7. nap - Kilépés a komfortzónából

A komfortzóna az elménk egy érdekes kis játszótere. Én úgy képzelem el, mint egy kör alakú sportpályát, ami ugyanúgy fel van csíkozva, mint a futópályák. De nem olyan stabil, hanem ahogy haladunk kifelé belőle, megdől, hogy mi mindig visszacsússzunk a közepére. Mert az elménk, a testünk, s mi - úgy általában - a kör közepén érezzük jól magunkat. Ott vagyunk biztonságban, ott minden ismerős, megnyugtató, ingerszegény, nyugodt és szürke. Ott középen minden nap egyforma. Nem kellenek a kihívások, tudjuk mikor mire számíthatunk, és simán tesszük a dolgunk. Olyan mint a kádban a langyos víz, abból sem sietünk kiszállni. Mivel rendkívül kényelmes ez az állapot, így a legtöbb ember soha, még a szélére sem merészkedik a körnek egész életében. Ezért középszerűen, meglepetések, kihívások, harcok, küzdelmek, sikerek és győzelmek nélkül éli le az életét. Milyen kár! Milyen sokat veszít ezzel! Mert veszít. Elveszíti a siker mámorát, a győzelem lüktetését, a "megcsináltam" hegyeket arrébb taszító erejét, egy teljesebb, boldogabb, színesebb életet ígéretét.

Nincs gyermekem. Még nincs. De ha lenne, erre biztosan megtanítanám. Hogy nap mint nap lépjen ki a körből, csináljon olyat, ami feszegeti a határait, amitől talán fél, de ami minden nap hozzáad valami pluszt, ami új tettekre sarkallja, és ami által növekedni fog a saját magába vetett hite! Mert hölgyeim és uraim, ezért találjuk ki és visszük végig a kihívásokat! Hogy épüljünk általunk, hogy többek legyünk a saját szemünkben. Ez pedig minden másnál jobban emeli az önbecsülésünk szintjét!

Én is ezért kezdtem bele ebbe a kihívásba és anno a tavalyiba is, amikor először estem neki egy 30 naposnak. Bár akkor talán kissé nehezebb volt mert az akkori párom nem igazán kultiválta a kezdeményezésemet az anyukája pedig állandóan beszélt bele a fejembe, hogy belül tönkrevágom magam ezzel a "hülyeséggel". De végül az eredmények engem igazoltak! 
S ha a testem szempontjait nézzük is óriási a kihívás "neki", hiszen eddig el volt látva minden földi jóval, s most azt hiszi a túlélésért kell küzdenie, s ezt nem szereti. Ő a kör közepén érzi magát biztonságban, csakhogy ez egy tunya, középszerű, ellaposodott élethez vezet, amit - ha őszintén a lelkébe néz - senki sem kíván magának.

S most ismét belevágtam! Most is van aki bátorít, s van aki támad. De ez már így van mindennel és mindenkivel. Aki egy kicsit is próbál kívül lépni a körön, annak rögvest megjelennek az életében a jóakaró "barátok", hogy nyomban lökjék is vissza a kör közepére, "én csak jót akarok neked" felkiáltással. Tehát megtanultuk, hogy nem jó ha kilógunk a sorból, mert akkor támadás érhet. Nos, engem érhet, bírom a gyűrődést!
Meglehet, hogy nem a legjobb időpontot választottam a 30 naposra, tudom, hogy sokkal jobb lett volna tavasszal nekikezdeni, amikor primőrök vannak, meg több napfény, meg éled a természet és a szervezet, de ez már így alakult. Nekem most van kedvem hozzá, tehát most csinálom.

Ma még jövök az napi turmix-szal! :)
Legyen tartalmas, szép napotok!

Nos, mai szösszenetből nem tudtam sokat inni...
Reggel megcsináltam, fél litert megittam, aztán vezetőségi meeting, megbeszélés, még egy megbeszélés, majd egy találkozó és most értem haza. Szóval egész nap csak vizet ittam, mert annyi eszem nem volt, hogy elvigyem magammal a turmixot shakerben...

De a recept meg van ám!

Ez is inkább zöldséges...
És roppant kreatívan Céklás-sütőtökös turmix lesz a neve.

1 cékla
20 dkg sütőtök (persze nyersen)
1 csicsóka
1 sárgarépa
2 alma
2 banán
kb. 1 liter víz

Az íze nagyon zöldséges, a banán nem sokat édesít rajta, de nem is baj. Nekem nagyon ízlik, jó elnyámogni egy-egy kortyon... s nem kell feltétlenül minden turmixnak édesnek lennie.