turmixban ki is fogom próbálni, s néhányat majd ide is leírok. Biztosan érdemes lesz kipróbálni. Ez a képen, egy alaprecept, spenóttal, banánnal, almával, datolyával és gyömbérrel (meg persze vízzel)... illetve ebbe most egy szép, nagy érett avokádó is került, hogy a zsírbevitel is ki legyen pipálva. (Eddig erre sajna nemigen figyeltem. Ezen túl nem árt!)

Szóval, köszönhetően a kedves szomszédnak, extrán elkezdtek hiányozni az ízek, főleg a sósságok. Szerintem az a sült kolbász még álmomban is kísérteni fog! :) Na ilyenkor baromi nehéz kitartani, amikor olyan könnyű lenne elcsábulni. Mert nem lát senki. Írni meg írhatok akármit... nem tudná meg senki. Na ja! Csak én! :) És ennyi pont elég is lenne ahhoz, hogy ne merjek többet tükörbe nézni...

Nos... mivel a zöld turmix általában édes, így amit nélkülözök az a sós íz. Ezért lettem kívánós. Így holnapra be is terveztem egy fincsi sós turmixot, paradicsommal, medvehagymával, zellerrel, borssal... hm... már nagyon várom...

5. nap - Amit én csinálok, az nem léböjt!

Remélem, nem kiabálom el, de tök jól vagyok! :) Még mindig meglepően jól. Továbbra sincs fejfájás, vagy ingerültség (bár a cégem nagyon tud gondoskodni arról, hogy kibillenjek a lelki egyensúlyomból), nincs gyengeség, éhségérzet vagy kívánósság. És tényleg nem tudom mi okozza ezt a jóllétet. Mintha nem is lenne nehéz, de persze az, csak valahogy nem érzékelem. Bár lehet, hogy majd később jön sava-borsa. Talán sokan szívesebben látnák azt leírva, hogy piszkosul nyomi vagyok, megveszek egy vajas zsemléért, én állat, minek kezdtem bele... de semmi ilyesmi nincs bennem.

Nos, nem mindenki jár ilyen jól, ha úgy dönt, sutba dobja az evés, és csak iszik.... :)
Szokás szerint bóklásztam a neten és több figyelmeztetésre is ráakadtam, miszerint életveszélyes léböjt kúrába kezdeni, lám ez is belehalt, amaz meg majdnem... Bevallom kicsit sincsenek rám hatással ezek az elrettentő, hatásvadász irományok, mert a testemet én ismerem, figyelem, tudom mit bír, mire hogyan reagál, s amíg jól vagyok, addig minden ok.

Ráakadtam több léböjkúra-beszámolóra is... Az egyik ilyen élményt olvasni is borzalmas volt, akkor vajon átélni milyen lehetett... Bár csak csendben jegyzem meg, aki egy olyan kúrába belefog, hogy 10 napig csak juharszirup-citrom-víz-cayenne bors kombót fogyasszon, az meg is érdemli a pocsék közérzetet. Mert ezzel a cuccal nem csoda, hogy vacakul van az ember lánya. Bár tény, hogy a juharszirup majdnem vetekszik a mézzel tápanyagban, és élettani hatásban, de ez önmagában édeskevés. Ahhoz, hogy a hétköznapi harcainkat is meg tudjuk vívni a kúra ideje alatt is, minimum finomnak kell lennie annak a "lének" a böjt idején, tápanyagdúsnak, rostosnak, hogy telítsen és valamennyire változatosnak, hogy hosszú ideig akár hetekig is tartható legyen.

Szögezzünk le valamit: amit én csinálok, az nem léböjt! Mert a zöld turmix, és egyáltalán a turmixok, nem csupán levek. Tele vannak rostokkal, hiszen nem a nyersanyagok szűrt levét fogyasztjuk, hanem az egész gyümölcsöt és zöldséget "egyben" tesszük bele a turmixgépbe, tehát voltaképpen elfogyasztjuk az egészet csak más formában. S azért sem tartom veszélyesnek, mert ezek a turmixok koncentrált tápanyagok!
Ki az, aki napi rendszerességgel képes elrágcsálni 20 deka spenótot vagy sóskát? 
Pedig kellene! Nézd csak mi mindenre jók: A spenót élettani jelentősége a magas vitamin, ásványi só és nyomelem tartalmában keresendő. Kitűnő forrása a következő anyagoknak: K, A, C, B2, B6, és E-vitamin, mangán, folsav, magnézium, vas, kalcium, kálium, réz, növényi fehérjék, foszfor, cink, omega 3 zsírsavak, niacin, és szelén. A spenót leveleiben 13 különböző flavonoid található, melyek csökkentik a sejtek oxidatív károsodását. Ez utóbbi felelős pl. a korai öregedésért. De daganatellenes hatékonysága is ismert. Több kísérletben, a rendszeresen spenótot fogyasztó nőknél kimutathatóan csökkent a mellrák előfordulásának aránya. Satöbbi, satöbbi, satöbbi...
A sóskáról csak annyit, hogy frissítő, élénkítő hatású, talán ezért nem hiányzik a kávé :) ismert vizelethajtó és nyákoldó tulajdonsága és növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező képességét, kiváló immunerősítő és vértisztító.

Tehát ha nem tudjuk elrágcsálni a megfelelő napi adagot ezekből az értékes zöldekből, akkor a zöld turmix a legmegfelelőbb módja a bevitelüknek! És a legfinomabb is! Mert a zöld turmix finom. Így nem áldozat hetekig csak ilyesmiket fogyasztani. És a fentiek ismeretében, remélem már elhiszitek, hogy egyáltalán nem veszélyes, sőt! :)

Fél évig nem enni... lehetséges ez?

Mindig is vonzott a lehetetlen :)

Korábban is elkapott már párszor a kampányszerű hév, hogy kezdjek valamit magammal, végigvigyek valami nagy dolgot, ami már "valami", hogy büszke lehessek magamra, és érezzem a "Megcsináltam!" semmihez sem fogható, katartikus érzését. Ilyet éreztem az első 30 naposom után is... vagy amikor évfolyamelső lettem a főiskolán... vagy amikor legyőztem a hideghívás-fóbiámat, és először toltam be 50 milliót egy hónap alatt ltp-ből.
Szóval bírom és igénylem a kihívásokat!

Éppen egy ilyen nagyszabású cél-inspiráció után kutattam a neten, amikor rátaláltam egy sztorira... Szokásos köszönőlevél melyben egy léböjtkúra után a delikvens megköszöni a sok segítséget és támogatást... igen ám, de tovább olvasva valami egészen elképesztő dolgot tudtam meg! Ez a nő, nevezzük J-nek (így hívja magát) 6(!) hónapig nem evett egy falatot sem. Végig léböjtkúrát tartott! Nos drágáim, ehhez kell csak az eltökéltség és a kitartás, ezt végigcsinálni úgy, hogy közben otthon vár a család, akinek főzni kell, ellátni őket, ott vannak a mindennapos kihívások mint a meló, "megértő" főnök, a tennivalók, ide rohanni, azt elintézni, hullám hegyek és völgyek... Mert nincs illúzióm. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek meg kell vívnia a saját kis hétköznapi harcait, amelyek nem kímélik az ember lányát csak azért, mert éppen életmódot vált, vagy léböjtkúrát tart. És természetesen mi sem tarthatunk igényt megkülönböztető bánásmódra ilyenkor, így nem is számítunk rá. Ám ha belekezdtünk, akkor minden mást alárendelünk ennek, s ennek fényében éljük az életünket tovább. Másképp nem megy.

No de visszatérve J-hez... kifejezetten fogyási céllal vágott bele a kúrába, s bár a kezdő súlyát nem írta le, de annyi kiderült a leveléből, hogy másfél hónap alatt 20 kilótól szabadult meg, s az egész kúra alatt sikerült a testsúlyának a felét elveszítenie. 191 napig nem enni, még nekem is hihetetlen, akinek azért elég tág a komfortzónája... szóval belefér jó pár - másoknak - ijesztő dolog. :))
Olyan szinten tisztelem, becsülöm az ilyen eltökélt, elhivatott, tökös és kemény csajokat, hogy őrület! :) Nem adta fel, pedig voltak az ő családjában is, akik agyrémnek gondolták az elhatározását, és féltették, hogy valami baja lesz, így megpróbálták lebeszélni, támadták, lehülyézték, de nem adta fel! Ment előre senkivel sem törődve, és megcsinálta! Jaj aaaannyira szeretem ezt a szót! Már a hangzása is libabőrössé tesz! Megcsináltam! Milyen jó kimondani, leírni, ÉREZNI!

Korábban még soha nem hallottam olyanról hogy egy ember fél évig ne egyen. Ebből is kitűnik milyen korlátoltak vagyunk, csak azt tudjuk felfogni, és elfogadni, ami belefér a komfortzónánkba, az összes többit támadjuk, mert amit nem értünk, azt elutasítjuk. Ez a legkönnyebb. Ez a nő - ismeretlenül is le a kalappal előtte - megcsinálta, végigtolta és elérte ezt a nagyszerű célt. S biztos vagyok benne, azóta fényévekre van már korábbi önmagától, mert ennek a célnak az elérése minden bizonnyal az egekig növelte az önbecsülését, ami kihatott az élete valamennyi területére.

191 napig nem enni... Még leírni is durva! Mi ehhez képest az én kis 30 vagy 50 napos kihívásom... :))) Bár nincs igazam. Nem fogom degradálni a célomat és a tervemet, mert soha senkihez nem célszerű hasonlítani magunkat csak a korábbi önmagunkhoz. Hiszen ha állandóan másokhoz hasonlítod magad, abból soha nem jöhetsz ki jól! Csakis úgy van közös nevező a történetben, ha magadat, csakis magaddal hasonlítod össze. Elég ésszerű, nem? Emberi sorsok siklanak ki, életek mennek tönkre az állandó hasonlítgatások miatt. Lám ő mit ér el, hol tart, mije van, hogy néz ki stb. Ha arra törekszel, hogy mindig jobb legyél mint korábban voltál, és a mai énedet a tegnapival, a fél évvel vagy 5 évvel ez előttivel hasonlítod össze, ez az egyetlen csata, amit megnyerhetsz, az összes többit elveszíted.
És ahhoz képest, hogy két éve 30 napig, tavaly 20 napig tartottam magam a tervhez, az idei 50 napost végigvinni igenis nagy dolog! :) legalább is nekem.

Ha szeretnéd te is elolvasni J köszönőlevelét, itt megteheted.

3. nap - És nem hiányzik a kávé! :)

Pompásan indult a napom! :) Kávé nélkül is! Ami azért nagy szó, mert 35 éves korom óta függő vagyok. Addig egyáltalán nem ittam kávét, de egyik napról a másikra nagyon hozzászoktam. Igaz, lájtosan ittam a háromazegybent is, már ami az erősségét illeti... Amúgy kapucsínóporral és mézzel kiegészítve, valamint tejjel és néha tejszínnel felturbózva, a kedvenc 6 decis bögrémben (nagyon szerettem... míg el nem törtem) már nem volt annyira lájtos... (szégyenlősen pislogó szmájli)

Nos, íme a bizonyíték a szenvedélyemre... megörökítve egy scrapbook oldalon... :) (Ez egy másik hobbym, hogy ilyen oldalakat készítek a magam és a mások örömére) A scrapbook azért is érdekes, mert az életünk lényeges pillanatait, fontos mozzanatait örökítjük meg általa... Ha van egy kedvenc kép, vagy egy esemény, ami nagy jelentőséggel bír, képileg megörökítve, a scrapbook új értelmet és szépséget ad neki, gyönyörű keretbe foglalva...

No de térjünk vissza a harmadik naphoz... A lelkesedés töretlen, kávé nélkül is. Visszaolvastam a tavalyi harmadik napomat, ahol nem túl rózsásan viseltem ezt a "megpróbáltatást", hisztivel és komoly elvonási tünetekkel tarkítva... :). Most semmi ilyesmit nem érzek. Nem fáj a fejem, nem hiányzik az étel, a rágás, az ízek, semmi. Meglepően jól vagyok, pedig ugyancsak hirtelen kattantam rá a dologra, hiszen egyik napról a másikra beszüntettem az evést, és csak iszok. Ez nagyon jellemző rám... Mármint nem az ivás :) hanem, hogy hirtelen hozok döntéseket. Nem vitás, hogy átlagszemmel nézve nem vagyok normális, de ehhez már hozzászokott aki ismer! :)

S hogy miért nem hiányzik a kávé, miért nem fáj a fejem? Nos, fogalmam sincs... Eddig ha simán kezdődött a nap, már úgy értem hétköznapian, tehát kelés, kitántorgás a mosdóba, át a fürdőbe, majd a konyhába, az első mozdulattal kávét készítettem... Most felkelek, ugyanúgy mosdó, fürdő, de aztán kapcsolom be a laptopot és kezdem az edzést. Valahogy AZONNAL átálltam... Bár az tény, hogy a meditáció sokat segített és alakított a hozzáállásomon. Aki szokott meditálni, az tudja, mit jelent az, hogy beprogramoztam ezt a másfél hónapot, hogy a tudatalattim is tudja, hogyan kell ehhez az időszakhoz hozzáállnia. S mint tudjuk, minden a fejben dől el...
Illetve, nálam soha nem működött semmiben sem a fokozatos átállás. Vagy felteszek mindent egy lapra, tehát ettől naptól ezt teszem és így csinálom vagy sehogy nem csinálom. Tudom, tudom, hogy kell a mértékletesség, meg a fokozatosság, meg, hogy ne sokkoljam a testemet ilyesmikkel, de egész jól viseli, illetve volt ideje hozzászokni, mert mindig ezt kapja... Szokásom túlzásba vinni a dolgokat. Remélem azért a szép testem partner lesz ebben ezúttal is! :)

Az energiaszintemmel semmi gond. Igen jól bírom az edzéseket, és a nem evést együtt. Minden nap lenyomok egy intervallum edzést. Igaz csak fél óra, de tolom keményen. Ezt nem írtam elő kötelezően magamnak, úgy voltam vele, ha van kedvem, és érzek hozzá elég energiát, akkor csinálom, ha nem, akkor csak a tibeti rítusokat végzem el. Erről már írtam itt korábban, hogy miért tettem bele a programba, és mire jó. Na persze még nagyon a rajtnál vagyok, nem meglepő, hogy jól bírom. Nyilván van még a múlt heti tartalékból... :)

No készült is egy citrusos turmix, amit jelenleg is itt szipókázok nagy örömmel...

Citrusos zöld turmix 

Hozzávalók: 

20 deka sóska
1 grapefruit
1 narancs
1 alma
1 citrom
1 sárgarépa
2 banán
1 evőkanál goji bogyó
2 nagy datolya
2 evőkanál agave szirup
víz (amennyi kényelmesen ellepi a cuccot)

Ebből kb. 2 liter zöld turmix készült, ami szerintem elég is lesz a mai napra. Kellemesen savanykás, kissé fanyar az íze, mivel a sóska is savanyú, és nem akartam túlságosan édesre. Én kifejezetten szeretem a grapefruit kesernyés ízét, így nem foglalkoztam azzal, hogy gondosan lehártyázzam... 

No akkor mindenkinek kellemes napot és jó étvágyat kívánok a húsvéti sonkához! Én maradok a zöld lötyinél... :)

Legyen inkább 50 nap! :)

Nem tervezem, hogy minden nap irkálok, inkább csak akkor, ha valami említésre méltó dolog történik. Most történt.
Tudni kell rólam néhány dolgot... Például azt, hogy mindent szeretek túlzásba vinni, és nem kihívás azt ismét megcsinálni, amit már egyszer végigvittem. És még egy dolog: szeretek olyan dolgokat megtenni, amikről sok ember azt gondolja, hogy képtelen lenne rá.

Amikor két éve kitaláltam, hogy 30 napig nem eszek semmit, csak iszok, sokan azt gondoltak (pl. az akkori párom és a családja) hogy ez kész agyrém, valami nem tiszta nálam, tönkre teszem magam, hazavágom az egészségemet, nem leszek képes gyereket szülni annyira legyengülök... hogy csak a legáltalánosabb véleményeket említsem...
De végigcsináltam, holott még a párom sem hitte, (akinek a legjobban kellett volna támogatnia) hogy sikerülni fog.
Tavaly sajnos fel kellett adnom a kihívást a 20. napnál, egy súlyos felfázás miatt, de idén ismét belevágtam, viszont emelem a tétet, mert úgy érzem, megint 30 napig vinni, már nem kihívás. Ezért úgy döntöttem: 50 napig fogom csinálni! És nagyon vigyázok és figyelek magamra közben, hogy sikerüljön végigvinni, és semmi se akadályozza meg a tervemet. Ezért igyekeztem alaposan megtervezni az egészet a receptektől kezdve, az edzéseken át, a mentális tényezővel bezárólag, felhasználva az előző projektekből tanultakat. Valamint, magamat ismerve, tudom mit kell tennem, ha magam alatt vagyok, ha elkedvetlenedem, ha nehéz, ha bánat ér, ha szívesen elcsábulnék, ha kemény a meló, ha vendégségbe megyek, vagy két napos tréningre, amire lesz példa ebben a másfél hónapban, de ha felkészülök rá, az értetlen tekintetekre, a "jaj, csak egy falatot" vagy a "na, csak egy pohárkával"-okra, akkor nem lesz gond.

Nos, tegnap be is kezdtem a cselendzsbe egy alapos bevásárlás után. A piacon megvettem az első hozzávalókat. Bár a spenóttal megjártam, mert nem néztem meg alaposan, hogy mit kaptam. Pedig már a zacskónak gyanúsnak kellett volna lennie, mert látszott, hogy belül vizes volt.
Alapszabály, hogy a zöldeket nem szabad piacra vitel vagy csomagolás előtt megmosni, mert sokkal könnyebben poshad. Nos így jártam. Poshadt volt az egész. Fél kilót dobhattam ki a kukába. Így az első turmixok sóskával készültek. Szerencsére ezt is vettem. Mindig öreg néniktől szeretem ezeket vásárolni nem viszonteladóktól, s ez ismét jó ötletnek bizonyult. (A néninek nem volt már spenótja, így azt mástól vettem, rá is fáztam.)

Ahogy írtam a bejegyzés elején, nem tervezem, hogy minden nap írjak, mert nem a változatosság lesz a döntő ebben az 50 napban, vagyis nem akarok minden nap más turmixot készíteni, így pedig a receptek nem lennének olyan izgalmasak. Illetve az 50 napos tervemhez és a célomhoz a spenót-alma-banán alaprecept is tökéletesen megfelel. Szeretem is, költséghatékony is, és tökéletesen ki lehet egészíteni olyan szuperélelmiszerekkel, mint a gyömbér, a goji bogyó, a chia mag, vagy préselt levekkel és italokkal, amiket szintén tervezek beiktatni a programba. Tehát nem csak a turmixokról fog szólni ez az időszak.
50 napig nem enni... "milyen hülye ötleteid vannak lyányom!" - mondaná a Drága Papám, ha olvasná a blogomat, vagy tudna a tervemről... de nem mondjuk el neki! :))