Nyers citromtorta kicsit másképp...

Megkívántam egy kis édességet a hétvégére, és egy kedves - szintén nyersevő - ismerősöm, Karcsi által ihletett nyalánkságot gondoltam kicsit tovább... így nyers citromtortát készítettem, bár némiképp eltérve a recepttől... hogy miért kell nekem mindig, mindent másképp csinálni? Tipikus női választ fogok, adni: hát csak.

Mindig, amikor kitalálok egy fincsi nyers ételt, hogy ezt most megenném, általában guglizok hozzá egy receptet, (ha nincs, akkor kitalálom én) majd kissé megvariálom és megcsinálom... ez történt most is.

Ez a citromtorta 3 rétegben kelleti magát...
Technikai infó: a nyerstortát úgy kell enni, hogy egyszerre kóstold, ízleld az összes réteget, tehát ne a tetejét kezd el enni, mint egy krémesnek, hanem fentről-le az egész szeletből kanyaríts egy kozmikus falatot. :)

No akkor így készült a Nyers citromtorta:

Van ugye egy darab alja.
Ehhez kell:
1 csésze áztatott datolya  
1 csésze áztatott (24 óra) majd szárított dió
1 evőkanál holland kakaópor
1 csipet himalája só

Aprítógépben összedolgozzuk, és belenyomkodjuk a csatos tortaformába.
Technikai infó: jó ha külön-külön aprítod a diót és a datolyát, mert ha nem így teszel, úgy jársz mint én, vagy 6x le kellett állni, és lekapargatni az aprító oldalára tapadt masszát. Tehát külön ledarálod a diót (vagy összeaprítod a gépben), majd kiveszed és a datolyát is önmagában aprítod össze, majd ha így okés, össze lehet ereszetni őket egy-két menetre, hozzáadva a sót és a kakaóport.

A közepe a lelke.
2 érett, közepes avokádó
2 érett banán
3 citrom leve
fél csésze agaveszirup vagy méz 
3 evőkanál kókuszolaj
3 evőkanál útifűmaghéj

Mehet bele az aprítógépbe minden, az eredmény pedig egy kellemesen savanykás ízű krém lesz, amit szuperül ellensúlyoz a torta tetejének és aljának az édessége. Nyugodtan kóstolgasd közben és állítsd be magadnak az ízt, hiszen a nyersételeknek nem változik az ízük, pont olyan lesz, amikor elkészült, mint készítés közben! :) Így bátran adj hozzá még ebből vagy abból, ha Neked még nem elég savanyú, vagy nem elég édes... ha készen van, beleöntheted a tortaformába. Kicsit rázogasd meg, hogy szétterüljön. És tökjó színe van! :)

A teteje pedig egy csábítóan édes, selymes kesudiókrém...
200 g natúr kesudió (Vigyázz! Nehogy sós, pörkölt kesudiót vegyél, mint Robi... aztán meg volt sértődve, hogy visszaküldtem natúrért. Pasik! Édes tortába sós kesudió...)
4 evőkanál kókuszolaj
2 evőkanál agaveszirup vagy méz
fél csésze víz

Ez készülhet botmixerrel is. Nekem a turmixgép vált be leginkább, mert az szépen feldolgozza a kesudiót. Persze előre meg is darálhatod kávédarálóban, ha nem elég erős a turmixgéped, ugyanis itt egy finom, selymes, homogén krémet kell, hogy kapj. Nem kell bele sok víz, épp csak annyi, hogy vigye a gép a cuccot. Ha kész - tortaformába bele és lehet díszíteni...

Díszítésnek én most nyers müzlit választottam, mert édes és ropogós. De persze lehet(ett volna) a tetejére mézbe mártott citromkarikákat is tenni, kesudió darabkák társaságában, ha nem felejtettem volna el, hogy meghagyjak pár citromkarikát a díszítéshez. De a müzli sem rontott rajta, sőt! Nagyon finom lett!

Robinak ugyan nem jött be, mert nem tudta agyoncsapni tejszínhabbal, de mindenki másnak tetszett ez a kis gasztroélmény... :)

Nyers kelkáposzta csipsz - nem hiszed el milyen finom!!!

Olyan rég olvasom ezt a receptet, hogy végre már ki kellett próbálnom! :) Első hallásra nagyon furán hangzik, és fogalmam nincs ki találta ki... (és miért), de nálam, és ahogy olvasom eddig mindenkinél, aki csak a szájához emelte és beleharapott, elvitte a leghihetetlenebb íz nívós díját! Semmihez sem hasonlíthatóan finom, de azért persze van becsületes neve, eme "csokító-szerű" filmesnasinak, ami a következő: Sós-kesusajtos kelkáposzta csipsz.

A kész kelkáposzta csipsz

A recept is rém egyszerű, mint ahogy azt a nyers ételek hívei már megszokhatták, csak össze kell turmixolni vagy botmixerelni a hozzávalókat és bekenni a cuccal a kelkáposzta leveleket...
De kezdem az elején... nem tudom hol hallottam először e rémes kinézetű finomságról, de hamar megragadta a fantáziámat. A visszatartó erőt csak a megjelenése jelentette, mert egyszerűen nem hittem el, hogy lehet annyira finom az, ami ennyire gázul néz ki... Mert azért valljuk be, na nem egy matyóhímzés ez az étek!

De az íze, esküszöm mindenért kárpótol! Eszed, és elfelejted az összes vacak menzaélményedet, azonnal megbocsátasz a napközis konyhásnéniknek a tepertőkrémes förmedvényért, és a finomfőzelékért!

Tehát, le kell szögeznem, addig nem halhatsz meg, amíg nem ettél Sós-kesusajtos kelkáposzta csipszet. Ez tény! :) Nem túl szimpi viszont, hogy hosszan készül...

A kész massza

Ami a hozzávalókat illeti:
2 csésze kesudió (500 ml) ezt nem kell áztatni
ugyanennyi víz (hogy ellepje a kesudiót)
6 evőkanál sörélesztőpehely (ettől lesz sajtos íze)
6 evőkanál citromlé (ettől meg citromos) :)
őrölt pirospaprika
himalája só (én már évek óta csak ilyet használok, ízlés szerint)
őrölt köménymag (egy-két szórásnyi)

Lehet mindent felezni nyugodtan. Mindenhol azt olvastam, hogy egyből dupla adagot készítsek, mert olyan kapós ez a kis rondaság, hogy nem elég egy adag... és... hát... én hallgatok a szép szóra! :)

Pácolódnak a levelek

Ezeket vagy turmixba dobod-szórod, vagy botmixerrel készíted ki, a lényeg, hogy szuperül össze legyenek dolgozva. Ha kész, jöhet a kóstolás, ha még szerinted kell bele valamilyen fűszer, akkor hajrá...
Majd - most figyelj, jön a pepecselős rész - a megmosott kelkáposztalevelekből kivágod a vastag eret, és kisebb darabokra nyesed - na nem a vastag eret, hanem a leveleket. :))) (Én nem sokat vacakoltam, csak simán kettévágtam minden levelet.)

Ezután jól beleforgatod a masszába, hogy az mindenhol érje. És hagyod pihenni 4 órát ebben a fincsi pácban...


Ha ez letelt és még mindig meg akarod csinálni, akkor vegyél egy aszalót, mert abban készül! :)

A "bepanírozott" levelek az aszalóban

VAGY ha azt szeretnéd, hogy nyers, egészséges nasi maradjon, akkor a sütőt a legkisebb fokozatra állítod, beleteszed a leveleket egy szép nagy tepsibe úgy, hogy lehetőleg ne fedjék egymást - mint a képen látszik, én nem fogadtam meg ez utóbbi tanácsot, így pár órával meg kellett toldanom az aszalási időt - és kicsit nyitott sütőajtónál megaszalod a leveleket. Figyelem türelemjáték! Aszalóban kb. 15 óra volt nekem. Ugyanis a nyers aszalás legfontosabb része, hogy nem hevítjük az ételt 43 fok fölé, mert azzal kinyírjuk az enzimeket, és ugye nem ezért szarakodtunk vele idáig... Tehát lassan csináljuk, nem égetjük szét a cuccot.

Ha ez nem fontos Neked, mármint az, hogy nyers és egészséges nasit állíts elő, akkor csak simán zutty a sütőbe és süsd addig, ameddig ropogósra nem sül. Így ugyan kivégzed az enzimeket, de az ízében így sem lesz okod panaszra! :) Sós is, sajtos is, ropogós is... és a legelképesztőbb íz, amit csak kóstoltál! :)

Ha pedig elkészült, lehet nyomni bele a pociba ezerrel! :)

Mandulasajt készült...

Olyan szinten beálltam a nyersevésre, hogy már a sült kolbász sem tud kizökkenteni belőle! :) Huha, ez pedig nagy szó, mert imádok/-tam minden disznóságot! :)

 

Hétvégén Hugiéknál disznótor ütötte fel a fejét, és ment a disznólkodás ezerrel! :) Minden földi jó készült, amit az "előző életemben" imádtam. Kaptunk kóstolót, amire Robi rá is vetette magát, én meg segédkeztem benne... No persze csak annyiban, hogy vacsira kolbászt sütöttem neki! Jaj de szeretem az illatát! Nekem csak ennyi jutott! :) De cseppet sem bánom! Érdekes, hogy milyen jól elvagyok azzal a gondolattal, hogy többet nem lesz részem ilyen ízekben. Nem sajog a szívem, nem csorog a nyálam és nem ordítoznak az ízlelőbimbóim sem a sült kolbász után. Persze jó volt szagolgatni, de ennyi pont elég is volt belőle. :)

 

No de térjek a lényegre, nemde? Ma izgalmas kalandozást tettem! Mandulasajt került ki a kezeim közül! :) Igen! Magvakból nem csak vajat, majonézt, tejet és tefölt lehet készíteni, hanem sajtot is! Nem először csináltam, de anno valami félrecsúszott, és nem lett igazán jó. Ez valahogy sokkal finomabb lett! És gyönyörű hófehér! A sajt mindig is a gyengém volt, nagyon odavagyok érte. A receptje kicsit sem nehéz, de kissé pepecselős és időigényes, már csak azért is, mert a mandulát áztatni, majd hámozni, a sajtot pedig erjeszteni kell...

 

Medvehagymás mandulasajt

2 bögre (500 ml) mandula
3 bögre (750 ml) víz
1 evőkanál inaktív sörélesztő pehely (bioboltban teljes bizonyossággal fellelhető)
1 evőkanál útifűmaghéj
1 teáskanál só
1 teáskanál Vega-mix (bioboltban kapható, sómentes fűszerkeverék)
medvehagyma (szárított vagy friss, ízlés szerinti mennyiségben)

Mivel most a friss medvehagymát nélkülöznünk kell, szárítottal készítettem a sajtot. De persze bármilyen ízű lehet, amilyen fűszereket szeretsz. Zöldfűszeres, borsos, paprikás, tavaszi vagy csak natúr amilyenhez kedved van...

A mandulát 12 órára beáztattam, hogy az enzimgátlók kioldódjanak belőle, erre azért van szükség, hogy a benne lévő enzimek aktiválódhassanak benne.

Miután letelt a 12 óra, forró vizet zuttyintottam rá addig, hogy ellepje egy percre, mivel - állítólag így könnyebb lehúzni a héját... hát ne hidd! Bő fél órámba telt, hogy ilyen szép fehér mandulákat kapjak, mint itt a képen! :) De a nyersételektől nem sajnálom az időt... Nem tom miért... ? (vállrándítós szmájli)

Majd a szép fehér mandulákat a vízzel összeturmixoltam, és üvegekbe töltve, napos helyen 3 órát erjesztettem. Ezután szűrőbe öntöttem a cuccot és egy órán át hagytam csöpögni, hogy a sajtot kinyerjem belőle.  

 

Majd tálba borítottam, megkínáltam a receptbeli hozzávalókkal és beletömködtem egy műanyag tálkába, hogy kedvére formálódhasson, majd irány a hűtő 1-2 órára. És kész is!

Igazán nem ördöngősség, ha még nekem is sikerült! :) Bár nem lett teljesen sima az oldala, mint egy trappistának, de istenien átjárta a fűszer, lágyan krémes, nem túl karakteres, kellemes ízű, puha és szuperül kenhető állagú sajt lett belőle.

 

 

Lehet simán kenyérre (vagy nyers kenyérre) :) kenni, kinek melyik ízlik, (nemsoká hozok ilyen receptet is) vagy ehető salival, ahogy most én eszem, vagy szerintem a natúr sajt nagyon finom lehet gyümölccsel is... bár van egy szabály miszerint a gyümölcs, a helyes ételtársításban csak magában ehető, én ezt - natúr változatban - tuti kipróbálom pl. szőlővel... :)

 

 

 

Fasírt nyersen? Na ne már! :)

Ma ezt ebédeltem: Kaliforniai paprikába töltött nyers fasírt, feta sajt nélküli görög salival és extra olajbogyóval! Imádom a fekete olajbogyót! Ez amolyan családi ökörség nálunk mivel a húgomat is így rakták össze, de ő még rátesz erre egy lapáttal, ugyanis egy film alatt képes ebből eltűntetni egy 900 grammos befőttesüvegnyit! Csak úgy magában... :)

Ha azt mondjuk "fasírt", az emberek előtt azonnal megjelenik az a kicsi húsgolyó, amiről el sem tudják képzelni, hogy hús nélkül is milyen derekasan megállja a helyét! :) Sokan még mindig azt a hamis ideológiát vallják, hogy hús nélkül nem lehet egy jót enni, nem lehet jóllakni, és nem lehet tartalmas és finom ételt készíteni... nos, erre ma rácáfoltam, ugyanis ezt ebédeltem és nem éheztem meg még este sem... Csak azért ettem vacsira egy szelet bounty tortát, mert nagyon megkívántam... :)

Tehát a fasírt hús nélkül nagyon tartalmas és finom étel. A recept pedig annyira egyszerű, hogy még egy gyermek is össze tudja állítani 5 perc alatt! (Már ha az aprító közelébe engedjük...) A nyersételekben ez az egyik legklasszabb dolog, hogy őrült hamar elkészülnek! A másik pedig az ízük! :)

 Nyers fasírt
(A recept nem saját gyártmány, Nagy Szaffinától származik.) http://www.szaffinafuszerkonyhaja.com/

1 (250 ml) bögre sárgarépa
1 (250 ml) bögre dió (24 óráig áztatva, majd szárítva)
1 nagy fej lilahagyma
3-4 gerezd fokhagyma
pirosparika
só, bors
majoranna


Uzsgyi mehet bele minden az aprítóba, jól összedolgozzuk és utána magyarosan fűszerezzük, ahogy szeretnénk. Általában 1-1 arányban használunk diót és sárgarépát. Ha gyermekeknek készítjük, vagy nem vagyunk annyira diópártiak, esetleg eltolhatjuk az arányt a sárgarépa javára. De megnyugtatok mindenkit egyáltalán nincs a kész fasírtnak dióíze! :)

Külön én nem tettem bele olajat, mert a salira már tettem, így egy kissé "morzsás" maradt, de annyira tapad, hogy meg lehessen vele tölteni a paprikákat, vagy én ettem cukkini karikákra téve is. Ha azt szeretnénk, hogy jobban összeálljon, csorgathatunk bele egy kevés olívaolajat vagy más, hidegen sajtolt olajat, ki mit szeret.

Szaffina úgy is ajánlja, hogy vágjuk ketté a paradicsomokat, és vájjuk ki a belsejüket. Majd a kivájt részt a fasírtmasszához keverve, töltsük vissza a paradicsomokba.
Fantasztikus ebéd kerekedett nekem belőle, de vendégváró falatnak sem utolsó ez a szuper kis étel! :)
És tényleg 5 perc alatt készen van! Ami a több idő, az a dió áztatása, szárítása. Én be szoktam áztatni fél-egy kiló diót 24 órára, majd egy-két napig szárítom, így aztán mindig van itthon áztatott, szárított dióm, hiszen ezerféle ételhez fel lehet használni, mert a diót általában a hús helyettesítésére használjuk a nyerskonyhában.

Nyers Bounty torta avagy a nyerstorta-tervezés művészete

Aki ismer, tudja, aki nem, most fog szembesülni vele, hogy bennem egy igazi konyhatündér veszett el... Örökre! Persze elég sok kaját el tudok készíteni 'főtten', :) de egyáltalán nem élvezem. Amennyire nem szeretek főzni, pont annyira imádok viszont nyers ételeket készíteni! :) Pl. a világ minden kincséért sem álltam volna neki soha egy "normális" tortát összehozni! De a nyers tortákat garmadával készíteném vállalva a macerát, a mosatlant és a rendetlenséget utána! :)

Nem vitás, kilógok a sorból... Ebben is. Mindig is tudtam, hogy engem valahogy fordítva csináltak, ami már elég sok dologban visszaköszönt... Vonz, és mindig is vonzott a különlegesség, az újdonság, minden ami nem szokványos, ami rendhagyó...

Még pogácsát sem sütöttem soha. Egyedül. Talán nagymamámnak volt egy gyenge próbálkozása arra nézve, hogy igazi, vérbő háziasszonyt faragjon belőlem, aki befőttet rak el, pogácsát, rétest süt, belet pucol, tyúkot kopaszt stb. de még neki sem sikerült ezt a tervet véghezvinnie, pedig ő igen-igen erős akaratú asszony! Anyukámat viszont nem érdekelte a projekt, ő mindig dühös volt, ha a konyhában zavartuk a húgommal... Így mi nem úgy nőttünk fel, hogy sertepertélhettünk a mami körül és bokáig lisztesen, tésztát gyúrhattunk, meg segíthettünk tojást felverni...

Valahogy a nyers ételekben megtaláltam azt a kreativitást, és a felfedezés, alkotás izgalmát, amit a főttekben sosem sikerült...
Holnap pedig pogácsa készül! Nyers pogácsa! :)) Kimondani is fura! Még én sem kóstoltam! Ez a kísérletezgetés nálam valóságos élményszámba megy!

Imádok nyers tortát tervezni! Ez nem olyan mint a főtt ételeknél, hogyha nem tartod be pontról-pontra a receptet dobhatod ki az egészet. Itt úgy működik a dolog, hogy néhány apró szabályt kell szem előtt tartani, és egyszerűen nem lehet elrontani. Az ízek hatalmas választéka áll rendelkezésedre, hogy alkoss velük valódi, élettel és egészséggel teli, fantasztikus ízű süteményeket!
Az első ilyen szabály, hogy minden réteg mint a hagyományos tortánál áll egy száraz és egy nedves anyagból. A tésztája mindig valamilyen mag (pl. mandula, dió, kesudió, lenmag - ezeket keverni is lehet) és valamilyen "ragadós" aszalt gyümölcs (pl. datolya, mazsola) Ezek könnyen összeállnak, így nem kell hozzá plusz útifűmaghéj, ami zselésítő, sűrítő anyagként van jelen a nyers tortákban. Tehetünk bele fűszerket is ha illik az alapízhez. Pl. fahéj, szerecsendió, kardamom, ánizs, borókabogyó, mézessütemény fűszerkeverék, szegfűszeg, citrom-, vagy narancshéj stb.

A krém réteg lehet a legváltozatosabb hiszen ezer féle töltelék kerülhet bele. Friss és/vagy aszalt gyümölcs pl: alma, banán, avokádó, eper, áfonya, narancs, málna, sárgabarack stb. édesítésnek: méz, agave szirup, kókuszvirág cukor, sztívia, eritritol stb. Tehetünk még bele - az ízét figyelembe véve - mákot, vaníliát, kókuszreszeléket, kakaóport, kókuszolajat és a fenti fűszereket is bátran. Az útifűmaghéj pedig, szinte állandó szereplője a krém rétegnek, hogy ne legyen folyós, hiszen ebben nincs "ragasztó" anyag.

A teteje megint tőlünk függ, milyen ízű. Mehet rá sima, vékony, fényes csoki máz (kakaópor + méz), vagy a datolya és kókuszolaj kellemes elegye, ami a nagy kedvencem egy kis kesudiós beütéssel... :)

Na jó. Térjünk vissza a mai kreációmhoz.
A Drága Hugim kérésére Bounty torta került ki a kezeim közül, ami a legmesszebbmenőkig kiállta a kóstolási tesztet! :) (Robi volt olyan kedves és magára vállalta a zsűri hálás szerepét!)



Ennyi dolog kell hozzá.
 

Bounty torta

3 rétegűre terveztem, végül 4 rétegű lett. Annyi réteget készítesz, amennyit csak akarsz. Van, aki az alsó, "tészta" réteget megduplázza, még egyszer megismétli a "krém" réteg után...

Első réteg:
4 darab nagy datolya (kimagozva)
100 g dió (előzőleg 24 órát áztatva, megszárítva)
50 g őrölt barna lenmag (megőrölve, ezt nem kell felhasználás előtt áztatni)

(De készítheted csak dióval vagy mandulával is, akkor nem kell lenmag. Ha mandulával készül, akkor azt 12 óráig kell áztatni. Bármilyen áztatott magot használsz, azt - áztatás után - hagyni kell megszáradni. A lenmagot és a kesudiót nem kell áztatni.)

Ilyen lesz, amikor elkészült! :)

Aprítógépbe bele minden, összekeverni majd a csatos tortaforma aljába belenyomkodni.

Második réteg:
200 g natúr kókuszreszelék (kávédarálón megőrölve)
2 evőkanál agave szirup (vagy méz, vagy 2 evőkanál kókuszvirág cukor)
3 teáskanál vanília esszecia (elhagyható)
1 dl kókusztej
2 evőkanál útifűmaghéj
Aprítógépbe bele minden, összekeverni majd a tortaformába ezt is beleönteni és elegyengetni. Akkor igazán szép a torta, ha ez a réteg hófehér. Nekem sajnos elszínezte a vanília esszencia, mivel az sötétbarna, de ez most így sikerült. Az ízén persze nem rontott! :) De legközelebb a harmadik rétegbe teszem...

Harmadik réteg:
4 darab nagy datolya (kimagozva)
100 g dió (előzőleg 24 órát áztatva)
50 g barna lenmag (megőrölve)
1 dl kókusztej
2 evőkanál útifűmaghéj
2 evőkanál holland kakaópor
Aprítógépbe bele minden, összekeverni majd a tortaformába beleönteni és elegyengetni.

Negyedik réteg:
6 darab nagy datolya (kimagozva)
5 evőkanál kókuszolaj (nem muszáj megolvasztani, a forró víz elintézi)
1 deci forró víz
1 evőkanál holland kakaópor
2 evőkanál útifűmaghéj
Turmixgépbe bele minden, összerántani, a tortaformába beleönteni, majd kicsit megrázogatni a formát, hogy egyenletesen szétterüljön.
Tetejét lehet díszíteni kókuszreszelékkel, csokimázzal, vagy úgy, ahogyan szeretnéd...

Rém egyszerű, nagyon finom és laktató! Ezért akármennyire finom, egy szelettel bőségesen jóllaksz az is tuti! :)

Az isteni nyers csokitorta, ami nem hizlal! :)

Úgy gondoltam ideje megünnepelni ezt a szép eredményt, ami már több mint 10 kiló, mivel ma már újabb 30 deka vándorolt át rólam másvalakire. :)) Tehát befejeztem a 30 napot, de a súlyvesztés - lájtosan de - tovább folytatódik...

Ennek örömére rittyentettem is egy isteni nyers csokitortát, ami valóságos mennyei manna, és ma reggelire ettem. :) Amíg nyersen táplálkoztam sokszor csak simán vacsira teltem el vele, mivel egy szelet is igen kiadós és laktató. És megaegészséges, na és nem hizlal! Szerintem ezek a jelzők már önmagukban is ígéretesek, na de a legjobb... az az íze! Ilyet még tuti nem ettél! Bár nem tudok Neked küldeni egy szeletet, de leírom a receptet és - ha van kedved - Te is elkészítheted, tuti nyerő lesz mindenkinél! Nézd meg a képeket! :) Ugye milyen szééép? :)

Kész nyers csokitorta

A recept rém egyszerű és rövid, de most azért írom le hosszabban, hogy elmagyarázzak pár dolgot...
Kezdő nyersétel-szakácsok :) is bátran belevághatnak!

3 rétegű, ezeket külön-külön leírom...

A legalsó réteg voltaképpen a "tésztája"
70 g Medjool datolya (kimagozva)
100 g mandula (előzőleg 12 óráig áztatva)

(Ha nincs elég mandulád keverheted dióval is, én is tettem ebbe egy keveset, nem ront rajta, sőt! De ugye a diót előzőleg 24 óráig áztatni kell. Itt leírtam, hogy miért.)

Ezeket nagy teljesítményű aprítógépben megkergeted, majd beleöntve a csatos tortaformába és alaposan belenyomkodod az aljába.

A középső réteg a "krém"
1 avokádó
2 banán
2 evőkanál kókuszvirág cukor
2 evőkanál méz
60 g holland kakaópor
1 evőkanál kókuszolaj
2 evőkanál útifűmaghéj

(Mivel nem teszünk bele sem tojást, sem pedig zselatint, ami összetartja, kell bele valamilyen zselésítő anyag, erre szolgál az útifűmaghéj, ami bioboltban kapható és rendkívül jó arra is, hogy magas rosttartalmánál fogva gyönyörűen kipucolja a beleket, nulla a kalóriatartalma, és teltségérzetet okoz - mint minden nyers étel. :))

Ezeket is beleteszed a nagy teljesítményű aprítógépbe és alaposan összedolgoztatod a géppel addig, amíg szép, fényes homogén állagú krémet nem kapsz. Majd ezt beleöntöd a tortaformába. Ezzel két réteg készen is van.

A teteje pedig, a "máz" lenne, de én szeretem vastagabbra hagyni, mert imádom ezt a részt! :)
Ennek az alapja datolya.
7-8 nagy Medjool datolya (kimagozott)
10 dkg kesudió
1 evőkanál holland kakaópor
4-5 evőkanál kókuszolaj (szilárdan legyen ennyi a mennyiség)
1 dl forró víz

(Most a turmixgépedet vedd elő. Fontos, hogy legalább 600 watt teljesítményű legyen a géped, mert így egyedül ebben el is készítheted a "csokimázt". Ha nincs ilyen teljesítményű géped, a kesudiót megőrölheted kávédarálón is. A kesudiótól kap kellemesen "tejcsokis" beütést a "mázunk".)

Tehát mehet bele a turmixba a kesudió, a forró víz, és a felolvasztott kókuszolaj (vigyázz, hogy az olaj már ne legyen forró)... majd pedig a kimagozott datolyák. És küld meg... (Ha nehezen vinné a gép a cuccot, adj még hozzá egy kevés forró vizet.)
Ha készen van, kapargasd ki a krémet a turmixból a csokitortád tetejére, majd díszítsd kedved szerint... :) és tedd a hűtőbe legalább 2-3 órára, én egy éjszakán át szoktam bent tartani.

Nos, ennyi!
Próbáld ki bátran! Bízhatsz a sikerben! :)

29. nap - Nem is tudtam, hogy ezt így kell csinálni! :)

Elolvastam Victoria, 12 lépés a nyers étrendig című könyvét és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a nyers étrendre áttérőknek pontosan azt javasolja, amit most végigcsináltam! :)

Sokan azért érzik állandóan éhesnek magukat, mert a szép testüket nem értékes és tápláló ételekkel kínálgatják. Hiába laksz jól, újra és újra feldolgozott ételekből, ha az étked tápanyagtartalma  nullához közelít, minőségi éhezésben részesülsz. Ezért újra eszel. Ám újra csak ugyanazt, ami csak fokozza az alultápláltságot... és ez így megy tovább és tovább...
Tudom miről beszélek, mert korábban én is pontosan ezt csináltam. Nos ebből a körből kitörni iszonyú nehéz. Pláne máról-holnapra. Én nem először tettem, ám anno - 2 éve - nem ehhez a módszerhez folyamodtam. Akkor egy nyersétel-készítő tanfolyam után - nyáron - végigcsináltam egy 2 napos májtisztító kúrát, és azt követően, augusztustól, 3 hónapig csak nyers ételeket ettem.

Akkor 85 kilóról indultam és mínusz 12 kiló lett az eredmény. Újra jól éreztem magam a bőrömben, feljöttek rám a régi ruháim, és ismét füttyögtek a pasik az utcán... De később mégis visszaálltam a főtt ételekre. Emlékszem az okára is. Féltem, hogy nem bírom ki az ünnepeket nyersen, meg a telet és a hideget. Nem akartam télen csak hideg ételeket enni, úgy éreztem, azt nem bírnám ki. Masszív sztereotípia, de nem tudtam úgy elképzelni a telet, hogy egy meleg kakaót ne ihassak meg... És lám, mégis ki lehet bírni.

Mert mindent ki lehet bírni. Most már egyáltalán nem félek attól, hogy ezentúl csak hideg ételeket egyek. Mindenre meg kell érni. És már tudom, hogy nyersen is meg lehet inni egy meleg kakaót, csak más összetevőkből és forró vízből kell csinálni, és nagyon finom! :)

Ja igen! Szóval a minőségi éhezésnél tartottam... Victoria azt javasolja azoknak, akik ebből az ördögi körből szeretnének kitörni, és tervezik a váltást a nyers étrendre, hogy a teljes átállás előtt, néhány hétig táplálják a szervezetüket koncentrált tápanyagokkal. És erre vajon mit javasol? Na, kitalálod? Szerinte erre a legjobbak a turmixok, és leginkább a zöld turmixok! :))) Ugyanis a zöldek és a zöld levelek, a bolygónkon fellelhető legtáplálóbb élelmiszerek.

Tehát - tudtomon kívül - pont azt tettem ebben a 30 napban, ami azt célozza, amit el akartam érni... ha érted miről hadoválok! :)) És ez nagyszerű érzés!

Persze meg is magyarázza, miért ez a legjobb választás! Azért, mert a zöld turmixok hatására a szervezet egyszerűen elkezd kívánni még több nyers ételt, és én is pontosan ezt érzem. Tudom, hogy finom a húsleves, meg a rántott hús, és tudom, hogy ízlene, de ezerszer jobban kívánom a nyers káposztasalátát, a nyers fasírtot, vagy az isteni nyers csokitortát, amit szerdán el is készítek, annak örömére, hogy sikerrel végigvittem az első 30 napos kihívásomat!!! Szóval boldogságos ünneplés lesz minálunk! :)

Ja igen, adósod ne maradjak az utolsó előtti turmixrecepttel! :)
Mit is mondhatnék... zöld lesz! :)

Kivis-lime-os zöld turmix

1 csomag spenót
3 kivi
1 lime (hámozva)
2 alma
2 banán
2 datolya
víz


Kellemes ízű, és frissítő turmixot kapunk. Én kissé savanykásra hagytam, most így ízlett.
Ha Te inkább az édes ízt favorizálod, akkor nyugodtan tehetsz bele 4 datolyát is, vagy mézet vagy agave szirupot. Ez utóbbit bioboltban tudsz beszerezni.

Holnap pedig jön a 30 napos kihívásom utolsó turmix receptje.
Addig is puszi és ölelés...

Ismét egy kis polgárpukkasztó fejtegetés...

Elöljáróban: Tiszteletben tartom mindenki jogát arra, hogy azt egye, amit kíván, akar, szeret. Ebben a bejegyzésben sem okoskodni akarok - ahogy eddig sem - csak néhány érdekes összefüggésre felhívni a figyelmet.

Ha szóba kerül, hogy a húsevés nem éppen a legjobb dolog, azok közül, amit az ember a szájával csinálhat, sokan, rögtön személyes támadásnak veszik, megvédendő kedvenc marhalábszár pörköltjüket.
Én nem kívánok és nem fogok soha, senkivel erről vitatkozni. Mindenki azt eszik, amit akar. Robinak sem pampogok, ha épp vacsit főzök neki. Tiszteletben tartom őt és a döntéseit.
Ha nem akarja, meg sem kell kóstolnia a nyers ételeket. Amikor 3 hónapig nyerset ettem, akkor sem kényszerítettem rá semmit. Nem is volt ebből súrlódás köztünk. Most is csak azért, mert nem tetszett neki, hogy nem eszek, ám mivel más választást nem hagytam neki, így elfogadta. Minden felnőtt eldöntheti kinek és miben hisz. Ezt a jogot senkitől nem vitatom el.

Mit ettek őseink? Ez - szerintem - a könyökén jön ki mindenkinek, aki valaha tanult történelmet. Tudjuk, hogy őseink sokat másztak fára és gyűjtögető-halászó-vadászó életmódot folytattak. Tehát minden bizonnyal ettek húst. Különben át sem vészelték volna a jégkorszakot. Amikor egy évből 11 hónapig tél volt, emberünk csak úgy maradhatott életben, ha evett húst, zsírt és egyéb magas kalóriatartalmú ételt.
Viszont mivel nem főzőlappal az oldalán rohangált a kardfogú elől, több mint 3 millió éven keresztül, nyersen fogyasztott mindent. Nem főzte, nem párolta, és nem sütögette a romantikus holdfényben, a kellemes barlangtűznél a mamutpecsenyéjét.
Amikor megtanulta a tűz használatát kb. 790.000 ezer évvel ezelőtt, emberünk nem kezdett el azonnal főzni.
Így sok ezer éven keresztül a tűz, csupán a melegedést és az állatok elűzését szolgálta, illetve fényforrásként funkcionált.

A gyűjtögető-vadászó életmód végéig nemigen használták a tüzet másra, hiszen nem tudták magukkal vinni és a semmiből újra meggyújtani. Mivel bármikor készen kellett állniuk a futásra vagy a fáramászásra veszélyes is lett volna bármit is magukkal cipelni. Mindig azt és úgy ették, amit és ahogy találtak.

A kőtűzhelyet időszámításunk előtt 5000 körül találták fel. De a főzés még ezt követően is, sok évszázadon keresztül luxus maradt. Ugyanis igencsak fárasztó volt a tüzifa beszerzése és kellőképpen türelemigényes kovakövekkel, meg fadarabok egymáshoz dörzsölgetésével a tűz meggyújtása. Mivel a gyufát csak 1827-ben, találta fel egy angol kémikus, így a tűzgyújtás valószínű nem tartozott éppen a legkedveltebb elfoglaltságok közé. Nem meglepő hát, hogy a főtt étel (főleg a főtt vagy sült hús) volt a legdrágább, és ennek alapján ezt tekintették a legértékesebb élelemnek, amit sokáig csak a gazdagok engedhettek meg maguknak.

Érdekes tény az is, hogy a növénytermesztés több mint négyezer évvel korábban kezdődött, mint az állatok háziasítása, pedig a növénytermesztés folyamata sokkal bonyolultabb volt, mint néhány vad kecskegida befogása és megszelídítése... hiszen nem volt öntözőrendszer, nehéz volt a termést védelni a madarak és a rágcsálók ellen, de valahogy megtanulták hogyan szántsanak, vessenek, gyomláljanak, locsoljanak, arassanak stb. Hiába tényleg egy csoda az ember! Csak természet tudja überelni! :)

Az első konzervdoboz.
A módszer francia katonai titok volt.

Míg az ember igen jól elvolt - a történelem túlnyomó részében - a nyers, növényi táplálékon, a fejlődés előretört. Elkezdtek megváltozni a dolgok. A nyers étkezés egy idő után primitívnek és állatiasnak hatott.

A főtt és a nagymértékben feldolgozott élelmiszerek fogyasztásában a legdrámaibb növekedés a 18. század végére tehető, amikor 3 nagy ipari fejlesztés szinte egyidejűleg zajlott le.
1784 - ben egy svájci molnár feltalálja az első automatizált malmot, ami a fehérliszt tömeggyártásához vezet.
1813-ban egy britt vegyész feltalálja a cukorfinomítás módszerét.
1795-ben egy francia szakács elnyeri Napóleon pályázatát, melyet a hadsereg élelemkészletének a lehető legtökéletesebb tartósítására hirdet meg.

Az emberek természetesen üdvrivallgással fogadták eme újításokat, hiszen a kisebb költség és a kényelem, nagyon tetszett mindenkinek. Emlékezz csak rá, mi is hogy örültünk anno, a "hidegen is kenhető" vajkrém megjelenésének! :)

Az emberi étrend gyökeres átalakítása azonban pusztító hatással járt. Évezredeken keresztül, miközben az ember túlnyomóan nyers ételt evett, addig étrendje valóban a lehető legtáplálóbb volt. Ezért volt képes évmilliókon keresztül fennmaradni, a járványok, a ragadozók és a drasztrikus klímaváltozások ellenére is.

Az ipari fejlesztések következtében azonban az élelmiszerek gyorsan és erőteljesen megváltoztak. Elterjedtek a tartósított, konzervált ételek, a felfújt fehérkenyerek, az előre csomagolt édességek...

Nem meglepő, hogy "a nagy jólét" következtében - ezzel szinte egyidejűleg - robbanásszerűen emelkedni kezdett a halálos rákbetegségek és más degeneratív (amikor a szervezet rendellenesen másképpen kezd működni) megbetegedések száma.

Manapság  a nagymértékben feldolgozott élelmiszereket olyan óriási mértékben fogyasztjuk, mint a történelem során korábban sosem. Ebben pedig az a legijesztőbb, hogy megváltozoztt ízlelésünknek köszönhetően annyira szeretjük ezeket, hogy nem is vagyunk hajlandóak lemondani róluk. Ez okozza a főtt ételektől való függőséget is. Minden mindennel összefügg. Ezért kopik el sokaknál már a 40-es, 50-es éveikben az az értékes enzimkészlet, amely meghatározza, hogy meddig élünk...

Egyébként nem furcsa, hogy egyre több dologban térünk vissza az alapokhoz? A margarin helyett már sokan inkább a - hidegen egyáltalán nem kenhető - teavajat választják, ismét kívánatos lett az ecet mint fertőtlenítő-, és vízkőoldószer, sokan rájöttek, hogy a szódabikarbóna klasszissal jobb gyomorégés vagy túlevés esetén, mint a Rennie és társai... és sorolhatnám... Egyre tudatosabbak vagyunk, és ez rendkívül jó dolog! Talán idővel a táplálkozásban is visszaállunk a természetes és tápláló ételekre...

No de ma sem maradsz turmixrecept nélkül! :)
... ma még jövök és hozom...

28. nap - Diótejes banánturmix

Két nap maradt a 30 napos kihívásomból... Most már nagyon kívánós vagyok! És napok óta megzakkanok egy sós, borsos káposztasalátáért! Fehér káposztából, sárgarépával, olívaolajjal, sóval-borssal. Lereszel, vagy felvagdos, összekavar és kész. Ennyi. 5 perc és imádom! Szerintem ez lesz az első étel, amit elkészítek és földöntúli élvezettel fogom megenni! :) De érdekes lesz ismét villával enni és nem szívószállal! :D

Kérte az edzőm, hogy állítsak össze egy heti étrendet! Ó, szerintem még semmit nem tettem ilyen örömmel! :)))
Látni akarja, hogy milyen nyers kaják fogják kitölteni bennem az "űrt" és szolgáltatni az energiát a kétórás edzéseinkhez. Mivel ez alapján állítja össze az edzéstervet. De már most jelezte: "Gyilkos lesz!" De szeretem mikor "kegyetlenkednek" velem! :)

Mára egy nagyon egyszerű, de annál finomabb turmixot hoztam. Könnyű vasárnap délutáni nasinak, és mennyei desszertnek sem utolsó! A gyerekek is imádni fogják, ahogy én is! :)
Igaz, hogy picit rá kell készülni (egy napot), de ígérem, megéri!

Én, személy szerint nagyon szeretem a tejes turmixokat. Viszont a nyers étrendbe nem tudjuk a tehéntejet semmilyen formában sem belecsempészni, ezért azokból az anyagokból kell dolgoznunk, melyek adottak. Ám szerencsére magok és termések egész sora áll rendelkezésünkre, hogy isteni magtejek alapját képezzék. Ezúttal én a diót választottam alapanyagnak.

Isteni diótejes banánturmix

Tehát a mai turmixom:
Diótejes banánturmix

1 l diótej
3 banán
fél teáskanál fahéj
2 datolya
méz vagy agave szirup (ízlés szerint)

Kész diótej

Először a diótejet készítettem el. Ehhez beáztattam 2 csésze, kb. 20 dkg diót, 24 órára. (mondtam, hogy rá kell készülni). Mikor letelt az idő, a diót alaposan átmostam és beleöntöttem a turmixgépbe.

(Az áztatólevet soha nem öntöm ki. Virágokat öntözni kiválóan lehet vele, tele van értékes tápanyaggal.)

Hozzáadtam 1,2 liter vizet és összeturmixoltam.
Jó ha tudod, ehhez legalább 500 wattos turmixgép szükségeltetik!


Diópép

Mikor készen van, gézen, tiszta harisnyán, konyharuhán stb. kinek mi a zsánere, át kell szűrni. A visszamaradt diópépet is sokrétűen fel lehet használni. Pl. palacsintához tölteléknek, vagy készíthetsz belőle kis trüffeleket vagy sokféle nyers édességet. Majd leírok egy párat...

Egyébként hasonlóan készül a máktej, (ami a másik nagy kedvencem), a szezámtej, a kesudiótej és a mandulatej is. (A kesudiót nem kell áztatni.) Mind karakteres, rendkívül tápláló és nagyon finom! :) A kész magtejhez - az íze kedvéért - adhatsz fahéjat, mézet, agave szirupot, datolyát, cukrozatlan kakóport, stb. kísérletezd ki, neked hogy ízlik.

Amikor készen lett a diótej, akkor csak összeturmixoltam a további hozzávalókkal a recept szerint.
Ha nem szeretnéd, nem muszáj leszűrni. Ha bennehagyod a diópépet akkor talmasabb turmixot kapsz. Ennyi. Nagyon egyszerű és igencsak szerethető kis turmix ez! :)

27. nap - A főtt étel fogyasztása, mint szenvedélybetegség?

Tegnap nem voltam épp a toppon, de a turmix tényleg finomra sikerült! Bár ahhoz képest olyan szörnyű sem volt, pl. egész nap kibírtam pálinka vagy konyak nélkül! :) Ez azért nagy szó, mert bár korábban minden természetes gezemicét magamba tömtem, ami kicsit sem hajazott gyógyszerre (szerencsére akut gyógyszerutálatom van), ám a legjobban mégis ezek váltak be! :)
Próbáltam már Jägerrel is, viszont - mivel sosem iszom - másfél deci és 10 perc után már szédültem, összeakadt a nyelvem és csak kapaszkodva tudtam közlekedni... de a hasam még mindig görcsölt...
Tegnap pedig kibírtam csak a melegvizes cuccal a hasikómon...

Volt egyéb hozománya is a tegnapi napnak! Szinte egész nap olvastam... (Na ezért is jó értékesítőnek avagy vállalkozónak lenni. Ha nem vagy toppon, egyszerűen nem mégy emberek közé.)

Szóval majdnem teljesen a magamévá tettem Victoria, 12 lépés a nyers étrendig című könyvét és olyan dolgokat fedeztem fel benne, amik - még rám is - az újdonság erejével hatnak, pedig már olvastam ezt a könyvet...
Meg fogsz döbbenni! Ahogy én is tettem!

A főtt étel, mint egészségromboló tényező ma már számos modern kutatás tárgyát képezi. Több ízben kimutatták, hogy teljesen mindegy ketrecben tartott vagy a mezőn legelésző állat húsát esszük, ha megfőzzük vagy megsütjük a húst, rákkeltő mutagének és karcinogének keletkeznek benne, amik növelik a vastagbélrák kockázatát.

Többek között azért nehéz ezt elhinni, és elfogadni, mert ugye mi mindannyian - én is - ezen nőttünk fel. Már 6 hónapos koromban kaptam főtt ételt, ahogy sokan mások is.
Ma nagyon is elismert dolog ha valaki jól főz. Sőt! a főzés tudománya az egyik legalapvetőbb elvárás egy nővel szemben, ez mutatja meg mennyire házias az asszonyka. Valamint a főtt étel fogyasztása - ezen felül - fontos társadalmi igény is. S ugyebár olyan társadalomban élünk, ami nem szereti a kilógó különcöket.

De ezek mellett el kell fogadnunk, hogy a főtt étel, amellett, hogy káros, súlyos függőséget is okoz. (Azonnal kifejtem, miért.) S azért veszélyesebb, mint az összes többi szenvedélybetegség, mert nem tartjuk annak, s így nem is védekezünk ellene. A leginkább függőséget okozó anyagok: a kenyér, a tej, a hús, a cukor, és a só.

Vajon miért érzik úgy sokan, hogy a kenyérről a legnehezebb lemondani?  A tudományos kutatások egy újfajta peptidet találtak a gluténben, amely a morfiumhoz hasonló hatást mutat. Magas szénhidrát tartalma miatt a kenyér energiát ad, ugyankkor erős nyugató hatással is bír, ami megelégedettséggel tölt el, s mivel lassítja az emésztést, jóllakottságot biztosít. Ez a magyarázata annak, hogy sokan szinte képtelenek kenyér nélkül jóllakni.

A hús, a baromfi és a hal egy másik, morfiumhoz hasomló peptidet tartalmaz. Nem véletlenül az egyik legkívánatosabb finomságnak a grillezett hús számít, a főzés kialakulása óta. A japán Kanazawa Egyetem tanára, Matsumoto professzor egy kutatás eredményeképpen kimutatta, hogy a grillezett hús a cigarettánál sokkal nagyobb koncentrációban tartalmaz, függőséget okozó anyagokat. Egy 10 dekás grillezett húsban pl. annyi függőséget okozó méreganyag van, mint 800 szál cigarettában. No ezért tartják a legújabb kutatások a főtt ételek fogyasztását szenvedélybetegségnek.

Ezek, számomra teljesen új és megdöbbentő információk voltak. Így már érthető, hogy az első turmixos napomon miért akartam megveszni egy vacak vajas zsölméért, és miért kívánatos számomra a frissen sült kenyér a mai napig is...

Tehát ezért komoly kihívás ez a 30 nap, és ezért nem könnyű átállni a 100%-ban nyers, élő ételek fogyasztására. Victoria sok esettanulmányt megoszt velünk a könyvében a főtt ételekhez kapcsolódó függőségről...
Ír egy 30 éves tanárnőről, akinél rákot diagnosztizáltak. A családjától nagyon erős támogatást kapott, amikor a Kreatív Egészségügyi Központba (CHI) ment, hogy átálljon a nyers ételekre. Hamar jobban lett a természetes tápláléktól, és otthon folytatta az étrendet. A férje, és a 3 fia annyira támogatták, hogy ők is ették vele együtt az élő ételeket. De nem tudott ellenállni a főtt ételek csábításának, és hamarosan visszatért a rákbetegsége. Mielőtt meghalt, írt egy köszönőlevelet Victoriának a sok segítségért...

No remélem, azért nem vettem el minden kedvedet a nyers ételektől, mert ma is hoztam egy szépséget. :) Ugye ilyenkor intenzívebben kell a vas, ezért lett a mai turmixom, céklás.

Céklás turmix

2 közepes cékla
1 avokádó
1 gránátalma
1 alma
3 banán
4-5 aszalt szilva
2 evőkanál őrölt chia mag
víz

Az aszalt szilvánál nézd meg, hogy ne legyen cukros. Aszalt földiepret pl. ezért nem veszek sosem, mert aszalás előtt mindig cukorba forgatják. Illetőleg ezt is célszerű - mármint az aszalt szilvát - felhasználás előtt pár órával beáztatni, egyrészt, hogy kíméljük a turmixgépünket, másrészt pedig, hogy alaposabban "összerágja".
Remélem ízlik majd, ha kipróbálod! :)

26. nap - Nyűgös napok...

Amikor eljön egy új nap, mindig figyelem milyen ingerek, gondolatok, érzések találnak meg, s azok alapján állítom össze a napi blogbejegyzésemet...

Na most nem kellett keresgélni a témát, mert megjött... a téma is. :)
Szóval ilyenkor, a nyűgösebb napjaimon, mindig úgy éreztem a világ esküdött össze ellenem, hogy nekem fájdalmat okozzon, és ráadásul én az elöl-hátul fájós nők közé tartozom, tehát nem elég, hogy a hasam alja görcsöl, de még a derekam is le akar szakadni...ezért ilyenkor mindig engedékenyebb vagyok magammal, és a diétámmal. Amit megkívánok azt eszek... szeretem kényeztetni magam, mert L'Oreal, vagyis megérdemlem... :)

Így érzem magam...

Mióta allergiás lettem a fogamzásgátlóra és a fájdalomcsillapítókra, azóta ezeken a napokon, általában tűrök és kínlódok... és egyébként használhatatlan vagyok.
Jobb híján meleg vizes palackot pakolok a pocimra és kerülöm az embereket... lévén, most nemigen vagyok a legjobb társaság.
Megvettem minden csudát a természetgyógyász ismerősünktől, amikről még eletemben nem hallottam és amiket rámsózott (női-, és krizantém virág teakeverék, cápamájolaj kapszula, varázskörte kivonat - ami azonnal hat :) - tuti, hogy mindenki másnál!) és amikkel néha elmúlik a fájdalom, de néha nem... elég vacak érzés... és ráadásul nem is csak egy napig tart...

Most is itt ülök a gépnél, és melegítem a pocimat a palackkal. Igen, ilyenkor határozottan nyűgösebb vagyok, de csak a fájdalom miatt. Míg szedtem a fogamzásgátlót tizenévig (4 éve nem szedem), egyáltalán nem fájt a hasam, sőt! semmi bajom nem volt ilyenkor. Nem is voltam nyűgös sem. Egyébként sem jellemző rám, hogy ezek a napok ingerültebbé vagy hisztisebbé tennének. Ezt Robi mondta, nem én állítom! :)

Tehát ismét egy szép kihívás! :) Most nem azt eszem, amit kívánok, mert ugye nem eszem. De csináltam egy fincsi turmixot, amivel átvészelem ezt a napot, aztán egy másikkal és egy harmadikkal a többit... Ááá nem irigylem most magam! :)

Egyébként azt olvastam Victoria könyvében, hogy néhány hónap nyersevés következtében ez a fájdalom is enyhülni fog, majd teljesen el is múlik. Hát, már nagyon várom!

No de nem untatlak tovább a kínommal, nézzünk egy szupi kis zöld turmix receptet! Váljék egészségünkre! :)

Kivi-ananász turmix

1 csomag spenót
1 ananász
1 nagy marék szőlő
3 kivi
2 banán
3 datolya
víz


Finom lett... Na megyek lefekszem...

25. nap - Mandulatejes-epres turmix

Ma egy mandulatejes turmix receptet próbáltam ki. Előrebocsátom, ezt nyáron kell elkészíteni, amikor itthon is van eper! :) Akkor ezt biztosan újra megcsinálom. Ugyan nem kóstoltam meg magát az epret, bíztam a színében és az illatában, de a turmixban nem igazán jött át az íze, inkább a málna a domináns, pedig nem csaptam agyon a fűszerekkel... Konklúzió, nyáron csillagos ötös lesz, jó kis hűsítő-frissítő turmix kerekedett belőle! :) S akkor nyilván kevesebb banán is elég bele...

Ránézésre gyönyörű...

Mandulatejes-epres turmix

1 l mandulatej
50 dkg eper
25 dkg fagyasztott málna
3 banán
10 dkg kesudió
4-5 nagy datolya vagy mazsola (ha a datolyát nem szereted)
vanília (por, rúd vagy esszencia)
szerecsendió
fahéj

A vaníliához csak annyit, hogy vagy hagyd el, vagy szerezd be ezek valamelyikét, legjobb az esszencia, (annak érződik a legjobban az íze) bár az a legdrágább is, de még véletlenül se használj vaníliáscukrot!
A banán a kesudióval remek párosítás! A nyerskonyhában az egyik kedvenc öntetem az édes kesudiós öntet, ami istenien fel tud dobni bármilyen nyers édességet.
Ha nem szeretnél kiadni 700 Ft-ot egy liter mandulatejért, készíthetsz otthon is a következőképpen. Nem nehéz, bár nem lesz meg azonnal az áztatás miatt. Tudod, a magokat áztatni kell. Hogy miért, itt leírtam.
Tehát a mandulát 12 órára be kell áztatni, majd az áztatóvizet leöntve róla, felöntöd forró vízzel addig, hogy ellepje. Tartsd így fél percig, mert így felpuhul a héja és könnyebben lejön. A mandula héja csersavat tartalmaz, ezért jó ha eltávolítjuk, mielőtt tejet, sajtot, vajat készítünk belőle. Én nem mindig szedem le, (pl. a mandulás turmixnál sem vacakoltam vele) de az egyik szakácskönyv azt állítja, jobb ha héj nélkül használjuk. Ám legyen.

Ma már sokadik napja, hogy napi két turmixot készítek, mert Robi is rendszeres turmixivó lett. Minden nap kéri a spenót-alma-banán kombóját, és persze szívesen csinálok is neki. :) Reggel-este megiszik egy-egy bögrével... a többit meg nekem jut. Ha pedig marad belőle, akkor sincs semmi baj, a hűtőben simán eláll. Így mindig adott a másnapi reggelim is, ami elég addig, ameddig ki nem találom az aznapi szépséget!

A farmeromhoz használt szíjon már nincs elég lyuk! Ezt ma vettem észre...
Már vágom a centit, mert ahogy végignéztem egyik-másik nyersétel-készítő videómat ugyancsak megkívántam a nyers fasírtot... a paradicsomos káposztát... vagy a csokitortát! Persze nyersen! Megsúgom, így nem hizlal! :) Majd hozom a recepteket, hátha valakit érdekel! :)

Puszi... holnapig

A "nem evés" mentális háttere

Az előző blogbejegyzésemben a nyersevés mentális hátteréről írtam. Most ezt a kérdést egy másik nézőpontból szeretném megközelíteni. Többen kérdezték, meg lehet-e szokni a "nem evést"? Persze. Mindent meg lehet szokni. Azt is, hogy nagyon kevés kalóriát viszek be mégis van energiám, nem ájuldozok, sőt még keveslem is a sportos kihívásomban a napi penzumot.

Hogy miért van energiám ha 5-600 kalóriára szorítkozom? Egyrészt, mert amit beviszek koncentrált tápanyag, másrészt pedig mivel nem kell a szép testemnek sok gondot fordítania az emésztésre, ezért sokkal több marad másra. Ugyanis az emésztés, az egyik legenergiaigényesebb tevékenysége a testünknek. Pláne ha a húsokat szénhidrátokkal esszük (krumplival, rizzsel, főtt tésztával stb.). A fehérjéket a szénhidrátokkal együtt sokkal nehezebb a testnek megemésztenie, mintha zöldséggel ennénk.

Maga a rágás nem hiányzik, hiszen a turmixokat is "rágom", hogy az emésztésük tökéletes legyen. De az ízek - ahogy írtam már pár nappal korábban is - azok nagyon hiányoznak, és nem igazán lehet turmix-szal pótolni ezeket. Nézegetem a nyers szakácskönyveimet, a nyersétel-készítő videóimat és csorog a nyálam... :) De nem is erről akartam írni...

Amikor belekezdtem ebbe a kihívásba a neten bóklászva rábukkantam egy pro ana fórum oldalra. Az "anák" az anorexiások, a "miák" a bulímiások. Van külön vagdosó, hashajtó, koplaló, család előtti titkolózás fórum és még sok egyéb ezen az oldalon... Elképesztő sztorikat olvastam tizenéves lányokról, akik tippeket adnak egymásnak arra vonatkozólag, hogyan kell csenben hányni, mi van az iskolai méretkezés esetén, hogy álljanak vissza, ha épp kijöttek a kórházból... szörnyű.

De olvasgatva ezeket a sztorikat és az "építő" tanácsokat rájöttem egy dologra. Általában az anák és a miák mindig a jobb anyagi háttérrel rendelkező családok gyermekei (lányai) közül kerülnek ki. Akiknek alapból nem kellene éhezniük, tehát az étel rendelkezésükre állna. És valahogy azt érzem, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikük nagyon komoly önutálattól szenved és igen masszív önértékelési problémával küzd. Talán úgy érzik, hogy kicsúszott a saját életük feletti irányítás a kezükből, ezért az egyetlen dolog, amit - szerintük - irányítani tudnak, az az evés megtagadása. És boldogok, ha nemet mondanak az ételre, mert így érzik nyeregben, (ugyanakkor így büntetik is) magukat, és leghőbb vágyuk, hogy elérjék 42-44 kilós álomtestsúlyt, mert úgy gondolják ettől minden megoldódik...

Ezt a témát csak azért hoztam fel, mert ebben a hónapban kicsit "megértettem" őket. Mielőtt bárki megijedne, pont 30 kilóval vagyok több (73) mint az anások álomsúlya, és nem is szándékozok a közelébe kerülni! :)  Amit megértettem, az a kontroll öröme. Egyedül ez. Nyilván össze se lehet hasolítani minket, hiszen én nem akarok sovány lenni, kiálló bordákkal, nulla energiaszinttel, egyébként is nagylány vagyok már, és képes vagyok irányítani az életemet. De írtam korábban az édességrohamaimról. Ha bajom volt magammal vagy a világgal, nagy halom csokit és sütit bírtam eltüntetni...

Ebben a 30 napban viszont tudatosabb lettem. Jó érzés, hogy kontroll alatt tudom tartani az evést, és hogy semmi olyan dolgot nem tudok elképzelni, ami eltántoríthatna a célomtól, hogy végigvigyem ezt a 30 napot.

Még eddig soha nem csináltam olyat, hogy 1 hónapig ne egyek, és úgy érzem, olyannyira megváltozott a hozzáállásom az evéshez, hogy egyszer s mindenkorra vége az édességrohamoknak. Mert képes vagyok kordában tartani az étvágyamat és kitartani a nyers étrend mellett. Annál is inkább mert ehhez megtettem még egy fontos és célravezető lépést, vagyis gyarapítottam a tudásomat erről az étrendről , a hátteréről és a hatásairól. Ezt értem tudatosságon.

Na jó... ilyen komoly téma után evickéljünk kellemesebb vizekre: Jöjjön a mai turmixrecept!
... a következő bejegyzésben... :) ez túl hosszúra sikerült.

24. nap - A nyersevés mentális háttere

Amikor először olvastam a nyers ételekről és nyers életmódról, azonnal megteszett nekem egy gondolat, ami miatt végülis belevágtam anno ebbe a kalandba. A nyers ételek, tiszta gondolatokat teremtenek. Nem vicc, hogy azzá leszel, amit megeszel. A nyersétel dolgozik benned! Olyannyira, hogy a tiszta étel, nem csupán az egészségedet képes helyreállítani, de képes megváltoztatni a DNS-edet is! Írtam már a tíz éve nyersevő sportemberről, Tim van Ordenről (itt, ha valaki lemaradt volna róla). Tim egy előadásában beszélt arról, hogy nem törvényszerű, hogy pl. rákban meghaljunk mert - tegyük fel - erre hajlamosítóak a génjeink. A DNS ugyanis megváltoztatható! A nyers, élő enzimben gazdag ételek (és a pozitív attitűd) ugyanis képesek megváltoztatni a DNS-einket! Nem igazán értettem ez mit jelent, ugyanakkor nagyon kíváncsivá is tett. S miután elolvastam Victoria könyvét, A nyers étel csodáját megértettem mit takar ez a kijelentés.

Elkezdtem más szemmel nézni saját magamat, az egészségemet, és a dolgokat, amik körülvesznek, és ahogy reagálok rájuk. Már nem akarom megenni pusztán a pillanatnyi élvezetért, ezt vagy azt az ételt, mert az olvasmányaimból is tudom, hogy később kőkeményen meg lesz a böjtje! Már nem töröm magam azért, hogy Robi vagy bárki más elfogadja az új életmódomat, sőt! már nem akarok küzdeni egyáltalán senkivel sem. Én csak úgy akarok élni, ahogy jónak látom.

Ha erről kérdez valaki, persze válaszolok neki és szívesen segítek is - ha igényli - de már nem akarok, és nem is fogok győzködni senkit arról, hogy több természetes táplálékot fogyasszon. És nem azért mintha belefáradtam volna. Ó nem, korántsem! Hanem azért, mert tiszteletben tartom mindenki saját életterét, és jogát ahhoz, hogy azt tegyen az egészségével és a testével, amit akar.

Ha valaki változtatni akar, megtalálja a módját. Ha nem akar, akkor én úgy is édeskevés lennék hozzá, és már csak dacból sem tenné azt, amit javaslok. Mert ilyenek vagyunk. Tehát - akarata ellenére - nem fogok senkinek sem segíteni.

Egyfajta nyugalom árasztott el, ami furcsa. Korábban óriási vehemenciával akartam megváltoztatni embereket és véleményeket, tábortüzet akartam gyújtani a fejekben, és a végletekig harcolni az igazamért. Ez már nem tűnik olyan fontosnak...

Na, a nagy "lelkizés" után, térjünk vissza a mai szépségemhez! :)
Ma "felfedeztem" két belevaló hozzávalót, ami egy fincsi turmixért kiállt!  S a segítségükkel egy selymesen krémes elegyet alkottam! Persze adni kellett neki az erőt, míg ilyen lett. Megküldtem hát párszor... hogy a szőlőmag is megadja magát...
A nevét nem bonyolítottam túl. S mikor készen lett, akkor láttam csak, hogy a színe pontosan megegyezik a garbóm színével, így most nekem is muszáj volt bepózolnom, hogy megmutathassam! :)

Hm... milyen stílusos vagyok! :D

Lila turmix

6-7 levél vöröskáposzta
2 kisebb cékla
2-3 marék muskotályos szőlő (egy közepes fürt)
2 banán
1 avokádó  
4 nagy datolya
2-3 evőkanál méz
víz

Itt most a dupla cékla miatt kellett a plusz édesítés. Bevallom a mézet, és a másik banánt csak a végén csempésztem bele a lötyibe, mert miután elkészült, nem ment át a kóstolási tesztemen. Eléggé kiérződött a káposztás íz, de plusz 1 banánnal és mézzel helyreállt a dolog. Imádom a színét, és már az ízét is!
Huu, mikor a boltban megéreztem a káposzta illatát... azonnal megkívántam egy jó kis káposztasalátát! Nagyon várom már, hogy készíthessek is egyet, és amolyan hagyományos módszerrel, villával egyem! :)

23. nap - Miért az a szimpi, aki feladja?

Nos, a kérdés - tőlem már talán megszokott módon - költői.

Miért szeretjük jobban azokat, akik feladják, akik elbuknak, akiknek valami nem sikerül?

Ha.. ha... megmondtam!

Gyakran találkoztam ezzel a jelenséggel a munkám (értékesítő vagyok) során is. Valahogy a többségnek mindig szimpatikusabbak voltak azok az egyének, akiknek nem sikerült elérniük egy teljesítménycéljukat, vagy nem jött össze egy-egy szerződés, vagy elbuktak egy-egy kihívás során...

Én pl. sokszor váltam céltáblává, mert általában 2-3x annyi volt a teljesítményem, mint a többieknek. És így lehetett "kollektíven utálni". Persze, akik örülnek a sikertelenségnek és mások kudarcának azok mindig (hm... azt akartam írni "szinte" mindig, de azt hiszem nem kell ide a "szinte"), szóval mindig a gyengén teljesítők közül kerülnek ki, akik mögött nincs teljesítmény, akik maguk is sikertelenek, akik inkább másokon élcelődnek, és pletykálkodnak mint, hogy a melóval foglalkozzanak.

Amikor tavaly előtt, 3 hónapig nyerset ettem, olvastam nyersevős blogokat, s volt egy srác, aki hatalmas elánnal vetette bele magát a nyersevésbe... hogy két hét után... feladja. És sok-sok "részvéthozzászólást" kapott arra a blogbejegyzésére, amiben ezt kijelentette.
"Ugyan, nem baj, azért jó fej vagy", "rá se ránts, majd legközelebb", " ez nagyon kemény, nem sokan tudják megcsinálni, így is büszke lehetsz magadra" stb. ami ebben az érdekes az az, hogy a srác hatványozottan több "lájkolást" és hozzászólást kapott erre az írására, mint korábban a többire összesen. Vajon miért?

Miért van ez? Azért, mert akkor ezek az emberek, valahogy "emberibbé" válnak sokak szemében. Mindjárt kifejtem mit értek ez alatt. "Lám neki sem sikerült, akkor nem is vagyok olyan csődtömeg!" - gondolja az átlagpolgár...

Mondok egy példát arról, hogy mit értek "emberibb" alatt. Volt az életemben egy férfi, akit imádtam. 20 évvel volt idősebb nálam. Nem, nem is imádtam, hanem egyenesen rajongtam érte. 21 éves koromtól, majdnem 28 éves koromig voltunk együtt.
Egy gyógyszergyárnál képezte az orvoslátogatókat. Rengeteget kupált rajtam, tőle tanultam értékesíteni, kommunikálni, figyelni a partnerre, és még sok egyebet... És emlékszem, annyira "tetszett" mikor megfázott és köhögött meg tüsszögött... :D
Tudom, tudom nagyon muris lehet ezt olvasni, viszont annyira istenítettem őt, hogy amikor kicsit "gyengébbnek" tűnt a szememben, talán akkor még jobban szerettem... mert emberibb volt. Nyilván ez az érzés az akkori önértékelési problémáimból fakadt - ma már tisztában vagyok ezzel, de jó volt látni, hogy lám, ő is - akit tökéletesnek láttam és gondoltam - lehet beteg...

Ezzel a kis bevezetővel természetesen nem azt akarom tudatni a nagyérdeművel, hogy feladtam vagy elcsábultam. Nem, korántsem! Akkor se, ha úgy jobban tetszenék a többségnek.

Csak azt akartam bemutatni, hogy az átlagember nem szereti ha valaki sikert ér el, mert ez a tény, tükröt tart elé, amiben önmagát lúzernek látja. Vagy azért mert nem meri, nem tudja, nem hiszi, hogy ő is képes rá, vagy mert könnyebb utálni a másikat a sikerért, mint neki is megküzdeni érte. Pedig ha tudnák ezek az emberek, hogy mennyit épít rajtunk, hogy mennyit dob az önbecsülésünkön, hogy mennyi a hozománya ennek a 30 napnak, soha többé nem akarnának visszaállni a másik oldalra, a lúzerek közé, és a kudarcot díjazni... Kinek nem inge... tudod...

S mivel én nem adtam fel, ma is készült egy fincsi turmix! :) Ma a savanykás ízt kívántam meg.

Citrusos turmix

1 grapefruit
2 narancs
2 mandarin
3 kivi
1 lime
fél pomelo
1 édesburgonya
fahéj
datolya
víz



Persze a citrusok hámozva kerüljenek a kés alá. Aki nem szereti a grapefruit keserűségét, hártyázza le, nyudogtan. Bár én - utálom a pepecselős macerát - így inkább megszerettem a grapefruit ízét, mint hogy lehártyázzam! Tehát számomra egy igen kellemes, kesernyés-savanykás ital az eredmény. Ha Neked túl ez, vagy túl az a cucc, tudod, mi a menet, zutty mézet bele és kész! :)
Édesburgonya pedig azért került bele, mert épp volt itthon, és tudom, hogy megaegészséges, és úgy sem érződik ki az íze, de jó a tudat, hogy ez is bennem van! :)

Könyvajánló

Páran érdeklődtek nálam a nyers ételek és azok elkészítése felől. Így bemutatom az én kedvenc nyers szakácskönyveimet, egy kis kedvcsináló infóval. A hazai nyers életmód éllovasa Lénárt Gitta, akitől  - többek között - én is tanultam a nyers ételek elkészítését és az aszalás technikáját. Illetve még fogok is, ugyanis áprilisban tart majd egy nyersétel-készítő mesterkurzust, amire beneveztem. :) Már nagyon várom!

Akkor álljanak itt a kedvenceim:

Gitta első könyve, amiben leírja a saját kálváriáját - úgy lászik ez senkinek sem megy gördülékenyen...

Leírja  a csíráztatás és az áztatás rejtelmeit..
Bemutatja a nyerskonyha legfontosabb készülékeit, melyekkel az elkészíthető élő ételek száma hatványozottan növekszik.

Valamint természetesen recepteket is találsz benne: édes és sós levesek, főételek, saláták, desszertek, krékerek, nyers kenyerek, fasírtok, pástétomok, szószok és szusi! :) egyszerű és könnyű elkészítését.

 Az átállást segítő nagyon praktikus könyv, szintén sok életrajzi vonatkozással.
A Floridában található Hippokratész Egészségvédő Intézetben, ahol az élő ételek elkészítését, azok hatását és egy teljesebb életre "nevelést" oktatnak heti turnusokban, a vezető költelező olvasmánnyá tette a dolgozók körében.

Ebben találhatsz különféle sós és édes smoothie (vagyis turmix) recepteket, valamint élő levesek, magtejek elkészítését tudod belőle megtanulni.

 Nyers, élő édességek készítését taglalja ez a szép képes szakácskönyv. Van benne sok recept finomabbnál finomabb sütikről, desszertekről. A teljesség igénye nélkül: nyers müzli (aszalógépben készül - száraz - nem romlik meg hosszú ideig - mióta megtanultam hogyan kell készíteni csak ilyen müzlit fogyasztok, s a családom is imádja), palacsinta, csokis keksz, zserbó, mignon, csokis kókusztorta, epres-áfonyás mandulagolyók, torták, nyers csokimáz, fagylaltok, pudingok, krémek... szóval sok-sok nem hizlaló finomság. :)
Amikor korábban 3 hónapig csak nyers ételeket ettem, többször nyers csokitortát vacsoráztam, és egy dekát nem híztam tőle, sőt! 3 hónap alatt 12 kiló ment le rólam.

Képekkel gazdagon illusztrált, igazi lépésről-lépésre szakácskönyv a legfontosabb alapreceptekkel (nyers kenyér, zöld turmix, nyers bonbonok, élő hamburger, pite, élő lekvár, nyers csokitorta, mandulatej készítés)

Igazi ínyenceknek való, nagyon igényesen összeállított, és szép képekkel díszített szakácskönyv.
Olyan, igazán kívánnivaló képekkel mutatja be az egyes ételeket, hogy csorog a nyálad, és úgy érzed soha többé nem akasz főtt ételt enni... :) Néhány étel a könyvből: fekete-erdei cseresznyeszelet, chilis pácolt padlizsánsaláta édes szójaöntettel, pizza, zöldséges chilisbab "rizzsel", kapribogyós szendvicskrémmel töltött gomba, csokis-narancsos diókrém, almával töltött palacsinta karamellszósszal stb...

Ez az alapmű. Ha valakit foglakoztat a gondolat, hogy "nyers legyen", mindenképp ezzel a könyvvel kezdje.
Ebben leírja Victoria a kezdeteket, miért kényszerültek rá, ők négyen, hogy szó szerint egyik napról a másikra áttérjenek a teljesen nyers táplálkozásra.
Milyen betegségek törtek rájuk - szinte egy időben - és miért. Hogyan kereste a megoldást, s hogyan haltak majdnem bele a férjével, amikor fél évvel később elcsábultak.
Hogyan veszítették el mindenüket, és hogyan maradtak sokáig életben az erdőben...
...s hogyan változtatta meg őket a nyersevés és hogyan lettek a legboldogabb emberek a világon nincstelenül is.

Ez egy igen átfogó könyv.
Leírja, mi történik az ételeinkkel főzés-sütés közben, miért van gyakran éhségérzetünk ha főtteket eszünk, miért nem a legjobb az állati eredetű táplálék, és miért hat gyógyítólag a "napeledel"...
Megtanulhatod a könyvből hogyan kell élő, nyers vajat, sajtot, joghurtot, magtejeket, majonézt, tejfölt készíteni, vegán "tésztákat" köretnek, pástétomokat, mártogatósokat, kenyérféléket, önteteket, töltött zöldségeket, desszerteket.
Nincs benne sok kép, szinte fekete-fehér az egész könyv, pár középütt található színes képtől eltekinte, viszont  több mint 500 receptet tartalmaz!

22. nap - Gazpacho turmix - sós is, fokhagymás is, finom is!

Ma kicsit elgondolkoztam a blogom alcímén: "a nyers étrendre való átállásom története" mert ha így maradok, nyersen, márpedig így döntöttem, akkor voltaképp egy nap alatt már át is álltam, amikor belevágtam ebbe a kihívásba. Vagyis nem sokat lacafacáztam a dologgal. Mondjuk ez jellemző rám. Elhatározok valamit és máris kezemben a szablya, hogy utat vágjak hozzá. Na igen. A kitaposott út unalmas. És azt már járja valaki... :) Talán át kellene írnom az alcímet...

Ma ismét egy finom és lájtosan csípős sósságot követtem el! Ez az egyik kedvenc nyers levesem! Kérdezték a magyar nevét, ami nincs neki, mert ez egy spanyol étel, amit így fonetikusan: gászpácsó-nak illik ejteni, ám ha valaki nagyon nevet akar neki adni, akkor a hozzávalókból válassza ki a neki szimpatikusakat, és kész a magyar neve. Lehet pl. Zelleres-paradicsomos-fokhagymás, Paprikás-fokhagymás, esetleg Fűszeres-paradicsomos... és légyszi ragozd Te tovább... :)

Kellemes, és érdekes, hogy így - turmixolva - egyszerre érzek minden ízt! :) Ez így egészen más ízélményt jelent! Sokkal intenzívebb, kerekebb, dinamikusabb!

Gazpacho turmix

5-6 paradicsom
3 zellerszár
1 kígyóuborka
2 szál zöldhagyma
1 piros kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
8 fekete olajbogyó (imádom!!!)
bazsalikom
petrezselyem
fekete bors
chili
himalája só
víz

A színe rozsdabarna, tehát nem az a kifejezetten ínycsiklandozó színvilág, de az íze, na az csupa élet! :) És fokhagyma! Eredetileg 4 gerezddel akartam megkínálni, ahogy a képen is látszik, de higgy nekem, elég a 3! :)
Így is mondtam ma a meetingen mindenkinek, hogy ne kerüljenek a közelembe, (pláne ha beszélek) mert echte fokhagymaillat leng körül! :) Én speciel imádom, de lehet nem mindenki van így ezzel!
(Ja, igen! A chilivel és a borssal jó csínján bánni, mert frankón elnyomnak minden más ízt.)

Hát, Robinak nem ez lett a szíve csücske. Ugyanis ő, mint a pasik 90%-a édesszájú, így csak elhúzott szájjal, persze ehhez illő fintorral és egy nem túl hízelgő "vacak" jelzővel illette kreativitásom e megnyilvánulását. Tehát ő kapott egy másikat. Egy spenótosat, édeset, pasisat, datolyásat...

Egy kis technikai infó, bár aki próbálta már egyik-másik kreálmányomat az magától is rájön arra, hogy sokszor több a hozzávaló, mint ami egyszerre belefér a turmixba. Ilyenkor persze nem kell beleesni a kétségbe, mondom a megoldást! :) Beleteszel annyit, amennyi belefér, s ha elkészült kiöntöd a felét egy nagyobb piklibe, vagy amibe akarod, (nekem van egy nagy 4 literes - eredeti funkcióját tekintve vízszűrő kancsóm - lusta vagyok patront venni bele, illetőleg mindig elfelejtem) majd a turmixban maradó lityibe meg beleszórod, teszed, rakod, dobod - ahogy tetszik - a maradék hozzávalókat és megkergeted a géppel. Ha kész, összeöntöd, elkevered és tolod be az arcodba. Ugye milyen jó ötlet? :) Na akkor egészségedre!