24. nap - A nyersevés mentális háttere

Amikor először olvastam a nyers ételekről és nyers életmódról, azonnal megteszett nekem egy gondolat, ami miatt végülis belevágtam anno ebbe a kalandba. A nyers ételek, tiszta gondolatokat teremtenek. Nem vicc, hogy azzá leszel, amit megeszel. A nyersétel dolgozik benned! Olyannyira, hogy a tiszta étel, nem csupán az egészségedet képes helyreállítani, de képes megváltoztatni a DNS-edet is! Írtam már a tíz éve nyersevő sportemberről, Tim van Ordenről (itt, ha valaki lemaradt volna róla). Tim egy előadásában beszélt arról, hogy nem törvényszerű, hogy pl. rákban meghaljunk mert - tegyük fel - erre hajlamosítóak a génjeink. A DNS ugyanis megváltoztatható! A nyers, élő enzimben gazdag ételek (és a pozitív attitűd) ugyanis képesek megváltoztatni a DNS-einket! Nem igazán értettem ez mit jelent, ugyanakkor nagyon kíváncsivá is tett. S miután elolvastam Victoria könyvét, A nyers étel csodáját megértettem mit takar ez a kijelentés.

Elkezdtem más szemmel nézni saját magamat, az egészségemet, és a dolgokat, amik körülvesznek, és ahogy reagálok rájuk. Már nem akarom megenni pusztán a pillanatnyi élvezetért, ezt vagy azt az ételt, mert az olvasmányaimból is tudom, hogy később kőkeményen meg lesz a böjtje! Már nem töröm magam azért, hogy Robi vagy bárki más elfogadja az új életmódomat, sőt! már nem akarok küzdeni egyáltalán senkivel sem. Én csak úgy akarok élni, ahogy jónak látom.

Ha erről kérdez valaki, persze válaszolok neki és szívesen segítek is - ha igényli - de már nem akarok, és nem is fogok győzködni senkit arról, hogy több természetes táplálékot fogyasszon. És nem azért mintha belefáradtam volna. Ó nem, korántsem! Hanem azért, mert tiszteletben tartom mindenki saját életterét, és jogát ahhoz, hogy azt tegyen az egészségével és a testével, amit akar.

Ha valaki változtatni akar, megtalálja a módját. Ha nem akar, akkor én úgy is édeskevés lennék hozzá, és már csak dacból sem tenné azt, amit javaslok. Mert ilyenek vagyunk. Tehát - akarata ellenére - nem fogok senkinek sem segíteni.

Egyfajta nyugalom árasztott el, ami furcsa. Korábban óriási vehemenciával akartam megváltoztatni embereket és véleményeket, tábortüzet akartam gyújtani a fejekben, és a végletekig harcolni az igazamért. Ez már nem tűnik olyan fontosnak...

Na, a nagy "lelkizés" után, térjünk vissza a mai szépségemhez! :)
Ma "felfedeztem" két belevaló hozzávalót, ami egy fincsi turmixért kiállt!  S a segítségükkel egy selymesen krémes elegyet alkottam! Persze adni kellett neki az erőt, míg ilyen lett. Megküldtem hát párszor... hogy a szőlőmag is megadja magát...
A nevét nem bonyolítottam túl. S mikor készen lett, akkor láttam csak, hogy a színe pontosan megegyezik a garbóm színével, így most nekem is muszáj volt bepózolnom, hogy megmutathassam! :)

Hm... milyen stílusos vagyok! :D

Lila turmix

6-7 levél vöröskáposzta
2 kisebb cékla
2-3 marék muskotályos szőlő (egy közepes fürt)
2 banán
1 avokádó  
4 nagy datolya
2-3 evőkanál méz
víz

Itt most a dupla cékla miatt kellett a plusz édesítés. Bevallom a mézet, és a másik banánt csak a végén csempésztem bele a lötyibe, mert miután elkészült, nem ment át a kóstolási tesztemen. Eléggé kiérződött a káposztás íz, de plusz 1 banánnal és mézzel helyreállt a dolog. Imádom a színét, és már az ízét is!
Huu, mikor a boltban megéreztem a káposzta illatát... azonnal megkívántam egy jó kis káposztasalátát! Nagyon várom már, hogy készíthessek is egyet, és amolyan hagyományos módszerrel, villával egyem! :)