Nos, 20 napja nem ettem, de kösz, jól vagyok! :)

Ma is futással indult a nap! Na nem kint a szélfútta hidegben, errefelé még nem tágítottam a komfortzónámon! :) Bent a meleg szobában futottam a futógépen. Igen, tudom, hogy az nem olyan hatásfokú, és a "hivatásos" futók ezt nem is tekintik futásnak, de a célnak, hogy levezesse az energiámat és lefárasszon, tökéletesen megfelelt ez is. Jól bírtam. Már nagyon várom, hogy visszatérhessek a konditermi edzéshez! Mert ugye van ezzel kapcsolatban is egy célom. Be fogok nevezni egy testépítő versenyre! S mivel nem sok nyersevő testépítő van, megmutatom, hogy így is el lehet érni ezt a célt, nem csupán az unásig szajkózott csirkemell-rizs kombóval.

Tehát tegnap írtam az edzőmnek felkészítendő ama sokkra, amit az az elhatározásom fog neki okozni, hogy nem kívánok visszaállni a főtt ételekre, hanem a blogom címéhez hűen, maradok nyers! :) Tehát továbbra is kerülöm a húst, a tojást, a túrót, a sajtot és a többi állati eredetű ételt. Kivételt csak a mézzel teszek. (Bár sokan ezt nem is sorolják az állati eredetű ételek közé, pedig hát az!)

De nem csalódtam a srácban, azt válaszolta megbirkózik a feladattal, ne aggódjak! Hm, nagyon szeretem amikor valaki nem nyavalyog, hanem megoldja amit kell! Ezt csípem benne.

Az emberek többsége elég sok előítélettel van tele eme kihívásommal és a nyersevéssel kapcsolatban. Sokan azt gondolják, hogyha valaki nem eszik húst, meg főtt tésztát, akkor két métert sem tud futni, mert csak ahhoz van energiája, hogy mozdulatlanul feküdjön. Hát ezt már most meg tudom cáfolni, 20 nap nem evés után!

Ám, hogy ne csak magamból induljak ki, hozok egy másik példát is megcáfolandó azt az előítéletet, hogy aki nyers ételeken él, az energetikai csökevény!

Van egy kiemelkedő sportember, Tim van Orden, aki 2004 óta nyersevő. Néhány hét alatt  - miután a makrobiotikus táplálkozásról áttért a nyers étrendre - nem csupán elmúltak az egészségügyi panaszai, de kiugróan megnőtt a sportteljesítménye is. Ekkor határozta el, hogy kimagasló teljesítményével fel szeretné hívni a figyelmet a nyers életmódra. Ehhez a hosszútávfutást, a hegyi futást és a lépcsőfutást választotta. 

Elmondása szerint most 41 évesen jobb formában van, mint 20 évesen amikor versenyszerűen atlétizált. A lépcsőfutó világbajnokság helyszíne legutóbb egy több mint 400 méter magas felhőkarcoló volt...
Azt gondolom, nem kell ecsetelni, hogy milyen kemény felkészültség és állóképesség szükséges ennek a teljesítéséhez!

S hogy a nyers étkezés mennyire nem utópia, hanem a jövő életformája mutatja az is hogy Los Angelesben több mint 20 nyers-vegán étterem van és itt él a világ legnagyobb nyers közössége is, amely több ezer követőt számlál.
És hogy mennyire lehet így hatékonyan táplálkozni? Tim a legkeményebb edzéses napokon se fogyaszt 1500-2000 kalóriánál többet! (pedig a testépítők és a versenyszerűen sportolók akár napi 5000 kalóriát is betolnak az arcukba)
A nyers evéssel nagyon hatékonnyá válik az "üzemanyag" felhasználása a testnek, köszönhetően annak, hogy a szervezet teljesen kitisztul, s így hatékonyabb lesz a felszívódás.

Szintén érdekes, hogy több sportoló felfigyelt Tim kiemelkedő teljesítményére, melynek az egyik titka  - bármily meglepő - a zöld turmix! :) A verseny előtt fogyasztott zöld turmix segítségével gyorsul a regeneráció, és megelőzhető az izomláz is, mivel nem fog keletkezni túl sok tejsav.

Nos, a szösszenetnyi kitérő után ugye nem kérdezik meg többen, hogy nem környékez-e ájulás vagy nem vagyok-e energiaválságban!? :) Mert nem vagyok! Ugye, most már Te is elhiszed?

Oké. Jöhet a mai löket? Na akkor hajrá!

Kedves unokahúgom, Csilla kisfiának kívánságára, ma kivis turmix készült, gyönyörű színben és igazán élvezetes ízben! :) Bátran próbáld ki!

Céklás-kivis turmix 

2 kisebb darab cékla
3 kivi
1 avokádó
1 alma
2 banán
2 evőkanál őrölt chia mag
víz

Simán  adhatod a lurkóknak is! Robinak is nagyon ízlett, s akkor igencsak finom lehet, mivel extrémen finnyás a drágám! :)

19. nap - Nem árt tudni, mit miért csinálsz!

Amikor elkezdtem ezt a 30 napos kihívást, többen is úgy gondolták, tőlem függetlenül, de szinte pont akkor, mikor én, hogy ők is belevágnak. Olvasok néhány ilyen blogot és csodálkozom... Van egy lány, aki elhatározza, hogy 5 napos léböjtkúrával igyekszik megszabadulni a pociján éktelenkedő karácsonyi lerakódásoktól, majd a második napon már sorban küldi el a búsba a családtagjait, válogatott jelzős szerkezetek kíséretében, mert neki most ilyen kedve van. 3 napig bírja, majd feladja.

Önigazolás persze akad bőven... lecsökkent vércukorszint, ingerültség, amit mindenki értsen meg, hiszen ő már két napja nem evett, "kórós" energia-, és kiflihiány, és ugye otthon nem megy! Szép és jó dolog ez a léböjt, - mondja ő - egészséges... blabla... de nem otthon, nem munkával, családdal és stresszel a nyakadban, nem a megszokott környezetedben, hanem kiszakadva onnan, elmenekülve a világ szeme és stressze elől, valahol egy szép helyen, ahol madárcsicsergős reggelekre ébredsz, minden andalító és nyugodt, ahol szórakoztatnak, nagy lelkis beszélgetésekkel úton tartanak, kezegeltenek hopp itt egy test-, ott meg egy talpmasszázs, kellemes erdőséták, jóga, meseszép idilli miliő.

Na igen. Nyilván. Ott sokkal könnyebb lenne... Nekem is. :) Csakhogy! Ha mindig mindennek a könnyebb végét ragadjuk meg, akkor biza nemhogy tágulna az a fránya komfortzóna, de garantáltan beszűkül és bekeményedik mint egy meggymag. Ebben ez a szép. Ez a kihívás. Hogy lényegtelen mi vesz körül. Persze ellátod a családodat, de mindig ott legyen előtted miért csinálod, miért mondasz le a kedvenc ételedről, s akkor az egész könnyű, jókedvű és áradó...! Nem pedig görcsös és izzadságszagú! Én nem vagyok ingerült, pedig 3 hete nem ettem. Továbbra sincsenek hangulatingadozásaim, nem kapok le senkit a tíz körméről azért mert sajnálnám magam, hogy így kell kínlódnom! :D Szó nincs ilyesmiről. Én döntöttem úgy, hogy nem eszek, és célom van vele.

Tehát ha Neked is van egy értelmes célod, amiért érdemes küzdened, akkor tök mindegy hol vagy éppen otthon-e vagy másutt, stresszelsz-e vagy nem, támogat-e a család vagy csak piszkálnak... és mik állnak a rendelkezésedre, belekezdesz és megcsinálod! Én a tükörképemet köpködném ha feladnám vagy ha elcsábulnék. Mert ha valamit bevállalsz, bejelented, indítasz rá egy blogot, amit tök mindegy hányan, de olvasnak, akkor már felelősséged is van. Még talán példakép is leszel valahol. Ha sikerre viszed, amit elterveztél. Én így állok ehhez hozzá. Egyszerűen semmi olyan dolog nem történhet, ami megakadályozna abban, hogy végigvigyem ezt, vagy bármely következő kihívásomat! Ugye, ahogy írtam, erre az évre 10-et tervezek.

Na visszatérve... Ma igen kellemes napom volt. Dübörgött bennem az energia, holott egész érdekesen alakulnak mostanság az éjszakáim... Az alvásigényem lecsökkent átlag 5,5 órára, de az eloszlása az, ami kicsit zavar... Este 8-9 körül már álmos vagyok. Hát lefekszem és alszom... éjfélig! :) Aztán kukorékolok hajnal 5-ig, (olvasok, blogbejegyzést írok, gondolkodom, tervezgetek stb.) majd még rányomok másfél órát. És frissen kelek. Már majdnem egy hete ez van. Ha ez a rendszer megmarad, akkor beiktatom még a tanulást is. Akkor már legyen produktív az alvajárásom! :)

Turmix tekintetében megint kifogytam alapanyagokból. Átlag 2-3 naponta megyek vásárolni 2-3 ezer Ft értékben, a turmixokhoz nem kellenek drága dolgok. Ami többe kerül az pl. a medjool datolya, amiből 20 db kb. 2.000 Ft, az ananász, a mangó 500 Ft, tehát nem kell nagy bevásárlásokra gondolni.

És persze jóval egyszerűbben is be lehet iktatni ezeket az étrendünkbe, nem kell minden nap másfélét készíteni, nekem is van kedvencem, de azért készítek ennyi fajtát, hogy ha kedved lenne kipróbálni, tudj választani. Illetve, hogy ne unj rá erre a blogra! :D

Nos, amit találtam a spájzban, ma abból készült a koktél. Visszatértem az édes ízhez. Néha jó a  sósság, de egy turmix, nekem mégiscsak édesen az igazi! :) Azért hozok még sós receptet! Néhány nap múlva úgy is megkívánom megint!

Sütőtökös-avokádós turmix

1 fél sütőtök (kb. 40 dkg)
1 gránátalma
1 érett avokádó
2 banán
4 nagy datolya

Robi is megkóstolta, de neki a tegnapi jobban bejött. Így ma azt kapta vacsira. Mert azt kérte! :)

Az íze kevéssé intenzív és a színe sem visz kísértésbe, de ez most ilyen lett! :)

18. nap - Két turmix

Olvasom Victoria könyvét (aki még nem találkozott vele: Victoria Boutenko: A nyers étel csodája) és érdekes összefüggésekre jövök rá az életminőség, a hosszú távú egészség és a táplálkozás között. És találtam még egy könyvet a polcomon - igen nagy könyvtáram van - Dr. Edward Howell: Enzimtáplálkozás, amit óriási lelkesedéssel kezdtem magamévá tenni!

Dr. Howell leírja, hogy mi mindannyian egy bizonyos enzimszámmal jöttünk a világra. Amikor nyers zöldséget vagy gyümölcsöt eszünk, az emésztésünk alap esetben (ha valakinek nincsenek évtizedekig tartó egészségtelen táplálkozás miatt letapadva a bélbolyhai) könnyű, mert a nyers ételek tartalamazzák a megemésztésükhöz szükséges enzimeket is. Viszont mindannyiszor főtt ételet eszünk - amiben egy fia enzim sincs - a saját testünk értékes enzimjeit pocsékoljuk arra, hogy megemésszük a táplálékot. Ezért a főtt ételek fogyasztásával testünk enzimmennyisége csökken. Ez pedig azt eredményezi, hogy ráncosodunk, őszülünk, gyengülünk, megbetegszünk... Elgondolkodtató nem?

Ma két turmix készült. Egy édes és egy sós. Az édes Robi miatt, mert reggel kért! :)

Az övé egy Spenótos-ananászos turmix lett.

1 csomag spenót
1 ananász
1 mangó
2 banán
4 nagy (áztatott) datolya
víz

Szépen megitta a bögrével, amit kiöntöttem neki. S miután megkóstolta, előirányozta, hogy olyan finom, hogy este is kérni fog! :) Na ilyen az amikor nem nyomjuk rá a másikra az akaratunkat, csak példát mutatunk. Persze több ízben is megkérdeztem kér-e, de nem sértődtem meg a nemleges válaszon, csak elfogadtam. És ma reggel, mivel "igen" volt a válasz, neki külön készítettem egy adagot! :)

Nekem pedig ezúttal egy Fűszeres-paradicsomos koktél került a pocimba!

4-5 paradicsom
3 zellerszár
bazsalikom
chili
lestyán
petrezselyem
bors
himalája só

Tudom, hogy élő fűszernövényekkel még átütőbb lett volna az íze, de nekem így is isteni volt! Bár jól belecsiliztem! :) Jó csípős lett, de én imádom a csípős ízt, így nem baj. Többször próbálkoztam már élő cserepes fűszernövényekkel, de sem kikeltetni nem sikerült, sem pedig megtartani a kész cserepes növényt. Így - jobb híján - por alakban tettem bele a fűszereket.

Elgondolkoztál már azon, hogy a bolti paradicsomlé mitől olyan intenzíven piros? Ez a lityi rózsaszín névre hallgat és igaz, hogy a zeller halványít rajta, hiszen "halványító zeller" a neve :D de enélkül sem lett volna élénk piros a színe, mint a boltinak.
Az íze kellemesen pikáns, sós-csípős íz, amire már ki voltam éhezve! Ha van kedved, próbáld ki!

17. nap

Ma egy érdekes ízű koktélt kreáltam. Méregtelenítő turmix néven fut, és igen jellegzetes az íze. Érdekes, hogy már nem annyira az íz dominál nekem, hanem inkább a beltartalom. Ma pl. egy alapból nem a fogamra való koktélt kavartam, (mivel nem a szívem csücske sem a zeller, sem a gyömbér) de most kellett az íze, le is nyomtam belőle 3,5 litert, mert 2 adagot csináltam. Külön nem is édesítettem, mert kicsit unom már az édes ízt. Holnap pedig egy kifejezetten sós turmixot hozok majd! :)

Az egészségi állapotom kitűnő, az életkedvem legendás! :D
De az előbbit azért - biztos, ami biztos - ellenőriztetem is, hogy tuti minden oké legyen. Hétfőn megyek orvoshoz és csináltatok egy teljes labort. Akkor lépek az utolsó hétbe. A buli február 10.-ig tart, az lesz az utolsó turmixos napom. Kedd lesz és ismét tréning! :) Csinálok majd egy összehasonlítást is, előtte-utána fotókkal... hmm... izgi lesz! :)
Ma reggel 73,9 kiló voltam, tehát mínusz 7,7 kilónál járok. 

Lássuk akkor a mai szépséget:
Sárgarépás-zelleres méregtelenítő turmix

(A hozzávalók itt vannak a képen.)

3 szál zeller
2 sárgarépa
2 édes alma
1 kis darabka gyömbér
víz

Nekem jólesett ez az íz, ha valakinek ez így nem jön be, nyilván tehet hozzá mézet, datolyát, aszalt szilvát, ami kedvére való.

Rendkívül felszabadító érzés, nem függni az ételtől, az étkezéstől. Pedig én olyan nagyon szeretek enni, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor csak az evés és az ízek tettek boldoggá. Ha rossz napom, vagy kedvem volt képes voltam egymás után 2 nagy tábla csokit betermelni, "legalább ennyi örömöm legyen" - alapon.
Voltak édességrohamaim, amikor összevásároltam mindenféle gezemicét: krémtúrót, pudingot, csokit, ropit, töltött ostyát, Pilóta kekszet, meg természetesen ilyen-olyan csokikat, és elpusztítottam mindent. Már nem szégyellem, ilyen is volt. De érdekes módon inkább az utóbbi évekre jellemzőek ezek.

Viszont a mostanihoz hasonló felszabadultságot még soha korábban nem éreztem. Bármikor éhes vagyok, hálás vagyok a turmixomért, ami ellát energiával és életkedvvel. Nem válogatok, megiszom azt ami van, és érzem, hogy a részemmé válik. Remek érzés tisztán étkezni, valahogy pszichikailag is hat rám ez a kúra. Szebbnek érzem magam tőle. Meg tisztábbnak. És valahogy értékesebbnek azáltal, hogy képes vagyok "nem"-et mondani a korábban csorgó nyállal kívánt cuccokra. Mindenkinek át kellene élnie ezt az érzést! Semmihez nem fogható! És ugyancsak emeli az önbecsülésed szintjét!

Hozom holnap a sós turmixot! :)

16. nap - Egy titkos összetevő... :)

Ez a turmix tegnap délután készült, mert elfogyott az aznapi betevőm és még mára is maradt belőle. Illetőleg változásra vágytam és ki akartam próbálni egy új ízt. És szólt egy kedves ismerősöm, hogy már lassan mohás leszek belül a sok zöldségtől... :) s ez arra sarkallt, hogy kicsit kreatívkodjak megint.

Sütőtökös-narancsos turmix

1 fél sütőtök (mint a képen)
3 narancs
3 szál sárgarépa
2 mandarin
1 banán
méz/datolya (ízlés szerint)
fahéj (csak érzéssel)
víz

Nem is hinnéd, de a fahéj annyit dob rajta, hogy csuda! :) Nem kell bele sok, 3-4 ütögetéssel amennyi kijön a zacsiból, annyi elég is. Intenzív íze van, ezért nem kell túlzásba vinni. Alapból két banánt akartam tenni bele a krémessége miatt, de épp kifogytam, csak egy volt itthon, de az is elég volt. Így is rendkívül finom, krémes, édes, lágy, hm.... sorolhatnám még a jelzőket, de inkább próbáld ki! Nem bánod meg! :) Na és a színe... és az illata... imádni fogod!

Tudod mi az, ami a leginkább lenyűgöz a nyers étkekben? És Victoria könyvét (A nyers étel csodája)olvasva, ezen csodálkoztam el a legjobban: hogy egy harmonikusan megkomponált nyers fogásnak tartalmaznia kell mind az 5 alapízt. Tehát kell bele valami édes, savanyú, keserű, sós és csípős. Így lesz tökéletes. A nyersétel tanfolyamon megtanuljuk azt is, hogy ezen ízeknek milyen növények, gyümölcsök, fűszerek felelnek meg, és hogyan lehet a segítségükkel ezeket az ízeket úgy belecsempészni az ételekbe, hogy harmonikus ízorgia legyen  a végeredmény. Rendkívül izgalmas tapasztalás ez, és a lehetőségek végtelen tárházát rejti! Ha még nem kóstoltál pl. nyers csokitortát, akkor még nem éltél! Utána pedig rendre ilyet fogsz követelni, azt garantálom! :)

Tegnap este elmentünk feltölteni a készleteimet. És jaj, de megkívántam a Parenyica sajtot... azt, ami úgy össze van gurigázva... meg voltak kicsomagolva saláták is... Robi gyorsan lehűtött "Nyugi, még két hét és csak ilyeneket ehetsz!" :) Igaz. Nem lehet egyből visszaállni egy ilyen hosszú kúra után. Voltaképpen ugyanezt fogom enni, csak nem turmixolom össze! :)

Most történt először a kúra alatt, hogy kívánom a sósságokat... na meg a hagymát! De veszettül ám! Tegnap körözöttet csináltam Robinak, jó hagymásan. De nem kóstoltam meg... csak szagolgattam. :D

Most már várom a kúra végét. Hogy egyek pl. egy nagy görög salátát, jófajta lilahagymával, olajbogyóval! Áááá csorog a nyálam... :)

A fele letelt...

Azt hiszem, már Te is tudod, hogy szeretem a kihívásokat! 2015 első kihívásának a feléhez értem. Már le akartam írni korábban, hogy ki vagy mi inspirált arra, hogy ezt végigvigyem, de valami mindig elterelte a gondolataimat...

Akkor most leírom. Korábban is csináltam már kúrákat, és éppen keresgéltem a neten ilyenek után, amikor kidobott a goggle egy találatot, ami voltaképp egy köszönőlevél volt, amit egy nő (nem tudom a nevét, csak J) írt a visegrádi Vitalizáló Vendégház tulajdonosnőjének, amiben megköszönte a sok segítséget és támogatást a terve végrehajtásában. J egy kőkemény elhatározást követően, 6 hónapos(!) léböjtkúrát csinált végig. Természetesen állandó orvosi kontrollal. A kezdő súlyát nem írta le, csak annyit, hogy fél év alatt a testsúlyának a felét elveszítette. Én pedig olyan mérhetetlenül tudom tisztelni az olyan embereket akik elhatároznak-belevágnak-és megcsinálják, hogy őrület!

Korábban még soha nem hallottam olyanról, hogy egy ember ne egyen 6 hónapig... ugye ez mutatja meg milyen korlátoltak is vagyunk, hiszen csak azt tudjuk megtenni, ami belefér a komfortzónánkba, és amire így képesnek tartjuk magunkat, de azt minden további nélkül, kőkeményen végigcsinálva! Mi hát a megoldás? Tágítani kell azt a zónát! Ez a nő megtette! Ismeretlenül is le a kalappal előtte, nagyon gratulálok neki az elhatározásához, a teljesítményéhez és ahhoz, hogy tűzön-vízen keresztülvitte a tervét, elérve ezt a nagyszerű célt!

Ha érdekel, Itt olvasható J levele.

A mai turmixom igazi felüdülés, tömény frissesség! Ma egyébként is nagyon jó napom van, olyan mosolygósan boldogságos vagyok! :)

Grapefruitos-körtés zöld turmix

1 csomag spenót
1 grapefruit
1 érett avokádó
1 körte
2 banán
2 evőkanál goji bogyó
méz/datolya (ízlés szerint)
víz

Imádom a grapefriut kesernyésségét így én kevéssé édesítettem, de azért odaírtam opciónak a mézet vagy a datolyát, ki, hogy szereti alapon... Próbáld ki bátran! Tetszeni fog! :)

15. nap - FÉLIDŐŐŐŐ!

Nem érzek semmi különöset... Továbbra is szép vagyok, energikus vagyok, tele vagyok életkedvvel és továbbra is egyenletesen csökken a súlyom. Imádom, hogy nem kell kitalálnom, hogy mit főzzek magamnak, ami diétás, de finom, és ami Robinak is a fogára való. És olyan jó érzés, hogy ellen tudok állni a finom falatok csábításának! (Robinak persze készítek, amit kér, de meg sem kóstolom!)

Azért az álmaim érdekesek... hát igen. Amikor nincs kontroll elszabadulnak az indulatok... Álmomban nem álltam ellen... :) Ott azért én is bezabáltam, és emlékszem, utána pokoli lelkiismeretfurdalásom volt (még ott álmomban, ami elég vicces) és mikor felébredtem és rájöttem, hogy csak álom volt, óriási kő esett le a szívemről a megkönnyebbüléstől... :)

Olyan mértékben növeli az önbecsülésem, hogy tartom magam az eredeti tervhez, becsülettel végigcsinálom és nem csábulok el, hogy hihetetlen!
Nincsenek dugi kis kajálások, amikor nem lát senki, és úgy se tudja meg senki, nincsen "csak egy picike falat ez vagy az", nincs egy alma sem. Nem azért mert nem lehetne, hiszen szépen beleillik a diétába, és fogyasztok is almát a turmixban. Azért nem eszek meg egy almát sem (igaziból - tehát harapva :) mert úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban nincs más csak turmixok és víz. Csak ennyi oka van. Én annyi engedményt tettem csupán, hogy zöld teával is felönthetem a hozzávalókat. Ennyi.

Nem szegem meg a magamnak tett ígéretemet. Mert ha megszegném az aláásná a magamba vetett hitemet és az önbecsülésemet. Ez pedig Te sem engedheted meg magadnak soha! Ha eldöntöttél valamit, igenis kutya kötelességed végigvinni! Mert ezáltal fogsz épülni, szépülni, értékesebbé és jobb emberré válni - most figyelj - a saját szemedben! Ezért csinálom, ezért csináljuk!

 És ez az szigorú önkontroll amellett hogy épít Téged önmagad előtt, őrülten jó érzés is! Jó látni az elképedt arcokat, amikor azt mondom, hogy már két hete nem ettem semmit! :) Szerintem már csak ezért az érzésért is mindenkinek ki kellene próbálnia! Nem beszélve arról az értékes tapasztalatról, hogy utána magasról, nagy ívben a kukába lehet hajítani az összes Dulcolaxot, Rennie-t és a szemétrevaló többit is! Mert az emésztés magától helyreáll.

Ezt le akartam írni...

Még jövök ma a maival... :)

14. nap - Próbatétel II. - Ma szintén vendégségben! :)

Ezen a hétvégén dupláztam! :) Ma is vendégségben voltam. Egy ügyfelemből, barátnőmmé avanzsált drága lény és a párja hívtak meg pót János-napozni! Kedves kis társaság gyűlt össze... Remek volt, mint tegnap! Csak a kedvenc ételeimet láttam mindenütt! Húsleves, zúzapörkölt, franciasaláta, fasirt, túrós és almás rétes stb. Őrület! Mondtam is magamban "Ezt nem hiszem el... hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy egymás után két nap is tesztelhetem az önmegtartóztató génemet!" :D

Persze sikerült, bár ismét kaptam furcsa tekinteteket, főleg a férfiak részéről, ők azok, akik nem igazán értik mire jó ez az egész méregtelenítés dolog. És persze kaptam egy csomó "kedves" megjegyzést az ünnepelttől is, "7 kilót fogytál? Hát nem látszik..." :D Meg cikizett a turmixom miatt, ugyanis vittem magammal ellátmányt... Tünemény az az ember! Amúgy bírom, jó fej! :)

Szóval mielőtt mentem, összeütöttem egy roppant egyszerű kis ebédet, hogy legyen mivel elszórakoznom és vigasztalnom magam, míg a többiek eszik a kedvenc ételeimet! :)

A legegyszerűbb zöld turmix receptje:

1 csomag spenót
2 alma
2 banán
datolya (érzésre)
víz

Én 5 db nagy datolyát tettem bele, hogy ne kelljen mézzel dúsítani, de persze kinek a pap, kinek meg a neje... ízlése szerint. Az eredmény egy kifejezetten jóízű, édes és frissítő ital, tele vitaminokkal, enzimekkel, és életet adó klorofillal.



Mire jó a klorofill?

A klorofill napenergiát tartalmaz, oxigént és sókat hordoz. Megújítja a májat, helyreállítja az emésztést, támogatja az agy, az idegrendszer és a hormonháztartás egyensúlyát, és aktívan segíti a sejtképződést - talán ezért fiatalodik, aki elkezd zöld turmixokat, napi rendszerességgel fogyasztani. Úgyhogy hajrá! :)

Általában az ízletes zöld turmix 60%-ban gyümölcsöt és 40%-ban zöldeket tartalmaz. Nem mindig tartom ezt az arányt, mert én úgy csinálom, ahogy nekem jólesik. (Nem bírom a szabályokat.) :) Van, hogy 50-50% az arány, de van olyan is, hogy jóval gyümölcsösebb az előírtnál. Ahogy épp kívánom. Végülis a lényeg az, hogy igyuk. Mindegy milyen kombinációban!

Összefoglalva kellemes volt ez nap is. És büszkeséggel tölt el, hogy (ma is) kiálltam a próbát! Úgy érzem e hétvége után már semmi nem jöhet, ami ennél nehezebb lenne! :)

13. nap - Szülinapi menü... a családnak minden, nekem turmix! :)

Ma eljöttek Hugiék és csaptunk egy szelíd-szolíd kis banzájt, hogy megüljük Szerénytelenségem és Hugi párja, Dávid szülinapját. Hát ez kemény nap volt! :) Ilyenkor kihívás a kihívás, amikor vannak akadályok, amiket át kell ugrani, meg kell lépni, helyzetek, amiket meg kell élni és közben tartani magunkat az elhatározásunkhoz.
Na igen, érezni azokat az isteni illatokat, fogadni a "kedves" ugratásokat és szorgalmasan szipókázni a turmixomat azért nem volt semmi! :)

Bár az sokat segített, hogy tudtam, ha bármit megkóstolok, nem sokkal később átélhetem, ahogy igencsak megkínoznak azok a finom falatok.

Ugyanis! A teljesen nyers étrendre áttérők igen rövid idő múlva már nem tudják megenni a főtt ételt, csak enyhébb esetben gyomorégés, súlyosabb esetben gyomorgörcsök árán. Mivel a főtt ételt evők gyomra és egész bélrendszere egy védelmi vonalat épít ki az ételekben található veszélyes anyagok ellen. Ezek azonban - a közhiedelemmel ellentétben - nem csak kemikáliák lehetnek, hanem pl. ilyennek minősül minden feldolgozott élelmiszer. Ez a bevonat, egy vékonyg nyák réteg, és minél több káros anyagot veszünk magunkhoz, annál vastagabb lesz. Ez nehezíti meg, hogy az ártalmas dolog felszívódjon és a véráramba kerüljön.

Na most, ha egy ideig teljesen nyers koszton élünk, mint jelesül most én, a szervezet megbízik a gazdájában és leépíti ezt a belső védelmi vonalat. S ezt követően akár a legegészségesebb főtt ételt is ehetjük, a testünk mérgezési tüneteket produkál. (Bővebben olvashatsz erről Victoria könyvében: A nyers étel csodája.) Korábban volt már ebben részem, amikor egy 3 hónapos teljesen nyers kosztot főtt karfiollal törtem meg. Hát azt az érzést senkinek nem kívánom!

De visszatérve... nem, nem csábultam el. Eszembe sem jutott. Persze rohadtul kívánta a szervezetem a sós mogyorót, a ropit, a rántott cuccokat, húst, karfiolt, sajtot, vagy a szülinapi tortámat, de még az ujjam sem nyaltam le, amikor "tortás" lett! :) Pedig a somlói tortánál szinte nincs is jobb, ebben a világegyetemben! :)

De lássuk miért is vagyunk itt!! A mai turmixom receptje következik! Valami igazán finomat akartam és sikerült! :)
Ananászos-mangós zöld turmix

1 csomag spenót
1 ananász
1 mangó
2 banán
2 evőkanál goji bogyó
4 nagy datolya
víz

Szuperédes, szuperegzotikus és szuperfinom! Kivétel nélkül mindenkinek ízlett, aki vette a bátorságot és megkóstolta! :)
Ja igen, az meg különösen jó volt, amikor evés után mindenki elterült... ez jobbra, az balra dőlt ki, nekem meg nem volt semmi bajom... :) de ugye mitől is lett volna...

Végezetül egy kis ízelítő:

 

A turmixom premier plánban

 

Ők ezt, én amazt! :)

Fogalmam nincs itt mit csinálok, bolondozok...

A sógorkámmal. Ő 30 lett, én 40 :)

Ezt hagytam ma ki! Azé' jól nézett ki... na és az illata... :)

Kis családom... a párom nem kívánt szerepelni a fotón.

12. nap - Eddig - 6 kiló

Voltunk bevásárolni. Ilyenkor általában feltankolom magam turmix-szal, hogy még véletlenül se legyen üresen korgó a pocim. De még így is fel kellett kötnöm az összes gatyámat, amikor megéreztem a frissen sült stangli illatát... Ilyenkor persze bőszen mondogatom magamnak, hogy ezek mesterségesen gerjesztett illatok (erről olvastam) nem valódiak, és ezzel csak az emberi érzékelést igyekeznek becsapni. Van New Yorkban egy cég, IFF a neve melynek illatrészlege olyan szagokat kínál, melyek a vevőket vásárlásra ösztönzik. (Ha ez a téma, érdekel, elolvashatod, A leves hazudik című könyvben, hogyan nézik felháborítóan hülyének az embereket.)
Ám mindez infó birtokában is kemény menet volt ez... :)

Nyilván könnyen határozunk el dolgokat, amiket majd így vagy úgy fogunk tenni, könnyen kimondjuk, hogy egy helyzetben majd így vagy úgy fogunk viselkedni... és én is viszonylag könnyen határoztam el, hogy végigcsinálom ezt a 30 napot, de most kezd azért kemény lenni.

Mindent összevetve, eddig ez a leghosszabb méregtelenítésem. Általában évente kétszer szoktam végigvnni egy 10 napos barna rizs kúrát, amikor csak ilyen-olyan zöldséges barna rizst eszek. Szeretem a barna rizst, nem nehéz kipipálni ezt a 10 napot, annyit ehetsz amennyit akarsz, és általában mínusz 4 vagy 5 kiló az eredmény. Meg volt egy pár 5 napos léböjtöm. Turmixokkal ezidáig még nem teszteltem magam. De ennek is eljött az ideje.
Itt a 12. napnál és mínusz 6 kilónál a szervezetem már kezdi méltatlankodva követelni a jogait és vágyik a megszokott ételekre, ízekre. De én tudom, hogy csak a megszokás "beszél belőle" én pedig úgy döntöttem, hogy nem hallgatok rá! :)

Holnap jön a család, hogy megünnepeljünk engem és a sógoromat, így dupla szülinapi bulit csapunk. Hideg tálak, sültes tál, torta és satöbbi... ahogy dukál. A vendégeknek.
Nekem marad a turmix. Úgy érzem, ez lesz az első kemény feladat a 30 nap során. Holnap jövök a részletekkel, hogy viseltem... :D

És a mai turmixom...
Gránátalmás-spenótos zöld turmix

1 csomag spenót (10 dkg)
1 avokádó
1 gránátalma
2 banán
2 evőkanál goji bogyó
5 db datolya
víz

Plusz édesítés semmiképpen sem kell bele, mert a datolyák épp eléggé megédesítik.
A gojit és a datolyát tegnap este beáztattam. Egyrészt mind a kettő jól megduzzad, és így a kicsike goji bogyókat is szépen és könnyen viszi a turmixgép, másrészt pedig a datolya levét később is felhasználhatjuk édesítésre. (Persze így hűtőben kell tartani.)


Az íze remek, imádnivalóan finom és szuperkrémes a banántól és az avokádótól. A színe elég ijesztően sötétzöld, de ez senkit se tántorítson el a fogyasztásától, nagyon finom turmix-szal lesz dolga! :)

Holnap jövök a bulis élménybeszámolómmal! ;)

11. nap - Nesze nekem! :)

Na tegnap órási lelkesedéssel láttam neki a szülinapi turmixomnak, és le is nyomtam nyomban 2 pohárral! Persze túl is lőttem a célon! Egy idő után éreztem, hogy "nehéz" a hasam. Ááá úgy megfeküdte a cucc a gyomromat, hogy szódabikarbónát kellett innom... Ha belegondolok érthető, hiszen már 10 napja, csak tiszta, könnyen emészthető táplálékok kerültek a rendszerbe és a kókusztej most betett neki. Az történt, hogy elszokott a zsírostól a berendezésem... és ugye a kókusztej az. Így a nap további részében már csak vizet kívántam, de azt nagyon sokat! :)

A mai turmixom, ismét zöld lett, mivel ez fejti ki a legjobb hatást bennünk, így ezt szorgalmazom.
De azért a mait meginni önmagában is kihívás volt, már csak azért is, mert gyömbér is került bele. Nyilván nem véletlenül, direkt tettem bele, mert tudom, hogy élettanilag nagyon jó ha bennem van, bár én és a gyömbér nem vagyunk nagy barátságban. Hogy pontosan fogalmazzak a szagától is rosszul vagyok! :( Hogy miért tettem bele mégis a lötyibe? Hát... ha már kihívtuk a sorsot magunk ellen, akkor tágítsuk azt a komfortzónát rendesen! :)

A recept egyszerű, semmi fakszni! :)

Gyömbéres zöld turmix

1 csomag kimondhatatlan nevű saláta mix (itt van ni a képen)
1 alma
1 körte
2 banán
2 cm-es gyömbérdarabka
2 evőkanál chia mag
méz
víz

Egyébként a zöld turmix pont ezért is egy pöpec találmány, mert a segítségével bevihetünk a testünkbe olyan, "jó lenne, ha bent lenne"- típusú dolgokat, amiket azért nem szokás kiskanállal nyeldekelni...

Na, nekem ilyen pl. a gyömbér. Ezen kívül tökéletes a zöld turmixba pl. az útifűmaghéj, spirulina, chia mag, lenmag, goji bogyó, búzafűlé. Ezek közül mind magas beltartalommal rendelkezik és megaegészséges. Sőt, többet, ezek közül szuperélelmiszerként tartanak számon.

Az elkészített turmix íze nagyon gyömbéres lett, bár én mindenből azonnal kiérzem... nekem nem finom, de csak emiatt. Ennek ellenére legyűrtem a másfél litert és bennem is maradt!!! :) Mézből most adtam hozzá rendesen vagy 3 evőkanállal, hogy nyomja el a gyömbért... de gyenge próbálkozás volt... képtelenség elnyomni...

A többi - itt felsorolt - úgynevezett superfood-nak (szuperélelmiszer) nincs ennyire átható íze, nem kell tőlük félni. Azokat bátrabban lehet turmixba tenni.

10. nap - Ma van a szülinapom-pom-pom! :)

Ma lettem 40 éves! :) Pont úgy van, ahogy gondolod, szééép kerek szám! Egész jó érett vagyok már! :) Gyerekkoromban mindig erre vágytam. Nem tudom miért pont erre a korra, de nekem ez annyira tetszett! Ennek az évjáratnak már van egy letisztult, kifinomult nemessége és bölcsessége, gazdag élettapasztalata (tehát jó kis közhelyeket tud puffogtatni :) ) és mégis rejt, még megannyi lehetőséget, felfedezést, élményt .... na és persze kételyt.
Már nem vagyunk csitrik, bár néha viselkedünk úgy! Hiszen a lélek nem öregszik! :)
Úgy éreztem (gyermekként), hogy 40 éves koromra már minden a helyén lesz az életemben, meg lesz az, amit meg akartam szerezni, rohangálni fog körülöttem 2 imádnivaló kis lurkó, akik szétszedik az idegeimet, hogy aztán egy-egy öleléssel rendbe is tegyék :)... tehát már "csak élni" kell. Milyen naív is az ember lánya gyermekként... :)

Arra gondoltam, ezt az örömteli évfordulót valami ehhez méltó turmix-szal kéne megünnepelni. És... ha már nem tortázok, azért dőzsölni szabad! A biztonság kedvéért vetettem Robival egy tortát, hátha valakinek eszébe jutna felköszönteni, és tudjak valamit (dobni) tolni az arcába! :)

Ebben a hideg télben egy kis egzotikumra vágyom... legyen akkor ... Pina colada turmix! Hm? Hogy tetszik? Illik hozzám? Kókusztejjel, ananásszal... Nosza, a gondolatot tett követte. Még tegnap elrohantam kókusztejért, beszereztem a satöbbit, ma pedig elkészült a mennyei étek és még ünneplőbe is vágtam magam, mielőtt valaki "itthonkában" meglepne! :D Így hát fölvettem a pörgős szoknyámat és a kopogós cipőmet, és dobtam egy puszit a tükörnek!

Sok a rizsa, mi? :) Oké, térjünk a lényegre...
Na szóval a mai turmix neve: Pina colada turmix. Nem újdonság és nyilván nem én találtam ki, csak élvezem! :) Elkészítése - vásárlás nélkül - kb. 5 perc. Vásárlással kicsit több! ;)

Hozzávalók szép sorban:

0,5 liter kókusztej
1 ananász
1 narancs (van aki nem tesz bele, én tettem)
1 banán
mentalevél (ha valaki pepecselni akar azzal, hogy kidíszítse, ivás előtt)
agave szirup (ízében szerintem ehhez, ez jobban passzol, de persze jó a méz is, ha nem lenne elég édes)

Hát ebből most kimaradt a zöldség, hacsak a 2 másodpercig benne ázó mentalevelet nem tekintjük annak, amit a fénykép kedvéért dugtam bele két pillanatra.
Ha épp kifogyott a házi kókusztejed, ne csüggedj készíthetsz ilyen csodát kókuszreszelékből is pl. így ahogy Antal Vali csinálja. (bár nekem ez túl zsíros)

Na ezzel is megvolnánk! Imádnivalóan finom lett! Sűrű, krémes, lágy... hm... már csak egy fehér homokos tengerpart kéne a se**em alá, néhány pálmafa körém, egy-két ágyékkötős csávó.. na meg egy kis tequila... ;)

Na pá! Legyen Neked is szép napod! :)

Ma 9 napja, hogy nem ettem! :)

Olyan jó ezt így kimondani! Korábban soha nem hittem volna el ezt magamról, sem senkiről. Sokan kérdezik, hogy nehéz-e nem enni. Annyira nem érzem az evés hiányát, hiszen ezeket a turmixokat is - ahogy írtam korábban - meg kell "rágni", mert úgy lesz tökéletes az emésztése. Tehát nem az evés hiányzik, hanem az ízek. És ami meglepő, nem a főtt ízek, hanem a nyers ízek! :) Tehát - érdekes módon - azok az ételek, amiket a 3 hónapos nyersétel korszakomban ettem! Pl. a szüzességem odaadnám egy nyers szusiért! Persze, szójaszósszal ahogy dukál! Ez a kedvenc nyers ételem, és istenien csinálom! :) El nem hinnétek, hogy rizs helyett mivel készül! Apróra darált nyers karfiollal! :) És hagymával, meg fűszerekkel.

Vagy pl. ennék egy nyers töltött káposztát magtejföllel, ami szintén mennyei! :) És hús helyett mi van benne? Dió! :) Az íze pedig ha hiszed ha nem, majdnem ugyanolyan! Mondom én, aki meg vagyok veszve az ízekért! Tehát ha azt mondom olyan, akkor olyan! :)

Van csomó-csomó nyers receptem: levesek, főételek, nyers kenyerek, krékerek, pástétomok, édességek, sütik, torták kifogyhatatlan a választék! (Majd leírkálom ide, hátha valaki kedvet kap kipróbálni egyiket-másikat!) És azok a színek! Elképesztő! :) Hm... na tessék! Máris csorog a nyálam... :)
Aki főtt ételt eszik azt hiszi, hogy az élő ételeket fogyasztók nem látnak túl a konyhai veteményesen és állandóan a kertben kapirgálnak a répák és az uborkák között. Hát nem. Ó, de még mennyire, hogy nem!

Nos, a kellemes múltidézés után jöjjön a mai adag!
A mai turmixom annyiból volt rendhagyó, hogy fűszernövény is került bele, mégpedig citromfű, ami kellemes - bár elég intenzív - aromával gazdagította az italt. Kevés kell belőle!

Madársalátás zöld turmix citromfűvel

1 csomag madársaláta
2-3 brokkoli ág
3 szál citromfű (de elég 1 szál is!)
1 körte
2 alma
3 banán
4-5 füge
2 evőkanál őrölt lenmag és chia mag keverék
víz
méz (ha igényled)

Ennyi. Szép is volt, finom is volt, el is fogyott.

De a pocim már a holnapira készül! Nagy nap lesz holnap és ezt egy hozzá illő turmix-szal kell megünnepelni! Még ma elsurrantam a hozzávalókat beszerezni, hogy ne holnap kelljen babrálni vele. Az, gondolom már ennyiből is látszik, hogy valami egzotikus dolog fog ebből kiturmixolódni! (mivel kisülni nem tud)

Na pá! Akkor holnap! :)

Miért van az...?

"Miért van az, hogy mindig azt szeretjük
ki hűtlen, s mást szeret?
Miért van az, hogy mindig arra várunk,
pedig tudjuk, hogy nem jöhet.
Miért van az, hogy jó, jó könnyeket ejtünk,
ha a múlt emléke énekel,
Találhat a szívünk szebbet, jobbat,
de azt az egyet, nem felejtjük el, soha."

Nem, nem vagyok sem mentális, sem érzelmi válságban, nem ezért hoztam ezt a kis verset, amit még általánosban írt az emlékkönyvembe ... hm... ha jól emlékszem, Szabó Kriszti. :) Annyira megtetszett anno, hogy azonnal meg is tanultam, és lám azóta nem is felejtettem el, noha közel 30 éve tuti nem olvastam...

Párhuzamnak hoztam egy olyan dologra, ami foglalkoztat...
Nagyon sokan fejezték ki a támogatásukat nekem ebben a 30 napos őrületben... :) sok ismerősöm írt nekem vagy telefonon mondta, hogy drukkol, és több ismeretlen is kifejezte a csodálatát, (szó szerint így írta Ildikó, ami mélyen megindított) amiért volt bátorságom belevágni, és ez mind-mind nagyon jólesik. És nagyon köszönöm!

És akkor miért van az... hogy Robi szavai "úgy sem csinálod végig" sokkal jobban beleégtek a lelkembe, és jobban fájnak, mint ahogy a sok-sok elismerés és biztatás kapcsán érzett öröm boldogít?

Miért van az, hogy ezek a vacak, negatív, egy cseppet sem támogató szavak ébresztik fel bennem a harcost, nem pedig a sok-sok, pozitív tartalmú kedves szó?

Miért van az, hogy jobban motivál, ha nem hisznek, nem bíznak bennem? Munkában, tanulásban, teljesítményben... ebben? Miért vagyok akkor jobb teljesítményre képes, ha nyíltan kimondják "Úgy sem sikerül!"?
Mert ilyenkor felébred bennem valami... A "csakazértis" keménysége, a "namajdénmegutatom" erős vágya, és a hitetlenkedő kaján vigyorán érzett düh. És igaz, hogy elismerést, és nyílt "megkövetést" ha megcsináltam sem fogok kapni, legfeljebb ezt a két szót: "ügyes vagy". És ennyi. Semmi "vállveregetés", vagy "büszke vagyok rád".

Biztos vagyok benne, mivel ismerem magam :) és tanultam pszichológiát, hogy ez még gyerekkori csökevénye a szüleimnek való megfelelés vágyának. Akiknek soha nem voltam elég jó. Emlékszem, amikor évfolyamelső lettem a főiskolán, és a Drága Papám meg sem nézte az indexemet, vagy amikor anya azt mondta a karácsonyi ajándékra, hogy nem kéri, dobjam ki az ablakon...
És emlékszem, mennyire szerettem beteg lenni, mert akkor sokkal jobban szerettek a szüleim. Anya teát főzött, és betömködte köröttem a takarót, hogy meg ne fázzak, és az ő ágyukból nézhettem a TV-t! :) Milyen kevés kell a boldogsághoz! És amikor beteg lettem, igyekeztem mindig jól elhúzni, hogy minél tovább érezzem ezt. Képes voltam télen bugyiban kiállni az ablakba, hogy jól megfázzak és még betegebb legyek. Szánalmas, mi? Na azért ma már messze nem ilyen a helyzet! :) Ma már könnyű ezekről "beszélni", rég feldolgoztam. Azóta már nagyon sokat építettem és keményítettem magamon. Jó kis meló volt, de megérte! Már egyáltalán nem haragszom a szüleimre. Sőt! A Drága Papámat szeretem a legjobban a világon! Anyával nem igazán egyezünk, de ez van.

Csak elgondolkodtam... vajon támogató közegben többre lennék képes vagy kevesebbre?
Költői a kérdés... :)

De érdekes, hogy milyen lelki mélységeket bír felszínre hozni egy kis blog és egy "kis" kihívás...  :)
És ha eddig el is hajlottam volna, már biztosan érzem, tudom, hogy végig fogom csinálni!

8. nap - Ma valami különlegesre vágytam...

Nosza el is mentem vásárolni hozzá. Közben elgondolkodtam mivel lehetne még felönteni a cuccot, ami nem víz, és mégis egészséges. Erre jött a sugallat: zöld tea.
Vettem is szálas zöld teát (a tasakosat, filtereset nem javaslom ilyen célra) és még egy pár dolgot, majd itthon először a teát készítettem el. Vízforralóban felforraltam másfél liter vizet, majd kitöltve visszahűtöttem kb. 75 fokosra. Na jó, nem méricskéltem, de kb. annyi volt! :) Csippentettem bele a zöld teából jó 3-4 csipetnyit, majd 10 percig lefedve hagytam kioldódni. Felhasználás előtt pedig még vissza kellett hűteni teljesen hidegre, mert a meleg turmix nem igazán az ínyemre való.

Ma nem zöld készült, hanem szép sárga! :) Ilyen ni, mint a képen. Az íze pedig ... hm... hogy is fogalmazzak ... még Robinak is ízlett! Kért belőle! Szóval nagyon finom lett! (ha neki bejön) :)

A neve pedig: Sütőtökös-gránátalmás (sárga) turmix :)

Kb. 40 dkg sütőtök (nyersen)
1 avokádó
1 gránátalma magjai
1 narancs
3 banán
zöld tea

Ha minden érett, nem szükséges bele plusz édesítés, ha mégis kell, akkor méz, vagy datolya, vagy füge, ízlés szerint. A banántól és az avokádótól krémesen lágy lesz, a sütőtöktől pedig isteni színt kap! :)
Ilyen felöntve zöld teával, még a turmixolás előtt:

Ma szuper napom volt az ismételten szopornyicás idő ellenére. :) Sikerült egy rég húzódó dolognak a végére járnom, és ismét elfogott az a "kerek" érzés, mint ilyenkor mindig, amikor valamit igen jól megcsináltam. Szeretem ezt érezni, mert kellemes, és mert azt jelenti, hogy szépen alakulnak a dolgaim. Gyűjtögetem szorgalmasan a pipákat, hogy ez is kész, meg az is kész, és így egyre csökken bennem a stressz, vagyis az elvégzendő dologok miatti szorongás.


Ó, ma egész nap tündi-bündi voltam. Egyre jobban érzem magam a bőrömben, egyre jobb a hangulatom, egyre keskenyebb vagyok :D, és egyre inkább azt érzem nem is akarok visszaállni a régi táplálkozásra! Mondjuk nyomom magamba a szuggesztív pszichológiát rendesen! :) Ismét elkezdtem olvasni Victoria könyvét, nagyon inspiráló! Amikor olvasod úgy érzed, hogy ezentúl semmi mást nem vagy hajlandó megenni csak élő ételt! Javaslom, próbáld ki! :)

 

7. nap

Nyomi voltam ma. Talán ez a szopornyicás időjárás okozta, vagy hogy aludni sem tudtam jól az éjjel.... meg volt egy vitám is, hogy tönkreteszem az egészségemet ezzel a marhasággal... valószínű ez sem tett jót a hangulatomnak... A barátomnak ma esett le, hogy még csak a 7. napnál járok és vissza van még 23. Szerinte úgy sem tudom végigcsinálni, hát már most hagyjam abba, mert csak kikészítem magam ezzel a sok zöldséggel. Jelzem, neki van állandóan baja a gyomrával, meg az emésztésével, ő szed gyomorsavlekötőt, meg még vagy 2 féle gyógyszert, és így is állandóan panaszkodik.

Na hagyjuk...

Ma egy kicsit keserű koktél került ki a konyhámból, mert grapefruitot is csempésztem bele.
Szeretem az ízét, így nem szabadítottam meg az összes hártyájától.

Kelkáposztás-grapefruitos zöld turmix

5-6 levél kelkáposzta 
3-4 brokkoli ág
1 grapefruit
1 körte
3 banán
2 evőkanál őrölt chia mag és lenmag keverék
2 evőkanál méz
víz

Itt a képen még 1 banán van a turmixban, később adtam hozzá még kettőt mert kellett az íze a közösbe. Kifogytam a datolyából, így a méz jól jött a lötyibe. Az íze  - számomra - kellemesen kesernyés a grapefruit miatt, és megfelelően édes a banánnak és a méznek köszönhetően. Ma majdnem 2 liter fogyott el, teljesen elég volt.

Annyira dühít, amikor valakinek nincs információja valamiről, csak csípőből elutasítja. 2 helyen is tanultam nyersétel-készítést, végeztem tanfolyamot, tudom miket kell bevinni, hogy semmi bajom ne legyen. És mi van azokkal, akik hónapokig léböjtölnek vagy egy hónapig csak vizet isznak? Én csupa-csupa egészséges alapanyagot használok és már kórházba akarnak küldeni. Már miért kockáztatnám az egészségemet? Amikor annyira figyelek arra, hogy mit engedek be a szép testembe! A cipőimet is megválogatom, pedig azokat csak a lábamra húzom! (Hallottam egy filmben - nagyon tetszik!) :D

Szóval nem sok híja, hogy anorexiás legyek, majd végül az ügyeleten fogok kikötni stb. stb. stb. Bár, szerintem 75 kilósan nem sok anorexiás beteget tartanak nyilván...

Na mindegy. Azért én folytatom...
Minden jót... holnapig! :)

6. nap

Kicsit lelkiismeret-furdalásom van... Mióta elkezdtem ezt a kis kalandot, leginkább magamra és az érzéseimre figyeltem és azóta nem is főztem. (nagy sóhaj, ez van.) "El is felejtettem", hogy nem egyedül élek. Bár a barátom amúgy sem sokszor eszik itthon, de tegnap jutott először eszembe, hogy megkérdezzem tőle, főzzek-e valami vacsit... Tudom, tudom nagyon gáz! Csak melegszendvicset kért, így azt készítettem neki. Jobban kell rá figyelnem... szegény. A turmixokat nem akarta megkóstolni, azzal pedig többször is kínáltam. :)

Nos, a 6. nap. Talán így hétvégén kicsit nehezebb. Ilyenkor gyakran megyünk ebédelni a párom bátyjának valamelyik éttermébe, na ez ma kimaradt. Nem igazán a régi étkezés hiányzik, hanem inkább az elszigetelődés zavar. Robi most egyedül ment el ebédelni, én meg itthon maradtam. De legalább már nem piszkál, hogy miért csinálom. Azt veszem észre, hogy teljesen elfogadta. Bár nemigen volt más választása. :)

Úgy kezdtem bele a programba, hogy csinálom ameddig bírom vagy amíg meg nem unom. De valahogy minden egyes nappal, egyre erősebbnek érzem magam! És ez nagyszerű! :)

Rendkívül jó érzés, hogy tisztán étkezem, hogy kapom a visszajelzéseket, amelyben többen elismerésüket fejezik ki nekem, s kitartásra buzdítanak... s külön büszkeséggel tölt el, hogy a testem meghálálja a törődést, nincs rosszul ha feszegetem a határokat egy "kis" edzéssel, és a súlyvesztés, ami már 5 kiló, nem látszik meg a bőrömön. Ennek érdekében mondjuk több dolgot is teszek, majdnem mindig hideg vízzel zuhanyzom (teljesen hideggel) és rendszeresen masszírozom is magam olajos-himalája sós bedörzsöléssel.

Ma már másfél liter zöld turmix el is fogyott. :) Nagyon ízlett, pedig direkt nem csináltam édesre.

Még a monitoromon is zöld turmix van! :)

Íme a mai recept:
Kelkáposztás-narancsos zöld turmix:

5 sötétzöld levél kelkáposzta (a világosabbak nem jók, azokban kevés a klorofill)
4 nagy narancs (meghámozva)
1 fél citrom (meghámozva)
1 banán
4-5 db füge (datolyát nem kaptam)
víz
Aki kevésnek érzi az édes ízt, mert ez inkább savanykás, tehet bele mézet is.

5. nap

Úgy kiugrottam reggel 5-kor az ágyból mint az Órarugógerincű Felpattanó! ... Yesss! Eszembe jutott a neve! :) Ha nem tudod ez mi a szösz, ne aggódj csak az van, hogy Téged valószínű nem a Futrinka utca nevelt, vagy Pompom, aki ül egy ágon, egy szééép hosszú ágon... :) és talán nem a szökőévenként vetített Tom és Jerry-k vagy Tapsi hapsik csaltak üdvözült-boldog gyermekmosolyt az arcodra!

Szóval FRISSSSEN ébredtem! Olyannyira, hogy kedvem lett volna egy viharos párnacsatához a párommal, ám tudom, hogy ő nem igazán kultiválja az ilyen hajnali partizán akcióimat! :) Így a futógépen fárasztottam le magam... Ma reggel futottam először az idén. Az év eleji köhécselés és a kihívás elején érzett alacsony energiaszint nem igazán kedvezett a beépített mozgásérzékelős génemnek. Meg is lepett hogy egy 30 perces intervall futást végig tudtam csinálni (éhgyomorra) szédülés, hányinger vagy a legkisebb rosszullét nélkül....  hogy aztán ez a gyönyörűség új energiával töltsön fel! :)

A színe élénkpiros, az íze pedig igazi különlegesség!
Hozzávalók: 1 cékla, 1 sárgarépa, 40 dkg sütőtök, 2 banán, 1 alma, 1 körte, és datolya ízlés szerint, én hármat raktam bele. Plusz víz természetesen. Kicsit tovább kell pörgetni a turmixot, ugyanis a sütőtök és cékla elég kemény zöldségek, s ha a homogén állag elérése a cél, ahhoz kb. 3x20 másodpercig kell nyomatni neki. Nyilván turmixa válogatja. Nekem egy 600 wattos gépem van.

Az energiaszintem mintha napról-napra nőne, az alvásigényem pedig - ezzel fordított arányban - meredeken csökkeni látszik. Egyáltalán nem vagyok éhes, és nem érzem az ételek és az ízek hiányát sem. Persze a turmixokat is igyekszem válozatosan összeállítani a tápérték és az íz figyelembe vételével.
Ami még meglepő - ezt Victoria is írta a könyvében - hogy folymatosan szűnik a sóvárgás a sósságok után. Pedig én inkább sós-, mint édesszájú vagyok.

Nagyon szeretem a kényelmét ennek az étkezésnek, hogy pár perc alatt elkészül a napi betevő különösebb tervezés nélkül. 
Kétnaponta járok bevásárolni hozzá, hogy mindig, minden friss legyen. Ez ugye a tápérték miatt is fontos, illetve nem szeretném ha bármi pocsékba menne azért, mert rámromlik.

Szóval szépen haladok! Holnap ismét egy zöld turmixot hozok egy kelkáposztásat! Finom lesz ígérem! Kipróbált recept! :) Akkor pá, holnapig.

Huuu hát ezt szokni kell!

Elkészült a mai adag. Na, ez aztán valóban próbára teszi az ízlelőbimbóimat, mert tömény fű íze van... De nem baj, bepusziljuk ezt is csak jobbat vártam. :( Édesnek, édes csak szokatlan. De hát benne van a pakliban, ha állandóan kreatívkodunk, hogy néha-néha mellényúlunk és nem úgy sikerül a buli, ahogyan akartuk... Ott gondolkoztam, hogy ezt a kissé félresikerült kísérletet felvállaljam-e itt, vagy öntsem ki az egészet és csináljak egy másikat... egy szebbet, egy vállalhatóbbat, egy finomabbat... Ám mivel úgy döntöttem az elején, hogy mindenről beszámolok, így maradt a mai recept. Nem hozunk mindig jó döntést.


Az első változatnál kábé ilyen képet vágtam...

A hozzávalók viszont értékes tápanyagokat tartalmaznak, és ugye a célom az, hogy ezzel feltöltődjek, úgyhogy hajrá! Az alaprecept: 1 csomag madársaláta, 3 nagyobb brokkoli ág, 1 ananász, 1 banán, 2 evőkanál őrölt chia mag (bioboltban kapható - hogy egy kis omega 3 is menjen belénk), 3 datolya és víz. Miután elkészült, alapos megfontolás után még hozzá turmixoltam 2 banánt és 1 almát. Na, így már elfogadhatóbb lett az íze. Finomnak azért még így se mondanám :) inkább azt mondom tök pozitívan, hogy tömény frissesség! :)

                                       ***

Na, már megittam belőle egy litert. Tényleg meg lehet szokni! :) Még mindig nem ízlik, de végül is annyi mindent lenyeltem már ami nem ízlett, és nem is volt olyan egészséges mint ez! :)


Egy kis "adalék" a zöld turmix fogyasztásához

Én úgy szeretem a turmixot, amikor majdnem teljesen homogén az állaga, nem vonz a görcsös nyeldeklés. De ki, hogy szereti. Ugyanakkor a turmixokat nem célszerű sem túl hígra, sem túl sűrűre készíteni. Ha túl híg simán bekortyolgatod, ami nem túl szerencsés, mert egy kicsit "rágni" kell, hogy össze tudjon keveredni a szádban a nyállal, mert így tökéletesebb lesz az emésztés. Ha nem így történik, van aki gyomorégést tapasztal röviddel a zöld turmix lenyelése után, ami azért van, mert nem elég erős a gyomorsava, hogy megbirkózzon a cuccal.
Ha pedig túl sűrű, akkor nehéz lenyelni, és spec nekem úgy irritálja a torkomat.

                                                                        ***

Komolyan mondom, így a vége felé már egész jó az íze! :) Mit is mondhatnék rutinos zöld turmixivó vagyok!

Rém büszke lettem magamra! Találkoztam ma egy réges-régi barátommal, akivel - még 20 évvel ezelőtt - együtt jártunk karatézni. Imádom a pasit (persze csak barátként). Ugyanúgy az ősidők óta értékesítő mint én, és nagyon jó. Mint én. :)
Segíteni fog nekem egy célom elérésében, és beültünk a Frei kávézóba megbeszélni a hogyant. A találkozásaink eddig szinte mindig szertartásosan zajlottak, amin Madagaszkári karamellát ittunk és nagyokat beszélgettünk. Jaj, nagyon szeretem ezt a karamellát! Volt, hogy nyíltan bojkottáltam a csészikét, amibe adják, és mondtam a csajnak 3 adagot kérek egy nagy pohában. :)
Janó az elmeállapotomra tett egyetlen negatív jelző nélkül, simán elfogadta a tényt, hogy most nem eszek és a karamellát is kihagyom. Ő meg szolidált velem, s így csak vizeztünk! 600 forintért. Sebaj, belefért. :) Olyan erősnek érzem magam, hogy bárminek ellen tudok állni! Ezért is jó, hogy írom ezt a blogom, mert a fókuszt a célon tartja. Na meg nem bőghetek le előtted!

Nagyon jó volt a mai nap! Imádok élni! :)
Holnap egy különlegességgel készülök! Piros lesz!

4. nap reggele...

Nemrég ráálltam a mérlegre. Nem szoktam magam állandóan mérni, de most kíváncsi voltam van-e valami változás. Amikor belekezdtem ebbe a 30 napba, persze lemértem a centiket, és ezeket majd a finisben akarom megint. Ma reggel viszont megdöbbentem. Azért ez nem semmi! 3,4 kilóval vagyok könnyebb, mint január 12.-én, amikor elkezdtem és még csak 3 nap telt el.

Nyilván tudom, ez nem nettó súlyvesztés, hiszen nem táplálkozom normálisan, és elsősorban nem is ezért indítottam el ezt a programot, de azért mellékhatásnak nem rossz! :)
Nem számolom, hogy pontosan mennyi kalóriát veszek magamhoz naponta ezekkel a turmixokkal (nem szeretek pepecselni ilyesmivel), de valószínű, hogy 1000 kalória sincs, viszont a jó hír az, hogy van energiám. Talán kalóriában kevés, amit beviszek, de ugyanakkor tápanyagban mégis nagyon tömény és koncentrált. Nem szedek mellé semmi plusz kiegészítést, vitaminokat vagy egyebeket. Csak a turmixok vannak és sima vizet iszok, ennyi.

Van még egy másik hozománya ennek a táplálkozásnak. Az önkontroll és a határok kitolása, de ez utóbbiról már írtam. Tetszik az, hogyha elmondom bárkinek, hogy most nem eszek 30 napig, csak iszok, mereszti a szemét, mert képtelenségnek tartja. És ezt - perverz vagyok - úgy szeretem! :) Annyira imádok olyan dolgokat csinálni, amiket mások képtelenségnek tartanak! Persze, még én sem tudom, hogy fog menni ez nekem, hiszen korábban - ilyen hosszan - még nem fordult elő, hogy ne egyek. A léböjtjeim maximum 5 naposak voltak. No, majd kiderül... :)

Még jövök a mai penzummal...

3. nap - A zöld turmix rövid története

Mostanában kicsit lassabban ébredek... Fizikailag gondot okoz hajnali 5-kor felkelnem. Az alvásigényem megnőtt. Bár szerintem ez átmeneti állapot. Amikor ugyanis hónapokig csak nyerset ettem az egyik legnagyobb eredménynek az alvásigényem csökkenését éreztem. Most, talán így jön ki a méregtelenítő hatás, de inkább így jöjjön, mint fejfájással. Azonban nincs mese, vissza kell állnom, mert dolgom van hajnali 5-kor, nem csak passzióból alakítottam így az időbeosztásomat.

Örömmel jelentem, a kitartásom töretlen! :) S az első napot kivéve, ami igazi sokk lehetett a szép testemnek (mindig szeretettel gondolok rá, különben nem csinálja azt, amit én akarok) nincsenek éhségrohamaim, kínzó kívánás valami "rendes" étel után, és ami külön szuper, nincsenek hangulatingadozásaim, ami meglepő. Remélem Robi is így gondolja. :D
De messze még a vége, könnyen vagyok vagány csaj így az elején! Majd a finisben nézz meg! :) Csak nehogy ráraboljak valami zsíros-cukor kombóra a nagy kihívás után! :) Mert sajnos hajlamos vagyok (mondjuk szépen: voltam!) elszaboltálni az eredményt.

Nos, a mai szépségem így mutat a kavarás előtt, s emígyen utána:

A hozzávalókon most sem agonizáltam túl sokat. Egy nagy marék spenót, 3-4 kisebb brokkoli ág, 3-4 szál petrezselyemlevél, 1 sárgarépa, 1 édes alma, 2 banán és "díszítésnek" ismét datolya került a tetejére. És persze nem árt vízzel felönteni az egészet.

Az íze most inkább zöldséges mint édes, a répa nagyon érződik, holott megint datolyával készült. Ha a turmixodba datolya is kerül, felejtsd el a hungarocell-tálcás cukrozott, vacak kis gubicsokat, amin semmi "anyag" csak mag az egész, inkább szerezz be Medjool vagy más néven királydatolyát, amit lehet kapni a piacon vagy a jobb zöldségeseknél, de lehet rendelni is a neten. Zongorázni lehet a különbséget a kettő között, meglátod!

Honnan ered a zöld turmix?

A zöld turmix, egy jelenleg Amerikában élő, orosz származású nő, Victoria Boutenko találmánya, aki A nyers étel csodája című könyv szerzője. A nyers étrendet ők honosították meg Amerikában. A könyvében leírja a családja milyen súlyos betegségekkel nézett szembe, amikor úgy döntöttek, hogy máról-holnapra áttérnek a nyers étrendre. A könyve igazán élvezetes, javaslom elolvasásra azoknak, akik jobban el szeretnének mélyedni a témában. Leírja a kezdeteket, a küzdelmeiket, a meg nem értést és a fantasztikus eredményeiket. Ami fiatalság, energikusság, vitalitás, életöröm, lelki béke.

Pl. a fia Sergei már pár hónapja nyers koszton élt, amikor észrevette, hogy esnek ki a fogából a tömések. Néhány hét múlva pedig megrökönyödve tapasztalták, hogy Sergei fogai újraépítik a fogzománcot. Pár hónappal képsőbb a fogai már úgy néztek ki, mintha soha nem is lettek volna betömve. Ez csak egy példa a számtalanból arra, hogy a testünk, ha megkap minden szükséges tápanyagot, képes újraépíteni saját magát. Victoria és a férje, Igor - az egészségük helyreállításán túl - a ráncaik és az ősz hajszálaik eltűnésének örültek a legjobban. :) Meg tudom érteni!

Hogyan "működik"?

Victoria a kutatásai eredményeképpen rájött arra, hogy a zöld levelekben több a tápanyag, mint bármely más ételcsoportban, de ez, a növény sejtjeiben van elraktározva. Ahhoz pedig, hogy ehhez az értékes tápanyaghoz hozzájussunk, át kell törni a sejtfalat. Viszont a cellulóz, ami a zöld növények fő alkotóeleme, a világ egyik legerősebb molekuláris szerkezete. Tehát ezt áttörni nem olyan egyszerű feladat, hiszen nemigen lennénk képesek krémes állagúra rágni egy zöld levelet. Annál is inkább, mivel nem csak igen hosszadalmas lenne így az étkezés, de speciel én egy sor, sokkal izgalmasabb dolgot is el tudok képzelni, mint a zöld levelek órákig történő rágcsálása... gondolom így jött képbe a turmixgép!

Amikor Victoria olvasott arról, hogy mennyire egészséges ez a zöld ital, és először készített ilyet, akkor már 7 éve(!) nyers étrenden éltek, de érezték valami lényeges hiányzik belőle. Fogott egy nagy marék kelkáposztalevelet és összeturmixolta vízzel. Huuu nem irigylem! :) Ám a tömény zöldség szagától émelyegni kezdett, így hozzáadott még 4 banánt... és akkor elkezdődött a varázslat...

Valahol ekkor indult el a zöld turmix hódító útjára, mely Amerikában már egész mozgalommá fejlődött! Cégek, vállalkozások százai tűzték zászlajukra az egészséges életmód hirdetését, és a legendássá vált zöld turmix megismertetését és megszerettetését a világgal.

Nálam bevált a taktika! :)

2. nap

Este 6 óra van. Ezennel teljesítettnek tekintem ezt a napot is! Huu két pipa! Haladok, haladok...

Csak hogy fényezzem magam azért azt elmondom, hogy volt ám nehezítő körülmény ebben a napban is! Nem, most nem kívántam rosszalkodni ;) viszont tréning volt ma az OTP-nél, ahol dolgozom. Egy új tréner jött hozzánk, aki megizzasztott minket amúgy rendesen, tehát ott kellett lenni agyban, testben, lélekben. Én meg szorgalmasan szipókáztam az adagomat. Nem, nem néztek sokan furcsán, akik olvastak az őrült ötletemről, érdeklődőek voltak és csak páran könyvelték el, hogy nyilván fogyni akar a csaj! :)

Már reggel elkészült a mai löket, ezúttal narancssárga színben. Ez is egy újító recept, mert sütőtököt nyersen még nem ettem, de a turmix igen finomra sikerült!

Tehát alapjául nyers sütőtököt választottam, összeeresztve egy sárgarépával, 2 naranccsal, s kiegészítve 2 banánnal, plusz datolyával. Az íze valami isteni. Olyan sárgadinnyés beütést éreztem rajta...

Itt van ni a képe is! :)

Ha turmixot készítünk, fontos alapszabály, hogy a keményebb zöldséget vagy gyümölcsöt tegyük alulra, amit azonnal "elkap" a kés, és a puhábbak kerüljenek felülre. Ugyanis ha fordítva járunk el, nyilván - úgy is elkészül a turmixunk, ám - többször kell leállni és megkavargatni, hogy a keményebbek is megadják magukat.

Így zöld turmixnál is célszerű, ha pl. kelkáposztával vagy spenóttal készül, ezeket a zöldeket tenni a turmix aljára, s rájuk pakolgatni az almát, a banánt meg a satöbbit. S persze ne felejtsük el az egészet megkínálni jó pár pohár (lepje el a cuccot) vízzel, különben leég a motor... Ha a fent említett módon járunk el, tutira fincsi, krémes, lágy, szexis turmix lesz a végeredmény! :)

Érdekes, hogy most csak egy adag turmixot készítettem, egész napra másfél litert, nem tudtam többet magammal vinni, de teljesen elég is volt. Ma egyáltalán nem éreztem éhséget, fáradtságot, letargiát önként választott "sanyarú sorsom" miatt, vagy kívánást csúnya dologok iránt. :) Lehet ez a összeállítás töményebb, tartalmasabb és így tartósabban is csillapította az éhségérzetemet. E mellett persze ittam is rendesen, de csak vizet.

Szóval jó volt! Olyan büszke vagyok magamra!!! :)

Na pá! Holnapig.

Mire jó ez a 30 napos kihívás?

Arra, mint bármely más kihívás! Hogy feszegesd a határaidat! Hogy növeld az önbizalmadat, és az önbecsülésedet.
Mert olyan világban élünk, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy romba tiporja az emberek önmagukba vetett hitét! Miért? Mert ez a jó "neki". Ugyanis, ha nem bízol magadban, ha nincs hited abban, hogy képes vagy nagy dolgokat véghezvinni, akkor nemigen vagy egy kezdeményező egyéniség, s aki nem kezdeményez, az csak "elszenved" dolgokat és így könnyebb (meg)vezetni. Az beáll a sorba, és a többieket követve megy a kolomp után. Kinek nem inge... tudod.

Én imádok olyan dolgokat csinálni, ami másoknak már nem fér bele mert túl sok, túl nehéz, túl veszélyes, túl merész, túl, túl, túl...

Mindenkinek van egy önkorlátozó, kényelmi szférája, amit komfortzónának nevezünk.

Ha megnézed ezt a kis ábrát, láthatod, hogy minden olyan dolog, amiért érdemes élni a komfortzónán kívül található!

Ennek a komfortzónának pedig van van egy olyan érdekes tulajdonsága, hogy állandóan változik. Éppen vagy tágul vagy szűkül, de sosem stagnál. Na már most ha tágítod, ilyen (vagy teljesen mindegy milyen) kihívásokkal, akkor sokkal több olyan dologra képesnek tartod majd magad, amikre azelőtt gondolni sem tudtál volna! Ennek pedig az a hozadéka, hogy bátrabb, kezdeményezőbb, nyitottabb, befogadóbb leszel, türelmesebb másokkal és magaddal szemben. Kinyílik a világ! Lesznek céljaid, ha eddig nem voltak, és ezen célok elérése tovább gerjeszti ezt a folyamatot, aminek egy belső béke és boldogság lesz az eredménye, nem csak spirituális értelemben hanem racionálisan is.

Ezért csinálom. Sajnos ezt sokan nem értik meg. Ez nem arról szól, hogy jó dolgomban nem tudtam mást kitalálni, mint hogy nem eszek egy hónapig! Ez az egészségen túl, egy kőkemény kihívás! Ami nem csupán feszegeti a határaimat, de próbára teszi a kitartásomat és harcol bennem az evés élményéért. Mert imádok enni! Jókat, finomakat enni! Hiszen már az első napon követelni kezdte a szervezetem a jogait a "normális" ételhez. De én döntök! :)

Még ma jövök a mai élményeimmel! :)

1. nap

Most döbbentem rá, hogy a bejegyzések címei igencsak változatosak lesznek! Legalább is ebben a hónapban! :D

Nos, az első napot - bár még nincs vége - kipipáltnak tekinthetjük. Még itt figyel mellettem kb. fél liter zöld turmix, amit majd szépen elszipókázok, amíg írkálom ezt a bejegyzést... és ma már nem is akarok mást "enni".

Hogy hogy éreztem magam? Hát... egész nap arra gondoltam mennyire jó ez a szervezetemnek. Meg hogy hogyan tisztul a testem és hogy távoznak belőle a méreganyagok, hogy milyen szuper ez az elhatározásom és rém büszke voltam/vagyok magamra egész nap ... és rohadtul kívántam egy vacak vajas zsömlét!

De nem csábultam el! Nem, nem. Szépen betartom a programot, hogy megnézzem mire vagyok képes! Persze dumált a fejemben a kisördög, mert a barátom is, hogy már megint mit találtam ki, milyen baromság ez és mennyire értelmetlen... Én pedig veszem magamnak a jogot, hogy a saját hülye fejem után menjek, ne másé után. Végig akarom vinni ezt a 30 napot!
Illetve ha már megcsináltam ezt a szép kis blogot, amit már legalább 5-en olvasnak, nem okozok nekik csalódást! :D

Na jó a viccet félretéve, kissé fáradt voltam, és fázós. Érdekes ez a fázósság. Amikor hónapokig (nyáron) kizárólag nyers ételeket ettem, akkor is éreztem ezt. Tanultam a nyersétel-készítő tanfolyamon, hogy a nyers ételekhez télen, célszerű úgynevezett "melegítő" fűszereket vagy növényeket használni, amik "meleg-érzést" okoznak. Ilyenek a fahéj, a gyömbér, a fokhagyma, az ánizs, a curry, a szerecsendió és a csípős fűszerek, mint a bors vagy a chili. És ugye hideg időben kerülendők a déligyümölcsök, amelyek funkciójukat tekintve hűsítő hatásúak, nem véletlen a származási helyük! Na most a zöld turmixhoz a melegítő fűszerek nemigen illenek. És - szerintem - egy valamire való zöld turmix banán nélkül eléggé fapados, ezért inkább fáztam! :) Az édesítés nagyon fontos, hogy elnyomja a tömény zöldség erősen markáns ízét.

Ma két adag csodaitalt készítettem, kétszer másfél litert. A hozzávalók (egy adaghoz): 1 nagy marék spenót, két-három ágacska brokkoli, pár szál petrezselyem levél (ezzel már szinte tele is lett a turmix üveg részének a fele), 1 nagyobb édes alma, 2 banán, és az egészet felöntöttem vízzel. Elvileg tisztított vizet kellene önteni hozzá, de nálunk az hiánycikk, ezért - tudom, tudom szentségtörés - de sima csapvizzel csináltam.

A banán amit vettem, nem volt elég édes, így az ízre egy kevés mézzel rá kellett segítenem a második adagnál. Holnapra pedig vettem datolyát az édesítéshez, mert egy kedves ismerősöm megdobott ezzel az ötlettel, ami szerintem biztosan beválik méz helyett! Szuper!

Nos, eltelt az első nap, még egész jól bírom! :) Az energiám nem volt sokkal kevesebb és a fejem sem fájt, pedig ettől tartottam...