15. nap - Nem tudtam, hogy így fáj! :)

Ugye azzal indítottam ezt az 50 napos kampányt, hogy akkor írok, ha történik valami említésre méltó dolog, avagy aaanyira büszke vagyok magamra valamiért, hogy nem tudok mellette szó nélkül elmenni... Nos, semmi ilyesmi nem történt. :) Igaz, hogy mínusz 6 kiló eddig amit "felmutathatok" de ez azért annyira nem nagy szám, hogy csupán ennek a ténynek egy egész bejegyzést szenteljek. Inkább más jutott eszembe...

Közben megjegyzem,
hogy ilyen gyönyörűségeket szereztem be a piacról...

A mentális háttérről szeretnék inkább írni.
Vagyis, hogy belül mi történik... Amikor legelőször kezdtem bele egy 30 naposba, anno két éve, fogalmam sem volt, hogy könnyű lesz vagy nehéz, hogyan fogom bírni bizonyos ízek és a szilárd táplálék hiányát, a "rágás nélküliséget" és ott, akkor nagyon fontos volt számomra, hogy minden nap tegyek közzé egy blogbejegyzést, hogy az is "megvédjen" a kilengéstől, illetve, hogy helyben tartsa a fókuszt. Ma meg már szinte kényszeríteni kellett magamat, hogy írjak valamiről, mert már egy hete nem éreztem, nem láttam szükségét annak, hogy beszámoljak arról, mi van velem.

Tehát a fókusz helyben maradt a napi szintű virtuális jelentkezés nélkül is. Nem tudom, hogy most mi történik másképp, de valami más lett. Talán most nem kell a megerősítés, mert tudom, hogy jó az irány, és az út is. Végigcsináltam már. Na jó, nem 50 napig. De látom, a testem hogyan reagál, mennyit bír, hogy érzi magát. A rég megszokott ízek persze hiányoznak, de ha végiggondolom, hogy miért csinálom, hogy ennek az 50 napnak mi lesz az eredménye, az sokkal izgalmasabb, jobb, több élménnyel kecsegtet, mint egy tányér akármilyen finom étel, vagy egy tepsi sütemény.

Olyan érdekes, hogy még csak 6 kiló tűnt el a szép testemről, de máris olyan keskenynek érzem magam, hogy hajaj! :D Állandóan tapogatom-simogatom a derekamat, a csípőmet és a combomat, hogy ó de szép lettél! :D
Masszázson eddig 4 alkalommal voltam, heti 2x járok, és azt vettem észre, hogy gyönyörűen változik a bőröm. Kisimult, frissebb, feszesebb lett, a combomon, és a hasamon. Ha akartok egy szuper zsírégető vagy gyógymasszőrt, tudok javasolni! :) Nem csak masszázst szoktam kérni, ha egyfajta vákuumos kezelést is. Ez annyit takar - jelzem, rohadtul fáj! - hogy egy zsírégető krém alapos bemasszírozása után, köpölyözéshez hasonló módon, egy vodkás pohár-szerű cuccot (persze szájával lefelé) huzigál a csaj rajtad, ami beszívja a bőrödet (ez a vákuum) és - úgy érzed - a húsodat letépi a csontodról... :))) S közben folyamatosan érzed a vákuum jellemformáló erejét, ami megtanít az önmérsékletre, hiszen mégsem rúghatod ki a csaj kezéből azt a szart... Így tűrsz, szenvedsz, kapaszkodsz az ágy szélébe és arra gondolsz, én ökör, még fizetek is ezért... de nem baj... még egy kicsit, még egy kicsit, nem ordítok... kibírom...
Azt hiszem, erre mondják azt az ismert szösszenetet, hogyha még nem vettél részt vákuumos testkezelésen, akkor még nem éltél... Utána meg annyira fájsz, hogy már nem is akarsz élni! :D

Amúgy ma egy paradicsomos sós turmix-ot kívántam meg. Steinbergeréktől rendeltem hozzá fincsi zöldséglevet, (vízzel kicsit fel kellett hígítani, mert sűrű) és a paradicsomos-spenótos-zellerszáras-avokádós kavalkádot nyakon öntöttem vele... Plusz bors. Jó sok. Én így szeretem! :)

Szóval ez van velem... :)

8. nap - Mínusz 4 kiló

Ma van a 8. napom. Még pontosan 6 hét van hátra. :) Tegnap kezdett el először hiányozni a sült kolbász! :) De nem magamtól... van egy kedves felső szomszédom, akivel kellemes "szagkapcsolatban" vagyunk... Ez konkrétan azt jelenti, hogy bármit főz, süt, odaéget, vagy mikróz azt érzem én is. Tökjó dolog! :) Így rendszeresen vannak kávé és rántotta-szagú reggeleim, pörköltes nappalaim, s mozis-filingű, popcornos estéim. Tegnap este éppen sült kolbász volt a soros vacsi, nekem meg csurgott a nyálam... :) Csak a kúra végeztével el ne felejtsek felmenni, s megköszönni nekik, a kihívást a kihívásban! :)

Reggel lemértem magam, s 4,1 kilóval vagyok keskenyebb mint egy hete. Nyilván ez nem tényleges súlyvesztés, (így valószínű le is fog lassulni jövő hétre) mivel először a víz távozik, majd kiürülnek a szénhidrátraktárak, s egyebek is... De jóóó látni, hogy elkezdődött a buli, hogy a babahájam szépen lassan amortizálódik...

A másik jó hír mára, hogy kezdem megszokni a gyömbér ízét. Majdnem mindegyik adagba csempészek egy darabkát. Emlékszem, két éve kínkeservesen szipókáztam az ezzel készült turmixot, s bár attól igen messze vagyok, hogy megszeressem, ma már nem kotyog...

Általában egy ilyen pikli turmixot készítek egy napra, ami 3,5 liter. Ez egyfelől elég is egy napra elosztva, másrészt gyakran készítek ez előtt, után, közben, narancs-alma-répa dzsúszt is, vagy amihez éppen kedvem van. Vettem egy könyvet inspirációnak, amiben rengeteg gyümölcscentrifugával készült lérecept van összegyűjtve, s egyik-másik annyira finomnak ígérkezik, hogy turmixban ki is fogom próbálni, s néhányat majd ide is leírok. Biztosan érdemes lesz kipróbálni. Ez a képen, egy alaprecept, spenóttal, banánnal, almával, datolyával és gyömbérrel (meg persze vízzel)... illetve ebbe most egy szép, nagy érett avokádó is került, hogy a zsírbevitel is ki legyen pipálva. (Eddig erre sajna nemigen figyeltem. Ezen túl nem árt!)

Szóval, köszönhetően a kedves szomszédnak, extrán elkezdtek hiányozni az ízek, főleg a sósságok. Szerintem az a sült kolbász még álmomban is kísérteni fog! :) Na ilyenkor baromi nehéz kitartani, amikor olyan könnyű lenne elcsábulni. Mert nem lát senki. Írni meg írhatok akármit... nem tudná meg senki. Na ja! Csak én! :) És ennyi pont elég is lenne ahhoz, hogy ne merjek többet tükörbe nézni...

Nos... mivel a zöld turmix általában édes, így amit nélkülözök az a sós íz. Ezért lettem kívánós. Így holnapra be is terveztem egy fincsi sós turmixot, paradicsommal, medvehagymával, zellerrel, borssal... hm... már nagyon várom...

5. nap - Amit én csinálok, az nem léböjt!

Remélem, nem kiabálom el, de tök jól vagyok! :) Még mindig meglepően jól. Továbbra sincs fejfájás, vagy ingerültség (bár a cégem nagyon tud gondoskodni arról, hogy kibillenjek a lelki egyensúlyomból), nincs gyengeség, éhségérzet vagy kívánósság. És tényleg nem tudom mi okozza ezt a jóllétet. Mintha nem is lenne nehéz, de persze az, csak valahogy nem érzékelem. Bár lehet, hogy majd később jön sava-borsa. Talán sokan szívesebben látnák azt leírva, hogy piszkosul nyomi vagyok, megveszek egy vajas zsemléért, én állat, minek kezdtem bele... de semmi ilyesmi nincs bennem.

Nos, nem mindenki jár ilyen jól, ha úgy dönt, sutba dobja az evés, és csak iszik.... :)
Szokás szerint bóklásztam a neten és több figyelmeztetésre is ráakadtam, miszerint életveszélyes léböjt kúrába kezdeni, lám ez is belehalt, amaz meg majdnem... Bevallom kicsit sincsenek rám hatással ezek az elrettentő, hatásvadász irományok, mert a testemet én ismerem, figyelem, tudom mit bír, mire hogyan reagál, s amíg jól vagyok, addig minden ok.

Ráakadtam több léböjkúra-beszámolóra is... Az egyik ilyen élményt olvasni is borzalmas volt, akkor vajon átélni milyen lehetett... Bár csak csendben jegyzem meg, aki egy olyan kúrába belefog, hogy 10 napig csak juharszirup-citrom-víz-cayenne bors kombót fogyasszon, az meg is érdemli a pocsék közérzetet. Mert ezzel a cuccal nem csoda, hogy vacakul van az ember lánya. Bár tény, hogy a juharszirup majdnem vetekszik a mézzel tápanyagban, és élettani hatásban, de ez önmagában édeskevés. Ahhoz, hogy a hétköznapi harcainkat is meg tudjuk vívni a kúra ideje alatt is, minimum finomnak kell lennie annak a "lének" a böjt idején, tápanyagdúsnak, rostosnak, hogy telítsen és valamennyire változatosnak, hogy hosszú ideig akár hetekig is tartható legyen.

Szögezzünk le valamit: amit én csinálok, az nem léböjt! Mert a zöld turmix, és egyáltalán a turmixok, nem csupán levek. Tele vannak rostokkal, hiszen nem a nyersanyagok szűrt levét fogyasztjuk, hanem az egész gyümölcsöt és zöldséget "egyben" tesszük bele a turmixgépbe, tehát voltaképpen elfogyasztjuk az egészet csak más formában. S azért sem tartom veszélyesnek, mert ezek a turmixok koncentrált tápanyagok!
Ki az, aki napi rendszerességgel képes elrágcsálni 20 deka spenótot vagy sóskát? 
Pedig kellene! Nézd csak mi mindenre jók: A spenót élettani jelentősége a magas vitamin, ásványi só és nyomelem tartalmában keresendő. Kitűnő forrása a következő anyagoknak: K, A, C, B2, B6, és E-vitamin, mangán, folsav, magnézium, vas, kalcium, kálium, réz, növényi fehérjék, foszfor, cink, omega 3 zsírsavak, niacin, és szelén. A spenót leveleiben 13 különböző flavonoid található, melyek csökkentik a sejtek oxidatív károsodását. Ez utóbbi felelős pl. a korai öregedésért. De daganatellenes hatékonysága is ismert. Több kísérletben, a rendszeresen spenótot fogyasztó nőknél kimutathatóan csökkent a mellrák előfordulásának aránya. Satöbbi, satöbbi, satöbbi...
A sóskáról csak annyit, hogy frissítő, élénkítő hatású, talán ezért nem hiányzik a kávé :) ismert vizelethajtó és nyákoldó tulajdonsága és növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező képességét, kiváló immunerősítő és vértisztító.

Tehát ha nem tudjuk elrágcsálni a megfelelő napi adagot ezekből az értékes zöldekből, akkor a zöld turmix a legmegfelelőbb módja a bevitelüknek! És a legfinomabb is! Mert a zöld turmix finom. Így nem áldozat hetekig csak ilyesmiket fogyasztani. És a fentiek ismeretében, remélem már elhiszitek, hogy egyáltalán nem veszélyes, sőt! :)

Fél évig nem enni... lehetséges ez?

Mindig is vonzott a lehetetlen :)

Korábban is elkapott már párszor a kampányszerű hév, hogy kezdjek valamit magammal, végigvigyek valami nagy dolgot, ami már "valami", hogy büszke lehessek magamra, és érezzem a "Megcsináltam!" semmihez sem fogható, katartikus érzését. Ilyet éreztem az első 30 naposom után is... vagy amikor évfolyamelső lettem a főiskolán... vagy amikor legyőztem a hideghívás-fóbiámat, és először toltam be 50 milliót egy hónap alatt ltp-ből.
Szóval bírom és igénylem a kihívásokat!

Éppen egy ilyen nagyszabású cél-inspiráció után kutattam a neten, amikor rátaláltam egy sztorira... Szokásos köszönőlevél melyben egy léböjtkúra után a delikvens megköszöni a sok segítséget és támogatást... igen ám, de tovább olvasva valami egészen elképesztő dolgot tudtam meg! Ez a nő, nevezzük J-nek (így hívja magát) 6(!) hónapig nem evett egy falatot sem. Végig léböjtkúrát tartott! Nos drágáim, ehhez kell csak az eltökéltség és a kitartás, ezt végigcsinálni úgy, hogy közben otthon vár a család, akinek főzni kell, ellátni őket, ott vannak a mindennapos kihívások mint a meló, "megértő" főnök, a tennivalók, ide rohanni, azt elintézni, hullám hegyek és völgyek... Mert nincs illúzióm. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek meg kell vívnia a saját kis hétköznapi harcait, amelyek nem kímélik az ember lányát csak azért, mert éppen életmódot vált, vagy léböjtkúrát tart. És természetesen mi sem tarthatunk igényt megkülönböztető bánásmódra ilyenkor, így nem is számítunk rá. Ám ha belekezdtünk, akkor minden mást alárendelünk ennek, s ennek fényében éljük az életünket tovább. Másképp nem megy.

No de visszatérve J-hez... kifejezetten fogyási céllal vágott bele a kúrába, s bár a kezdő súlyát nem írta le, de annyi kiderült a leveléből, hogy másfél hónap alatt 20 kilótól szabadult meg, s az egész kúra alatt sikerült a testsúlyának a felét elveszítenie. 191 napig nem enni, még nekem is hihetetlen, akinek azért elég tág a komfortzónája... szóval belefér jó pár - másoknak - ijesztő dolog. :))
Olyan szinten tisztelem, becsülöm az ilyen eltökélt, elhivatott, tökös és kemény csajokat, hogy őrület! :) Nem adta fel, pedig voltak az ő családjában is, akik agyrémnek gondolták az elhatározását, és féltették, hogy valami baja lesz, így megpróbálták lebeszélni, támadták, lehülyézték, de nem adta fel! Ment előre senkivel sem törődve, és megcsinálta! Jaj aaaannyira szeretem ezt a szót! Már a hangzása is libabőrössé tesz! Megcsináltam! Milyen jó kimondani, leírni, ÉREZNI!

Korábban még soha nem hallottam olyanról hogy egy ember fél évig ne egyen. Ebből is kitűnik milyen korlátoltak vagyunk, csak azt tudjuk felfogni, és elfogadni, ami belefér a komfortzónánkba, az összes többit támadjuk, mert amit nem értünk, azt elutasítjuk. Ez a legkönnyebb. Ez a nő - ismeretlenül is le a kalappal előtte - megcsinálta, végigtolta és elérte ezt a nagyszerű célt. S biztos vagyok benne, azóta fényévekre van már korábbi önmagától, mert ennek a célnak az elérése minden bizonnyal az egekig növelte az önbecsülését, ami kihatott az élete valamennyi területére.

191 napig nem enni... Még leírni is durva! Mi ehhez képest az én kis 30 vagy 50 napos kihívásom... :))) Bár nincs igazam. Nem fogom degradálni a célomat és a tervemet, mert soha senkihez nem célszerű hasonlítani magunkat csak a korábbi önmagunkhoz. Hiszen ha állandóan másokhoz hasonlítod magad, abból soha nem jöhetsz ki jól! Csakis úgy van közös nevező a történetben, ha magadat, csakis magaddal hasonlítod össze. Elég ésszerű, nem? Emberi sorsok siklanak ki, életek mennek tönkre az állandó hasonlítgatások miatt. Lám ő mit ér el, hol tart, mije van, hogy néz ki stb. Ha arra törekszel, hogy mindig jobb legyél mint korábban voltál, és a mai énedet a tegnapival, a fél évvel vagy 5 évvel ez előttivel hasonlítod össze, ez az egyetlen csata, amit megnyerhetsz, az összes többit elveszíted.
És ahhoz képest, hogy két éve 30 napig, tavaly 20 napig tartottam magam a tervhez, az idei 50 napost végigvinni igenis nagy dolog! :) legalább is nekem.

Ha szeretnéd te is elolvasni J köszönőlevelét, itt megteheted.

3. nap - És nem hiányzik a kávé! :)

Pompásan indult a napom! :) Kávé nélkül is! Ami azért nagy szó, mert 35 éves korom óta függő vagyok. Addig egyáltalán nem ittam kávét, de egyik napról a másikra nagyon hozzászoktam. Igaz, lájtosan ittam a háromazegybent is, már ami az erősségét illeti... Amúgy kapucsínóporral és mézzel kiegészítve, valamint tejjel és néha tejszínnel felturbózva, a kedvenc 6 decis bögrémben (nagyon szerettem... míg el nem törtem) már nem volt annyira lájtos... (szégyenlősen pislogó szmájli)

Nos, íme a bizonyíték a szenvedélyemre... megörökítve egy scrapbook oldalon... :) (Ez egy másik hobbym, hogy ilyen oldalakat készítek a magam és a mások örömére) A scrapbook azért is érdekes, mert az életünk lényeges pillanatait, fontos mozzanatait örökítjük meg általa... Ha van egy kedvenc kép, vagy egy esemény, ami nagy jelentőséggel bír, képileg megörökítve, a scrapbook új értelmet és szépséget ad neki, gyönyörű keretbe foglalva...

No de térjünk vissza a harmadik naphoz... A lelkesedés töretlen, kávé nélkül is. Visszaolvastam a tavalyi harmadik napomat, ahol nem túl rózsásan viseltem ezt a "megpróbáltatást", hisztivel és komoly elvonási tünetekkel tarkítva... :). Most semmi ilyesmit nem érzek. Nem fáj a fejem, nem hiányzik az étel, a rágás, az ízek, semmi. Meglepően jól vagyok, pedig ugyancsak hirtelen kattantam rá a dologra, hiszen egyik napról a másikra beszüntettem az evést, és csak iszok. Ez nagyon jellemző rám... Mármint nem az ivás :) hanem, hogy hirtelen hozok döntéseket. Nem vitás, hogy átlagszemmel nézve nem vagyok normális, de ehhez már hozzászokott aki ismer! :)

S hogy miért nem hiányzik a kávé, miért nem fáj a fejem? Nos, fogalmam sincs... Eddig ha simán kezdődött a nap, már úgy értem hétköznapian, tehát kelés, kitántorgás a mosdóba, át a fürdőbe, majd a konyhába, az első mozdulattal kávét készítettem... Most felkelek, ugyanúgy mosdó, fürdő, de aztán kapcsolom be a laptopot és kezdem az edzést. Valahogy AZONNAL átálltam... Bár az tény, hogy a meditáció sokat segített és alakított a hozzáállásomon. Aki szokott meditálni, az tudja, mit jelent az, hogy beprogramoztam ezt a másfél hónapot, hogy a tudatalattim is tudja, hogyan kell ehhez az időszakhoz hozzáállnia. S mint tudjuk, minden a fejben dől el...
Illetve, nálam soha nem működött semmiben sem a fokozatos átállás. Vagy felteszek mindent egy lapra, tehát ettől naptól ezt teszem és így csinálom vagy sehogy nem csinálom. Tudom, tudom, hogy kell a mértékletesség, meg a fokozatosság, meg, hogy ne sokkoljam a testemet ilyesmikkel, de egész jól viseli, illetve volt ideje hozzászokni, mert mindig ezt kapja... Szokásom túlzásba vinni a dolgokat. Remélem azért a szép testem partner lesz ebben ezúttal is! :)

Az energiaszintemmel semmi gond. Igen jól bírom az edzéseket, és a nem evést együtt. Minden nap lenyomok egy intervallum edzést. Igaz csak fél óra, de tolom keményen. Ezt nem írtam elő kötelezően magamnak, úgy voltam vele, ha van kedvem, és érzek hozzá elég energiát, akkor csinálom, ha nem, akkor csak a tibeti rítusokat végzem el. Erről már írtam itt korábban, hogy miért tettem bele a programba, és mire jó. Na persze még nagyon a rajtnál vagyok, nem meglepő, hogy jól bírom. Nyilván van még a múlt heti tartalékból... :)

No készült is egy citrusos turmix, amit jelenleg is itt szipókázok nagy örömmel...

Citrusos zöld turmix 

Hozzávalók: 

20 deka sóska
1 grapefruit
1 narancs
1 alma
1 citrom
1 sárgarépa
2 banán
1 evőkanál goji bogyó
2 nagy datolya
2 evőkanál agave szirup
víz (amennyi kényelmesen ellepi a cuccot)

Ebből kb. 2 liter zöld turmix készült, ami szerintem elég is lesz a mai napra. Kellemesen savanykás, kissé fanyar az íze, mivel a sóska is savanyú, és nem akartam túlságosan édesre. Én kifejezetten szeretem a grapefruit kesernyés ízét, így nem foglalkoztam azzal, hogy gondosan lehártyázzam... 

No akkor mindenkinek kellemes napot és jó étvágyat kívánok a húsvéti sonkához! Én maradok a zöld lötyinél... :)

Legyen inkább 50 nap! :)

Nem tervezem, hogy minden nap irkálok, inkább csak akkor, ha valami említésre méltó dolog történik. Most történt.
Tudni kell rólam néhány dolgot... Például azt, hogy mindent szeretek túlzásba vinni, és nem kihívás azt ismét megcsinálni, amit már egyszer végigvittem. És még egy dolog: szeretek olyan dolgokat megtenni, amikről sok ember azt gondolja, hogy képtelen lenne rá.

Amikor két éve kitaláltam, hogy 30 napig nem eszek semmit, csak iszok, sokan azt gondoltak (pl. az akkori párom és a családja) hogy ez kész agyrém, valami nem tiszta nálam, tönkre teszem magam, hazavágom az egészségemet, nem leszek képes gyereket szülni annyira legyengülök... hogy csak a legáltalánosabb véleményeket említsem...
De végigcsináltam, holott még a párom sem hitte, (akinek a legjobban kellett volna támogatnia) hogy sikerülni fog.
Tavaly sajnos fel kellett adnom a kihívást a 20. napnál, egy súlyos felfázás miatt, de idén ismét belevágtam, viszont emelem a tétet, mert úgy érzem, megint 30 napig vinni, már nem kihívás. Ezért úgy döntöttem: 50 napig fogom csinálni! És nagyon vigyázok és figyelek magamra közben, hogy sikerüljön végigvinni, és semmi se akadályozza meg a tervemet. Ezért igyekeztem alaposan megtervezni az egészet a receptektől kezdve, az edzéseken át, a mentális tényezővel bezárólag, felhasználva az előző projektekből tanultakat. Valamint, magamat ismerve, tudom mit kell tennem, ha magam alatt vagyok, ha elkedvetlenedem, ha nehéz, ha bánat ér, ha szívesen elcsábulnék, ha kemény a meló, ha vendégségbe megyek, vagy két napos tréningre, amire lesz példa ebben a másfél hónapban, de ha felkészülök rá, az értetlen tekintetekre, a "jaj, csak egy falatot" vagy a "na, csak egy pohárkával"-okra, akkor nem lesz gond.

Nos, tegnap be is kezdtem a cselendzsbe egy alapos bevásárlás után. A piacon megvettem az első hozzávalókat. Bár a spenóttal megjártam, mert nem néztem meg alaposan, hogy mit kaptam. Pedig már a zacskónak gyanúsnak kellett volna lennie, mert látszott, hogy belül vizes volt.
Alapszabály, hogy a zöldeket nem szabad piacra vitel vagy csomagolás előtt megmosni, mert sokkal könnyebben poshad. Nos így jártam. Poshadt volt az egész. Fél kilót dobhattam ki a kukába. Így az első turmixok sóskával készültek. Szerencsére ezt is vettem. Mindig öreg néniktől szeretem ezeket vásárolni nem viszonteladóktól, s ez ismét jó ötletnek bizonyult. (A néninek nem volt már spenótja, így azt mástól vettem, rá is fáztam.)

Ahogy írtam a bejegyzés elején, nem tervezem, hogy minden nap írjak, mert nem a változatosság lesz a döntő ebben az 50 napban, vagyis nem akarok minden nap más turmixot készíteni, így pedig a receptek nem lennének olyan izgalmasak. Illetve az 50 napos tervemhez és a célomhoz a spenót-alma-banán alaprecept is tökéletesen megfelel. Szeretem is, költséghatékony is, és tökéletesen ki lehet egészíteni olyan szuperélelmiszerekkel, mint a gyömbér, a goji bogyó, a chia mag, vagy préselt levekkel és italokkal, amiket szintén tervezek beiktatni a programba. Tehát nem csak a turmixokról fog szólni ez az időszak.
50 napig nem enni... "milyen hülye ötleteid vannak lyányom!" - mondaná a Drága Papám, ha olvasná a blogomat, vagy tudna a tervemről... de nem mondjuk el neki! :))

Tavaszi 30 napos turmix-, és lékúra

Ahogy nézem nem tüsténkedtem blogfrontot az elmúlt bő egy évben... no de most! Indul egy újabb kampány! :) (Ezt hogy tudnám megváltoztatni, hogy ne csak kampányszerűen éljek egészségesen...) Na, ez lesz az év igazi kihívása! :)

Rám fér már egy kis "izgalom", mivel eléggé ellaposodott a Zéletem az utóbbi időkben és kissé szétziláltak az események is. Ez abban nyilvánult meg, hogy elveszítettem a fókuszt, vagyis mindenre koncentráltam csak magamra nem... Aki járt már így, észrevehette, hogy ez szükségszerűen együtt jár azzal, aminek  a legtöbb nő térdét csapkodva örül, vagyis megnő a sejhaj, és - tavasz lévén - kivirulnak a combokon a karfiolrózsák. Na persze ezt a kebelméret is követi, bár a nőket ez kicsit sem vigasztalja... bár a pasikat - úgy tűnik - nem igazán zavarja a karfiol (a legtöbben észre sem veszik), ha kellemes méretű kebel társul hozzá...

Nos, szó, mi szó úgy döntöttem, hogy Húsvét után ismét belevágok egy turmixkúrába. Azt hiszem ez a egyetlen épeszű ötlet fogalmazódott meg bennem az elmúlt fél évben... mert megint hoztam egy sor rossz döntést, ami úgy tűnik velejárója a fókusz elvesztésének. Mentségemre legyen mondva, piszok nehéz időszakon vagyok túl. Nem nagyon akarok lelki mélységekbe bocsátkozni, elég az hozzá, hogy ha az életed egyik területén nem vagy toppon, az keményen rányomhatja a bélyegét valamennyi területre, amit éppen tapasztalok... Viszont tudom, hogy ez fordítva is igaz! Ha az egyik területeden visszaszerzed az irányítást, az pozitívan hat az összes többire is! Nos ezen fogok dolgozni ezen a 30 napon. Bár ezúttal kicsit továbbmegyek mint legutóbb. Akkor nem volt egyéb mint, hogy turmixokat kreáltam, és írtam a blogomat...

Ezúttal összekötöm más dolgokkal is, úgy mint edzés, masszázs, szauna, és szoli... már csak azért is, mert ezek kellemes elfoglaltságok, a lelkemre is hatnak, segítik a cél elérését, és ami a legfőbb: helyben tartják a fókuszt. Úgy tervezem, hogy a masszázst és a szaunát heti 3x beiktatom a hetembe, a szoliból elég heti 2 alkalom. Az edzéseket is átformálom, mert kiegészítem az 5 tibeti rítussal... Aki nem tudja mi ez, nézze meg a youtube-on. (A fiatalság forrása) Öt rendkívül egyszerű gyakorlatról van szó, amit bárki el tud végezni.

S hogy mire jó az 5 tibeti rítus?

Olyan hatásai vannak, amikért mindenképpen érdemes, azt a napi 15 percet rászánni az éltünkből...

• közérzetjavulás, depresszió eltűnése
• vitalitás, az állandó fáradtságérzet elmúlása
• ízületi fájdalmak megszűnése
• fogyás
• légzőszervi problémák eltűnése
• pajzsmirigy problémák megszűnése
• ősz haj visszasötétedése
• tónusosabb izomzat kialakulása
• narancsbőr megszűnése
• ráncok kisimulása

Véleményem szerint ez szintén segít helyén tartani a fókuszt, illetve több pont annyira jól hangzik! Pl. ősz haj visszasötétedése - azt hiszem leginkább erre leszek kíváncsi... A kúra hatásához mindenképp sokat hozzáad, így belevesszük ezt is. Nos szépen összeállt ez a 30 nap. Már csak le kell tolni... :)
Akkor holnap bele is vágok. Minek halogassam?