22. nap - Gazpacho turmix - sós is, fokhagymás is, finom is!

Ma kicsit elgondolkoztam a blogom alcímén: "a nyers étrendre való átállásom története" mert ha így maradok, nyersen, márpedig így döntöttem, akkor voltaképp egy nap alatt már át is álltam, amikor belevágtam ebbe a kihívásba. Vagyis nem sokat lacafacáztam a dologgal. Mondjuk ez jellemző rám. Elhatározok valamit és máris kezemben a szablya, hogy utat vágjak hozzá. Na igen. A kitaposott út unalmas. És azt már járja valaki... :) Talán át kellene írnom az alcímet...

Ma ismét egy finom és lájtosan csípős sósságot követtem el! Ez az egyik kedvenc nyers levesem! Kérdezték a magyar nevét, ami nincs neki, mert ez egy spanyol étel, amit így fonetikusan: gászpácsó-nak illik ejteni, ám ha valaki nagyon nevet akar neki adni, akkor a hozzávalókból válassza ki a neki szimpatikusakat, és kész a magyar neve. Lehet pl. Zelleres-paradicsomos-fokhagymás, Paprikás-fokhagymás, esetleg Fűszeres-paradicsomos... és légyszi ragozd Te tovább... :)

Kellemes, és érdekes, hogy így - turmixolva - egyszerre érzek minden ízt! :) Ez így egészen más ízélményt jelent! Sokkal intenzívebb, kerekebb, dinamikusabb!

Gazpacho turmix

5-6 paradicsom
3 zellerszár
1 kígyóuborka
2 szál zöldhagyma
1 piros kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
8 fekete olajbogyó (imádom!!!)
bazsalikom
petrezselyem
fekete bors
chili
himalája só
víz

A színe rozsdabarna, tehát nem az a kifejezetten ínycsiklandozó színvilág, de az íze, na az csupa élet! :) És fokhagyma! Eredetileg 4 gerezddel akartam megkínálni, ahogy a képen is látszik, de higgy nekem, elég a 3! :)
Így is mondtam ma a meetingen mindenkinek, hogy ne kerüljenek a közelembe, (pláne ha beszélek) mert echte fokhagymaillat leng körül! :) Én speciel imádom, de lehet nem mindenki van így ezzel!
(Ja, igen! A chilivel és a borssal jó csínján bánni, mert frankón elnyomnak minden más ízt.)

Hát, Robinak nem ez lett a szíve csücske. Ugyanis ő, mint a pasik 90%-a édesszájú, így csak elhúzott szájjal, persze ehhez illő fintorral és egy nem túl hízelgő "vacak" jelzővel illette kreativitásom e megnyilvánulását. Tehát ő kapott egy másikat. Egy spenótosat, édeset, pasisat, datolyásat...

Egy kis technikai infó, bár aki próbálta már egyik-másik kreálmányomat az magától is rájön arra, hogy sokszor több a hozzávaló, mint ami egyszerre belefér a turmixba. Ilyenkor persze nem kell beleesni a kétségbe, mondom a megoldást! :) Beleteszel annyit, amennyi belefér, s ha elkészült kiöntöd a felét egy nagyobb piklibe, vagy amibe akarod, (nekem van egy nagy 4 literes - eredeti funkcióját tekintve vízszűrő kancsóm - lusta vagyok patront venni bele, illetőleg mindig elfelejtem) majd a turmixban maradó lityibe meg beleszórod, teszed, rakod, dobod - ahogy tetszik - a maradék hozzávalókat és megkergeted a géppel. Ha kész, összeöntöd, elkevered és tolod be az arcodba. Ugye milyen jó ötlet? :) Na akkor egészségedre!