Önigazolás persze akad bőven... lecsökkent vércukorszint, ingerültség, amit mindenki értsen meg, hiszen ő már két napja nem evett, "kórós" energia-, és kiflihiány, és ugye otthon nem megy! Szép és jó dolog ez a léböjt, - mondja ő - egészséges... blabla... de nem otthon, nem munkával, családdal és stresszel a nyakadban, nem a megszokott környezetedben, hanem kiszakadva onnan, elmenekülve a világ szeme és stressze elől, valahol egy szép helyen, ahol madárcsicsergős reggelekre ébredsz, minden andalító és nyugodt, ahol szórakoztatnak, nagy lelkis beszélgetésekkel úton tartanak, kezegeltenek hopp itt egy test-, ott meg egy talpmasszázs, kellemes erdőséták, jóga, meseszép idilli miliő.
Na igen. Nyilván. Ott sokkal könnyebb lenne... Nekem is. :) Csakhogy! Ha mindig mindennek a könnyebb végét ragadjuk meg, akkor biza nemhogy tágulna az a fránya komfortzóna, de garantáltan beszűkül és bekeményedik mint egy meggymag. Ebben ez a szép. Ez a kihívás. Hogy lényegtelen mi vesz körül. Persze ellátod a családodat, de mindig ott legyen előtted miért csinálod, miért mondasz le a kedvenc ételedről, s akkor az egész könnyű, jókedvű és áradó...! Nem pedig görcsös és izzadságszagú! Én nem vagyok ingerült, pedig 3 hete nem ettem. Továbbra sincsenek hangulatingadozásaim, nem kapok le senkit a tíz körméről azért mert sajnálnám magam, hogy így kell kínlódnom! :D Szó nincs ilyesmiről. Én döntöttem úgy, hogy nem eszek, és célom van vele.
Tehát ha Neked is van egy értelmes célod, amiért érdemes küzdened, akkor tök mindegy hol vagy éppen otthon-e vagy másutt, stresszelsz-e vagy nem, támogat-e a család vagy csak piszkálnak... és mik állnak a rendelkezésedre, belekezdesz és megcsinálod! Én a tükörképemet köpködném ha feladnám vagy ha elcsábulnék. Mert ha valamit bevállalsz, bejelented, indítasz rá egy blogot, amit tök mindegy hányan, de olvasnak, akkor már felelősséged is van. Még talán példakép is leszel valahol. Ha sikerre viszed, amit elterveztél. Én így állok ehhez hozzá. Egyszerűen semmi olyan dolog nem történhet, ami megakadályozna abban, hogy végigvigyem ezt, vagy bármely következő kihívásomat! Ugye, ahogy írtam, erre az évre 10-et tervezek.
Na visszatérve... Ma igen kellemes napom volt. Dübörgött bennem az energia, holott egész érdekesen alakulnak mostanság az éjszakáim... Az alvásigényem lecsökkent átlag 5,5 órára, de az eloszlása az, ami kicsit zavar... Este 8-9 körül már álmos vagyok. Hát lefekszem és alszom... éjfélig! :) Aztán kukorékolok hajnal 5-ig, (olvasok, blogbejegyzést írok, gondolkodom, tervezgetek stb.) majd még rányomok másfél órát. És frissen kelek. Már majdnem egy hete ez van. Ha ez a rendszer megmarad, akkor beiktatom még a tanulást is. Akkor már legyen produktív az alvajárásom! :)
Turmix tekintetében megint kifogytam alapanyagokból. Átlag 2-3 naponta megyek vásárolni 2-3 ezer Ft értékben, a turmixokhoz nem kellenek drága dolgok. Ami többe kerül az pl. a medjool datolya, amiből 20 db kb. 2.000 Ft, az ananász, a mangó 500 Ft, tehát nem kell nagy bevásárlásokra gondolni.
És persze jóval egyszerűbben is be lehet iktatni ezeket az étrendünkbe, nem kell minden nap másfélét készíteni, nekem is van kedvencem, de azért készítek ennyi fajtát, hogy ha kedved lenne kipróbálni, tudj választani. Illetve, hogy ne unj rá erre a blogra! :D
Nos, amit találtam a spájzban, ma abból készült a koktél. Visszatértem az édes ízhez. Néha jó a sósság, de egy turmix, nekem mégiscsak édesen az igazi! :) Azért hozok még sós receptet! Néhány nap múlva úgy is megkívánom megint!
Sütőtökös-avokádós turmix1 fél sütőtök (kb. 40 dkg)
1 gránátalma
1 érett avokádó
2 banán
4 nagy datolya
Robi is megkóstolta, de neki a tegnapi jobban bejött. Így ma azt kapta vacsira. Mert azt kérte! :)
Az íze kevéssé intenzív és a színe sem visz kísértésbe, de ez most ilyen lett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése