26. nap - Megszokás, napi rutin

Merj különbözni! :)

Ez most olyan lelkis bejegyzés lesz...

A megszokás mindenben nagy úr legyen az bármi. Ha megszokunk valamit, legyen az jó, vagy rossz, már zokszó nélkül csináljuk. Valahogy így vagyok a turmixivással. Bár a megszokáshoz inkább pejoratív értelem társul, szerintem csak akkor jelent rosszat, ha rossz dolgokhoz kapcsolódik. Például rossz benne maradni egy sehová nem vezető kapcsolatban, megrekedni egy lélekölő munkahelyen, negatív emberek körében lenni egész nap, elviselni egy hatalmaskodó főnököt, aki nem ismer el bármit is teszünk. Ezeket is meg lehet szokni, (mint mindent) de ezekben a helyzetekben a megszokás nagyon veszélyes, mert egy idő után már nem tűnik fel, hogy ez nem jó így, azt hisszük, ez a normális, ennek így kell lennie, hiszen már mióta így van...

No de nem negatív dolgokról szeretnék beszélni... Tegnap egész napos tréningünk volt, így vittem magammal a napi penzumot és szipókáztam is szorgalmasan, ellenállva a pogácsák csábításának. És nem volt nehéz. Tudom, hogy sokaknak hihetetlen ez. Mit fényezi ez a csaj itt magát, mit mártírkodik, biztos rágja már a kefét, vagy sutyiban félrekajál...
Nos, nem. Annyira megszoktam a turmixivást, hogy mikor tegnap megkérdezték a kollégáim hány napja csinálom, hirtelen nem is tudtam... ööö 23... vagy 24?
Van egy falinaptáram, amit plusz motivációnak iktattam be a programba, hogy a napok huzigálása is jelentsen némi vigaszt, amolyan "vágom a centit" jelleggel... :)  és tegnap huzigáltam be rajta egy egész hetet, mert elfelejtkeztem róla... :)) szóval ennyire szoktam meg. Ilyen tekintetben a megszokás jó és pozitív, mert jó dolgok kapcsolhatók hozzá. Sőt! Ez az 50 napos kihívás előhozott még egy járulékos pozitívumot! Elképesztően kevés szemetet termelek! Bőven elég lenne kéthetente levinnem a szemetet, ha elviselném a konyhában a látványát! Ez a felettébb kellemes "mellékhatás" korábban nem tűnt fel, de most nagyon szembeötlő! És ha volna komposztálóm, még ennyi sem lenne! Mert ami szemét termelődik nálam, az szinte mind komposztálható.

Kialakult már a napi rutinom is. Reggel 5-kor kelek. Mindig is koránkelő voltam. De most ez annyira beállt, hogy már ébresztő sem kell hozzá. Edzéssel kezdem a napot. Éhgyomorra szoktam edzeni, valahogy nekem így esik jól. Utána jöhet egy proteines turmix banánnal, majd egy óra múlva készítek egy zöld turmixot, az kitart pár óráig, általában 13-14 óráig, közben víz meg teák (csalán, borsmenta, hibiszkusz, amihez kedvem van, édesítés nélkül). Délután többnyire készítek 1,5-2 liter alma-narancs-répa dzsúszt, vagy paradicsomos-zelleres zöldséglevet iszok (ezt nagyon szeretem!)... ez kitart estig. Ha este még éhes vagyok, lehet, hogy készítek egy mandulatejes turmixot, vagy csak egy proteinest, amihez kedvem van. De soha nem fekszem le éhesen, sőt, egyáltalán nem éhezem! :) Ha korog a poci, tolok bele valami fincsi levet, és élvezem az alakulást! Mínusz 8 kilóval már nagyon látványos a dolog! Olyannyira, hogy az egy hónapja vásárolt farmert, már állandóan huzigálnom kell, mert kezd bő lenni, mindig csúszkál... és ezt aaannnyira jóóó! :) Igen, tudom lehettem volna előrelátóbb, kár volt megvenni... Még egy-két hét és begombolva is lecsúszik! :D

Ha előrevivő, önmagunkat építő tevékenységeket alakítunk ki és szokunk meg, akkor a hozzájuk kapcsolódó megszokás is pozitív előjelű lesz. Könnyed és kényszermentes. 
Pl. félelemérzet helyett izgalommal tölt el, hogy még egy szűk hónap előttem van. Büszkeséggel tölt el, ahogy beleadok mindent az edzésekbe, imádom, hogy hetek óta izomlázam van, tetszik, hogy a masszázs miatt tele vagyok lila-fekete foltokkal, de ez mind-mind a célomat szolgálja! Ha elhanyagoltam magam, magamra vessek. Én vagyok a hibás. Ha kitartottam volna anno az elhatározásom mellett, és a 2015-ös 30 naposom után nem térek vissza a korábbi egészségtelen életmódomhoz, a jutalomevéshez és társaihoz, akkor most nem kellett volna újra elölről kezdenem. De ez már a múlt.

Szépen, folyamatosan haladok, mert ismét indítékba kerültem! Aki nem tudja, ez mit jelent, annak kicsit megvilágítom. Egy ember két állapotban lehet. Indítékban vagy hatásban. Ha indíték állapotban vagy, te irányítasz, a te kezedben van a gyeplő. Belőled indulnak ki a dolgok, létrehozója, s nem elszenvedője vagy a veled történteknek. Ezzel szemben a hatásállapot mindezek ellentéte. Amolyan patakba hullott falevél-helyzet ez. Sodor az ár, nem irányítasz, ide-oda csapódsz, csak történnek veled a dolgok, anélkül, hogy hatással lennél rájuk. Hatásállapotban sokan azt mondják, "én nem tehetek róla, csak a körülmények áldozata vagyok". Persze, mert jobban hangzik, mint az, hogy gyenge és gyáva voltam változtatni a helyzeten.
Tehát merj különbözni! Légy Te is indítékban! Légy Te az irányítója a Veled történteknek!
Ezt kívánom Neked! :)