Ismét egy kis polgárpukkasztó fejtegetés...

Elöljáróban: Tiszteletben tartom mindenki jogát arra, hogy azt egye, amit kíván, akar, szeret. Ebben a bejegyzésben sem okoskodni akarok - ahogy eddig sem - csak néhány érdekes összefüggésre felhívni a figyelmet.

Ha szóba kerül, hogy a húsevés nem éppen a legjobb dolog, azok közül, amit az ember a szájával csinálhat, sokan, rögtön személyes támadásnak veszik, megvédendő kedvenc marhalábszár pörköltjüket.
Én nem kívánok és nem fogok soha, senkivel erről vitatkozni. Mindenki azt eszik, amit akar. Robinak sem pampogok, ha épp vacsit főzök neki. Tiszteletben tartom őt és a döntéseit.
Ha nem akarja, meg sem kell kóstolnia a nyers ételeket. Amikor 3 hónapig nyerset ettem, akkor sem kényszerítettem rá semmit. Nem is volt ebből súrlódás köztünk. Most is csak azért, mert nem tetszett neki, hogy nem eszek, ám mivel más választást nem hagytam neki, így elfogadta. Minden felnőtt eldöntheti kinek és miben hisz. Ezt a jogot senkitől nem vitatom el.

Mit ettek őseink? Ez - szerintem - a könyökén jön ki mindenkinek, aki valaha tanult történelmet. Tudjuk, hogy őseink sokat másztak fára és gyűjtögető-halászó-vadászó életmódot folytattak. Tehát minden bizonnyal ettek húst. Különben át sem vészelték volna a jégkorszakot. Amikor egy évből 11 hónapig tél volt, emberünk csak úgy maradhatott életben, ha evett húst, zsírt és egyéb magas kalóriatartalmú ételt.
Viszont mivel nem főzőlappal az oldalán rohangált a kardfogú elől, több mint 3 millió éven keresztül, nyersen fogyasztott mindent. Nem főzte, nem párolta, és nem sütögette a romantikus holdfényben, a kellemes barlangtűznél a mamutpecsenyéjét.
Amikor megtanulta a tűz használatát kb. 790.000 ezer évvel ezelőtt, emberünk nem kezdett el azonnal főzni.
Így sok ezer éven keresztül a tűz, csupán a melegedést és az állatok elűzését szolgálta, illetve fényforrásként funkcionált.

A gyűjtögető-vadászó életmód végéig nemigen használták a tüzet másra, hiszen nem tudták magukkal vinni és a semmiből újra meggyújtani. Mivel bármikor készen kellett állniuk a futásra vagy a fáramászásra veszélyes is lett volna bármit is magukkal cipelni. Mindig azt és úgy ették, amit és ahogy találtak.

A kőtűzhelyet időszámításunk előtt 5000 körül találták fel. De a főzés még ezt követően is, sok évszázadon keresztül luxus maradt. Ugyanis igencsak fárasztó volt a tüzifa beszerzése és kellőképpen türelemigényes kovakövekkel, meg fadarabok egymáshoz dörzsölgetésével a tűz meggyújtása. Mivel a gyufát csak 1827-ben, találta fel egy angol kémikus, így a tűzgyújtás valószínű nem tartozott éppen a legkedveltebb elfoglaltságok közé. Nem meglepő hát, hogy a főtt étel (főleg a főtt vagy sült hús) volt a legdrágább, és ennek alapján ezt tekintették a legértékesebb élelemnek, amit sokáig csak a gazdagok engedhettek meg maguknak.

Érdekes tény az is, hogy a növénytermesztés több mint négyezer évvel korábban kezdődött, mint az állatok háziasítása, pedig a növénytermesztés folyamata sokkal bonyolultabb volt, mint néhány vad kecskegida befogása és megszelídítése... hiszen nem volt öntözőrendszer, nehéz volt a termést védelni a madarak és a rágcsálók ellen, de valahogy megtanulták hogyan szántsanak, vessenek, gyomláljanak, locsoljanak, arassanak stb. Hiába tényleg egy csoda az ember! Csak természet tudja überelni! :)

Az első konzervdoboz.
A módszer francia katonai titok volt.

Míg az ember igen jól elvolt - a történelem túlnyomó részében - a nyers, növényi táplálékon, a fejlődés előretört. Elkezdtek megváltozni a dolgok. A nyers étkezés egy idő után primitívnek és állatiasnak hatott.

A főtt és a nagymértékben feldolgozott élelmiszerek fogyasztásában a legdrámaibb növekedés a 18. század végére tehető, amikor 3 nagy ipari fejlesztés szinte egyidejűleg zajlott le.
1784 - ben egy svájci molnár feltalálja az első automatizált malmot, ami a fehérliszt tömeggyártásához vezet.
1813-ban egy britt vegyész feltalálja a cukorfinomítás módszerét.
1795-ben egy francia szakács elnyeri Napóleon pályázatát, melyet a hadsereg élelemkészletének a lehető legtökéletesebb tartósítására hirdet meg.

Az emberek természetesen üdvrivallgással fogadták eme újításokat, hiszen a kisebb költség és a kényelem, nagyon tetszett mindenkinek. Emlékezz csak rá, mi is hogy örültünk anno, a "hidegen is kenhető" vajkrém megjelenésének! :)

Az emberi étrend gyökeres átalakítása azonban pusztító hatással járt. Évezredeken keresztül, miközben az ember túlnyomóan nyers ételt evett, addig étrendje valóban a lehető legtáplálóbb volt. Ezért volt képes évmilliókon keresztül fennmaradni, a járványok, a ragadozók és a drasztrikus klímaváltozások ellenére is.

Az ipari fejlesztések következtében azonban az élelmiszerek gyorsan és erőteljesen megváltoztak. Elterjedtek a tartósított, konzervált ételek, a felfújt fehérkenyerek, az előre csomagolt édességek...

Nem meglepő, hogy "a nagy jólét" következtében - ezzel szinte egyidejűleg - robbanásszerűen emelkedni kezdett a halálos rákbetegségek és más degeneratív (amikor a szervezet rendellenesen másképpen kezd működni) megbetegedések száma.

Manapság  a nagymértékben feldolgozott élelmiszereket olyan óriási mértékben fogyasztjuk, mint a történelem során korábban sosem. Ebben pedig az a legijesztőbb, hogy megváltozoztt ízlelésünknek köszönhetően annyira szeretjük ezeket, hogy nem is vagyunk hajlandóak lemondani róluk. Ez okozza a főtt ételektől való függőséget is. Minden mindennel összefügg. Ezért kopik el sokaknál már a 40-es, 50-es éveikben az az értékes enzimkészlet, amely meghatározza, hogy meddig élünk...

Egyébként nem furcsa, hogy egyre több dologban térünk vissza az alapokhoz? A margarin helyett már sokan inkább a - hidegen egyáltalán nem kenhető - teavajat választják, ismét kívánatos lett az ecet mint fertőtlenítő-, és vízkőoldószer, sokan rájöttek, hogy a szódabikarbóna klasszissal jobb gyomorégés vagy túlevés esetén, mint a Rennie és társai... és sorolhatnám... Egyre tudatosabbak vagyunk, és ez rendkívül jó dolog! Talán idővel a táplálkozásban is visszaállunk a természetes és tápláló ételekre...

No de ma sem maradsz turmixrecept nélkül! :)
... ma még jövök és hozom...