Nyilván ez egy hatásvadász cím, de amúgy igaz. Majdnem egy hete nem ettem, csak ittam. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem sokkolni az embereket. Aki nem ismer... nos, már az is tudja.
Az "és nem vagy éhes" elszörnyülködést már kivégeztem az egyik előző bejegyzésemben. Most jöhet a "hogy bírod" kitétel...
Hogy bírom? Az a jó ebben az egészben, hogy egyfelől nagyon könnyű. Nem kell variálnom azon, hogy mit főzzek, mit egyek, mi van itthon stb. Mindig nagyon hamar elkészül minden "fogás". :) Egyszerűbb, és a ráfordított tekintetében sokkal hatékonyabb a bevásárlás is, hiszen ha szupermarketben szerzem be a hozzávalókat (ha a piac már nincs nyitva) annak csak egy részére koncentrálódik a vásárlás.
Másfelől nagyon nehéz. Mert én pl. úgy szocializálódtam, hogyha gyerekként valami bajom volt vagy bánat ért (kivéve ha a Drága Papám eltángált) csokit, sütit, krémtúrót stb. kaptam. Illetve akkor is, ha öröm ért, vagy jókislány voltam. Tudom, tudom a szüleim ezt elég kreatívan oldották meg...
Nyilván ezt megszoktam, és a minta alapján, én is - sok esetben - ezzel vigasztaltam avagy jutalmaztam magam, s most ez ugye nem lehetséges. Be kell érnem a turmixokkal.
Tehát most egy hónapig vagy nem megyek emberek közé, hogy ne bosszantson fel, ne bántson meg senki, illetve nem kötök szerződést (hogy ne is örüljek) vagy baromi gyorsan átszocializálom magam! :)
Na már most, értékesítőként az első és a második verzió pénzügyi öngyilkosság, mivel ha nem megyek emberek közé, és nem kötök szerződést akkor nem keresek, s ha nem keresek, akkor nem tudok megélni, így a másik mellett döntöttem.
S ez nehéz. Azért is nehéz, mert egyébként imádok enni. És nagyon édesszájú vagyok! Ezért is örültem nagyon-nagyon, amikor megtanultam hogyan lehet nyers, élő és egészséges csokitortát készíteni! Az egyik legeslegjobb nyersétel, amit valaha kóstoltam! Itt leírtam a receptjét, ha érdekel.
Szóval nagyon nehéz ilyen gyorsan találni valami mást, ami egyben vigaszt nyújt és jutalmat is tartogat. Na ilyenkor kell alaposan a dolgok mögé nézni, s megtalálni ebben azt a mélyebb értelmet ami túlmutat a pillanatnyi kielégülésen... Mert felgyorsult a világ. És mi (én is) megszoktuk benne, hogy mindent gyorsan akarunk. Gyorsan lefogyni, gyorsan meggazdagodni, gyorsan megvenni valamit, gyorsan megtanulni ezt-azt... nem szeretünk várni, előre gondolkodni stb. Én pl. előszeretettel szoktam poénkodni azon, hogy nincs bennem várakozó gén... na most ez a kihívás arra is jó, hogy az ember ilyenkor megáll, kicsit távolabbról néz rá az életére és átértékel egyet s mást. Pl azokat a dolgokat amiket örömében tesz, vagy azt, amit a jutalom ígéretével vesz magának.
Jaj, amúgy nem vagyok ám ilyen komoly! :) Látni kellene ha összevegyülünk Hugival... ott aztán szem nem marad szárazon... :))) ugye Husikám?
Répa-alma-narancs turmix
Hozzávalók:
1 nagy sárgarépa
3 kisebb alma
3 narancs
méz (ízlés szerint)
kb. 1 liter víz
Szerintem nagyon hamarosan el fogom hagyni a méz (ízlés szerint) megjelölést, mert már unom lepötyögni. Tehát ha a jövőben valamihez méz kell, akkor erre tessék gondolni: ízlés szerint.
A szerkesztő megjegyzése: répa nagyon elnyomja a többi ízt, ha valaki nem szereti répásan, akkor egy kisebb darabot válasszon.
Az íze számomra felettébb kellemetes, a színe élnénk narancssárga, a homogenitása pedig egészségesen rostos. Szóval csak bátran! Mehet bele a pociba! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése