Nyers kelkáposzta csipsz - nem hiszed el milyen finom!!!

Olyan rég olvasom ezt a receptet, hogy végre már ki kellett próbálnom! :) Első hallásra nagyon furán hangzik, és fogalmam nincs ki találta ki... (és miért), de nálam, és ahogy olvasom eddig mindenkinél, aki csak a szájához emelte és beleharapott, elvitte a leghihetetlenebb íz nívós díját! Semmihez sem hasonlíthatóan finom, de azért persze van becsületes neve, eme "csokító-szerű" filmesnasinak, ami a következő: Sós-kesusajtos kelkáposzta csipsz.

A kész kelkáposzta csipsz

A recept is rém egyszerű, mint ahogy azt a nyers ételek hívei már megszokhatták, csak össze kell turmixolni vagy botmixerelni a hozzávalókat és bekenni a cuccal a kelkáposzta leveleket...
De kezdem az elején... nem tudom hol hallottam először e rémes kinézetű finomságról, de hamar megragadta a fantáziámat. A visszatartó erőt csak a megjelenése jelentette, mert egyszerűen nem hittem el, hogy lehet annyira finom az, ami ennyire gázul néz ki... Mert azért valljuk be, na nem egy matyóhímzés ez az étek!

De az íze, esküszöm mindenért kárpótol! Eszed, és elfelejted az összes vacak menzaélményedet, azonnal megbocsátasz a napközis konyhásnéniknek a tepertőkrémes förmedvényért, és a finomfőzelékért!

Tehát, le kell szögeznem, addig nem halhatsz meg, amíg nem ettél Sós-kesusajtos kelkáposzta csipszet. Ez tény! :) Nem túl szimpi viszont, hogy hosszan készül...

A kész massza

Ami a hozzávalókat illeti:
2 csésze kesudió (500 ml) ezt nem kell áztatni
ugyanennyi víz (hogy ellepje a kesudiót)
6 evőkanál sörélesztőpehely (ettől lesz sajtos íze)
6 evőkanál citromlé (ettől meg citromos) :)
őrölt pirospaprika
himalája só (én már évek óta csak ilyet használok, ízlés szerint)
őrölt köménymag (egy-két szórásnyi)

Lehet mindent felezni nyugodtan. Mindenhol azt olvastam, hogy egyből dupla adagot készítsek, mert olyan kapós ez a kis rondaság, hogy nem elég egy adag... és... hát... én hallgatok a szép szóra! :)

Pácolódnak a levelek

Ezeket vagy turmixba dobod-szórod, vagy botmixerrel készíted ki, a lényeg, hogy szuperül össze legyenek dolgozva. Ha kész, jöhet a kóstolás, ha még szerinted kell bele valamilyen fűszer, akkor hajrá...
Majd - most figyelj, jön a pepecselős rész - a megmosott kelkáposztalevelekből kivágod a vastag eret, és kisebb darabokra nyesed - na nem a vastag eret, hanem a leveleket. :))) (Én nem sokat vacakoltam, csak simán kettévágtam minden levelet.)

Ezután jól beleforgatod a masszába, hogy az mindenhol érje. És hagyod pihenni 4 órát ebben a fincsi pácban...


Ha ez letelt és még mindig meg akarod csinálni, akkor vegyél egy aszalót, mert abban készül! :)

A "bepanírozott" levelek az aszalóban

VAGY ha azt szeretnéd, hogy nyers, egészséges nasi maradjon, akkor a sütőt a legkisebb fokozatra állítod, beleteszed a leveleket egy szép nagy tepsibe úgy, hogy lehetőleg ne fedjék egymást - mint a képen látszik, én nem fogadtam meg ez utóbbi tanácsot, így pár órával meg kellett toldanom az aszalási időt - és kicsit nyitott sütőajtónál megaszalod a leveleket. Figyelem türelemjáték! Aszalóban kb. 15 óra volt nekem. Ugyanis a nyers aszalás legfontosabb része, hogy nem hevítjük az ételt 43 fok fölé, mert azzal kinyírjuk az enzimeket, és ugye nem ezért szarakodtunk vele idáig... Tehát lassan csináljuk, nem égetjük szét a cuccot.

Ha ez nem fontos Neked, mármint az, hogy nyers és egészséges nasit állíts elő, akkor csak simán zutty a sütőbe és süsd addig, ameddig ropogósra nem sül. Így ugyan kivégzed az enzimeket, de az ízében így sem lesz okod panaszra! :) Sós is, sajtos is, ropogós is... és a legelképesztőbb íz, amit csak kóstoltál! :)

Ha pedig elkészült, lehet nyomni bele a pociba ezerrel! :)