Mi van most velem?

Új stílus, új haj, új közeg

Többen kérdezték, hogy "ityeg" nálam mostanában? "Még mindig répán élsz?", "Nyers vagy még?", "Iszod még azt a zöld trutyit?" ... és hasonlókat... :)

Jelenleg nem vagyok 100%-ban nyers. Visszatértek a főtt ételek az életembe is. Anyagi és praktikus okokból.
Az elmúlt 3-4 hónapban elég sok változás megtalált. Avagy bevonzottam? Nos, az eredmény szempontjából ez teljesen lényegtelen.

Véget vetettem egy 5 éves kapcsolatomnak, ami eléggé lemerítette az akksimat. Már nem a "végetvetés" :) hanem inkább az az 5 év, amit az exemre szántam az életemből, és újból talpra kell állnom. Minden tekintetben. Mentálisan és anyagilag is. Hogy is írjam... valahogy vissza kell szereznem a régi harcos énemet! Amit elaltattak, visszafogtak, megszelidítettek. Elrendelték, megtervezték az életemet helyettem. "Ne, te már ne tanulj, nem ez a dolgod, inkább szülj gyerekeket." Ezt a választ kaptam mikor elhatároztam, hogy vissza akarok menni az egyetemre. "Tessék inkább férjhez menni, tipp-topp háziasszonnyá és családanyává változni, aki vasárnaponként pogácsát süt, és nem ártana ha találnál valami rendes munkát!"
Értékesítő vagyok, és ez soha nem volt a szemükben rendes munka. Hogy piszok jó vagyok benne :) és engem boldoggá tesz, az senkit sem érdekelt.

Az exem házában éltem, az ő szabályai szerint. Emlékszem a kötelező családi összeröffenésekre, amiket akkor sem hagyhattam ki, ha nem voltam jól. Mert ugye, hogy néz az ki... Egyáltalán nem volt opció, hogy ne menjek. Emlékszem a nagy, közös karácsonyokra is, amikor inkább a saját, bolond, nagyhangú, jókedvű, szókimondó családomra vágytam volna (a Drága Papámra, és a lökött húgomra), nem pedig az ő családjának moderált társalgására.
Hányszor hallottam, hogy tegyem össze a két kezem-lábam, hogy ilyen pasi van mellettem! De azt soha nem hallottam, hogy ő tegye össze a két kezét, hogy egy ilyen nőt kapott... én nem számítottam mellette. Sem az egyéniségem, sem a véleményem, sem semmi, amit csináltam... Elegem van a pasikból, a kapcsolatokból, a függésből!
Újra és újra rádöbbenek - persze magamból kiindulva leginkább - hogy milyen életbevágóan fontos megadni az embereknek az érzést: értékesek, fontosak, egyedülállóak!

Vissza kell találnom önmagamhoz. A saját prioritásaimhoz, tevékenységeimhez, életemhez, értékrendemhez. Igen, ez így a legjobb megfogalmazás...

Anyagilag a nulláról kell ismét felépítenem magam. Nincs ezzel gond, csináltam már, de a teljesen nyers étkezés és a nulláról építkezés nem megy együtt. Nem a legolcsóbb "hobbi" az ilyen étrend, így kénytelen voltam változtatni egy-két dolgon. Nyilván lehet(ne) enni csak répát és káposztát is, ami ugye nem kerül sokba, ám ha egy változatos étkezést szeretnél megvalósítani, akkor az zsebbenyúlósabb téma. Én pedig szeretem a változatosságot! :)

A végcél továbbra is ennek a megvalósítása. A 100%-ban nyers étrenddé. Hogy miért? Mert nagyon jó volt, amíg tartott. Mert szerettem, mert sokat kaptam "tőle". Mert a tiszta étek, tiszta testet és tiszta gondolatokat szül, ami megfizethetetlen. Vigyáznom kell magamra, mert csak egy van belőlem. S ha én nem teszem, nem teszi meg senki sem helyettem! :)