Egyik székely bácsihoz elmegy vendégségbe a másik székely bácsi... üldögélnek, borozgatnak, diskurálnak... Nem messze tőlük a padlón egy kutya fekszik, aki már jó ideje vonyít... Már nem bírja tovább a vendég és megkérdi...
- Te! Miért vonyít ez a kutya?
- Ja... hát épp ott ahol fekszik, kiáll egy szög a padlóból és az szúrja...
- De akkor miért nem megy odébb?
- Hát mer' annyira még nem szúrja...
Nos, engem már épp eléggé szúr az a szög, így odébbmentem és úgy döntöttem seggberúgom magam és visszaállok a korábbi napirendemhez, életmódomhoz, edzéstervemhez, és a napi blogbejegyzésekhez.... Normális vagy? - kérdezhetik sokan... - Pont ilyenkor van affinitásod világmegváltani?
Aha, pont most kívánom. Mindenki januárban kezdi, aztán a 80% már be is fejezi februárra... Vagy ilyen gyorsan megy ez, vagy simán csak úgy belepunnyadnak az új évbe... mint eddig is a többibe...
Mert minden "eleje" tálcán kínálja magát az ideig-óráig tartó változtatásra.
Mert szeretjük a tabula rasa érzését. Mintha egy új kezdetet jelentene valaminek az eleje, és hatalmas vehemenciával fogadjuk, hogy akkortól aztán minden más lesz... örökre... Pontosabban egész addig míg nem jön egy kanyar a sárga téglás úton, egy vacak nap a melóhelyen, egy kötekedő ügyfél, egy kellemetlen csekk, egy rossz hír... szóval valami gyatra élmény, ami után - tökéletes női önigazolással állíthatjuk, hogy - JÁR nekünk egy kis fogadalomésszabályszegő viselkedés és egy kis egészségtelen kényeztetés... sütis-csokis szénhidrátbomba formájában... hogy aztán - mivel már úgy is minden mindegy - rákontrázzunk...
Nos, én úgy döntöttem, másképp csinálom. Szombaton kezdem, 30-án. Felrúgva minden "eleje" szabályt! :) Ugye milyen ravasz vagyok? Hm. Zseniális! :) Mintha számítana, hogy szombaton vagy hétfőn állok neki. De tudod mit, igenis számít! :) Nem szeretem a dolgokat akkor csinálni, amikor mindenki más is csinálja... olyan jó kilógni a sorból!
Na akkor holnap... alaposan bevásárolok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése