A negyvenvalahanyadik nap... Receptekkel! :)

Két jó dolog van abban, hogy turmixolok. Az egyik az minden bizonnyal a kényelem. Imádom a macerátlan életvitelt. Hogy nem kell azon gondolkozom, mit egyek, mit főzzek, miket vásároljak... Pikk-pakk végzek a piacon vagy a bioboltban. Nyilván ha majd vége lesz a kúrának, belép a képbe a változtatás gyönyörűsége, de alapvetően nagyon szeretem az egyszerűen kivitelezhető, gördülékeny, sima dolgokat.

A másik szépsége, kissé összetett, és akkor jelenik meg ha már egy ideje így élsz. Az alvásigény-csökkenés miatt "többet élsz", az energiaszint-emelkedés miatt pedig azt a többet, intenzívebben! :)

Ha jól belegondolok, nem tudok negatív dolgot említeni a turmixkúra kapcsán, illetőleg nem kell mindenkinek és állandóan turmixolni. Ezeknek az italoknak a pozitív hatása (emésztés rendbetétele, bőr kitisztulása, általános könnyűség-érzet, csökkenő testsúly, energiaszint-növekedés, kellemes közérzet, alvásigény-csökkenés stb.) nem csak akkor jelentkezik, ha kizárólag ezt iszod. Akkor is, ha csak kiváltasz vele egy étkezést, vagy reggelente megiszol belőle egy pohárral. Nyilván ha bevállalsz egy ilyen hetet vagy hónapot, a pozitív élmények sokkal intenzívebben jelennek meg.
2015-ben, az első kúránál, még én is féltem, kibírom-e, hogy ne egyek egy hónapig, mi lesz, hogy lesz, tényleg jó ötlet volt-e belevágni, és csak belül éreztem, hogy jó az irány. Tavaly már tudatosan készültem rá és csináltam, most meg egyenesen eltökélten! Ez azt jelenti, hogy senki, és semmi sem zökkenthet ki, semmi olyan nem történhet, ami eltántorít attól, hogy végigvigyem úgy, ahogy kitaláltam. Nem érdekel, ha előttem a kedvenc kajámat eszik, nem érdekel ha érzem a finom illatokat, nem érdekel ha egy buliban mindenki más eszik, ugyanolyan jól tudom érezni magam én is, mint a többiek, és nem gubbasztok önsajnálatban fetrengve egyedül a sarokban.
Van ide egy nagyon friss példám, mert tegnap házavatós-csapatépítős buli volt napirenden nálunk. Volt nyilván eszem-iszom, grillezés, bográcsozás meg a satöbbi. Én meg vittem a saját - jól bevált - turmixgépemet, hozzávalókat és turmixokat csináltam! :) Többen (megkós)tolták és ízlett mindenkinek! :) Leírhatom ismét, hogy minden a fejben dől el, de inkább nem ragozom ezt tovább.

Június 13-a lesz a 60. napja ennek a kihívásnak. tehát az eredmények 14.-én kerülnek fel ide. Fényképpel, ahogy illik. :)

Egy ideje már nem írok receptet, mert már nem az a fontos a számomra, hogy változatosan "étkezzek" hanem az, hogy becsülettel végigcsináljam. De most - mivel többen kérdeztek recepteket, és úgy látom nem szerettek bogarászni a blogomban - leírom ide a számomra legfinomabbakat, így ezek közül bátran választhattok, mindegyik nagyon oké lesz! :)


"Alap" zöld turmix recept

15-20 dkg spenót 
1 alma (használhatsz helyette, körtét, barackot, kivit, ananászt, mangót is)
2 banán
datolyapaszta (ízlés szerint)
víz



Céklás-kivis turmix 

2 kisebb darab cékla
3 kivi
1 avokádó
1 alma
2 banán
2 evőkanál őrölt chia mag
víz



Lila turmix

6-7 levél lila káposzta
2 kisebb cékla
2-3 marék muskotályos szőlő (egy közepes fürt)
2 banán
1 avokádó  
4 nagy datolya vagy datolyapaszta (ízlés szerint)
2-3 evőkanál méz
víz

Fűszeres-paradicsomos turmix 

4-5 paradicsom
3 zellerszár
bazsalikom
chili
lestyán
petrezselyem
bors
himalája só
víz


Sütőtökös-narancsos turmix

1 fél sütőtök (mint a képen)
3 narancs
3 szál sárgarépa
2 mandarin
1 banán
méz/datolyapaszta (ízlés szerint)
fahéj (csak érzéssel)
víz

Gránátalmás-spenótos zöld turmix

1 csomag spenót (10 dkg)
1 avokádó
1 gránátalma
2 banán
2 evőkanál goji bogyó
5 db datolya vagy datolyapaszta (ízlés szerint)
víz





Pina colada turmix

3 dl kókusztej 
1 ananász
1 narancs (van aki nem tesz bele, én tettem)
1 banán
3-4 mentalevél 
agave szirup
2 dl víz 

Sütőtökös-gránátalmás (sárga) turmix :)

Kb. 40 dkg sütőtök (nyersen)
1 avokádó
1 gránátalma magjai
1 narancs
3 banán
zöld tea




Epres-mandulatejes turmix 

30 dkg eper (használhatsz áfonyát, szedret, ribizlit, meggyet is, valamint mirelitet is)
2 banán
4 dl mandulatej
4 dl víz
datolyapaszta vagy méz (amelyik tetszik, és érzésre)







Bármelyiket választod is, biztos a siker! Ha szeretnéd még inkább  felturbózni tehetsz bele superfood-okat. Amiket én szoktam: ginseng, spirulina, acai bogyó, goji bogyó, maca por, chia mag.
Nekem a spenóthoz, brokkolihoz, kelkáposztához nem igazán illik az eper, szeder, ribizli, áfonya, így ezeket tejes változatban szoktam készíteni, mandula-, vagy kesudiótejjel, és ezekbe nem teszek superfood-okat. 

Remélem, találsz ezek között kedvedre valót. :)

A turmixkúra és az allergia

Amikor anno az allergiatesztet elvégezték rajtam, húszéves korom körül, úgy néztem ki, mint Popeye a legjobb napjaiban. Az egész alkarom belobbant, bedagadt és úgy viszketett majd' megőrültem tőle. Kiderült, hogy a madártollon kívül mindenre allergiás vagyok, így bármit "hozott az élet" abszolút kiszámítható volt az összes nyári reakcióm! :))) Jöhetett házi por, atka, parlagfű, nyírfa, nyárfa, szilfa, fekete üröm, kutya, macska, minden tüsszögést, viszketést, orrfolyást és könnyezést váltott ki belőlem...

Ehhez az idők során még egy kellemes gyógyszerallergia is társult (ibuprofen, alopyrin, kalmopyrin, algoflex, advil... és ezek származékai) tehát ha mindezeket összevetjük azt mondhatjuk, hogy immunrendszer-erősség tekintetében rendesen alulmúlom az átlagot. Ennek ellenére elvétve vagyok csak beteg, ez a "gyengeség" inkább a halmozott allergiában köszön vissza. (Ételek tekintetében még nem csináltattam meg tesztet, így arról nincs infóm, hogy a fentiekhez ételallergia is társul-e vagy sem.)
A gyerekkoromat megkeserítő allergia végül odáig fajult, hogy kb. félévente befulladtam (értsd: arra keltem éjszaka, hogy nem kapok levegőt) és szipókát (inhalátor) kellett beszerezni. Aztán - azt hittem - ezt kinőttem, és maradt a szinte állandó tüsszögés, orrfolyás és könnyezés... amik kellemesen végigkísérik a nyaraimat, hacsak nem szedem az allergiagyógyszeremet minden évben, áprilistól októberig. Mivel több mint 20 éve szedem, már párszor váltanom is kellett, mert immúnis lettem egyikre-másikra.

Ilyen bevezető után, gondolom sejted, hogy mi következik... Vajon a turmixkúrám hatással van-e erre az állapotomra... Nos, igen.
Tudni kell rólam, hogy notórius önmegfigyelő vagyok, szeretem tudni mire, hogyan reagál a testem, a szervezetem. És mindenre reagál. Nem csak az enyém, a tiéd is. Mindenről küld visszajelzést, csak sokszor nem veszünk róla tudomást.
Április 15-én kezdtem a turmixkúrát. Épp startolt az allergiaszezon, de még nem kezdtem el szedni a gyógyszert. Bár ez nem volt tudatos. (Az igazság az, hogy minden évben elfelejtem, hogy el kellene már kezdeni, és csak az első tüsszögések alkalmával ijedek meg és rohanok a gyógyszertárba újabb adagért. Bár mióta tavaly kétszer is befulladtam, már egész arzenál van itthon allergiagyógyszerekből. :)) Olyan 20.-a körül vettem észre először, hogy jelentkeztek az ismert tünetek, de úgy gondoltam, lesz, ami lesz, ezúttal kivárok. Hátha a turmixkúra erre is hat... és nem kezdtem el szedni a gyógyszert. És igazam lett.

Ma május 21.-e van, és tegnap vettem észre először azokat a kis cuki, puha, fehér szöszöket (nyírfa, nyárfa? nem tudom melyik, melyik) a levegőben, amik már eléggé elő szokták hozni a "kívánt" hatást, de semmi nem történt. Se tüsszögés, se viszketés, se könnyezés... pedig Debrecenben a Nagyerdőn lakom, vagyis hatványozottan ki vagyok téve a pollenek hatásainak. De azt hiszem, bátran kijelenthetem, a turmixkúra, nem csupán az alakot teszi ...ööö... mondjuk úgy: stradkompatibilissé, de - nagy örömömre - erre is pozitív befolyással bír! :)

Ez a harmadik évem, amikor turmixkúrázok. :) Két éve csináltam végig az elsőt, ami 30 napos volt, tavaly a másodikat, de csak 20 napig, és az idén egy 50 napost terveztem be. Az első kettőnél nem éreztem, hogy azok bármi befolyással lennének az allergiámra, ami azért sem volt észrevehető, mert a korábbiakat január-február környékére időzítettem. Nem volt jó ötlet, ma már belátom, hiszen télen piac sem kínál ennyi változatos gyönyörűséget, mint mostanság! :) S mire jött az allergiaszezon sajnos, jórészt visszaálltam a korábbi étkezésemre, tehát csak kampányszerűen ittam a turmixokat.

Most pedig annyira lelkesnek és elvetemültnek érzem magam, hogy nagyon merész gondolatom támadt! Mi lenne, ha a turmixomba is csempésznék egy kevés olyan növényt, amire allergiás vagyok? Hm? Vajon mi történne? Nyilván van esély rá, hogy bedagad a torkom és megfulladok, de hátha nem! :) Már abból kiindulva gondoltam erre, ahogyan a védőoltások működnek. Egy gyengített kórokozót juttatnak be a szervezetbe, ami kialakítja a védettséget. Mi van, ha ez az allergia estében is működik? Szerintem kipróbálom...

Amit észrevettem ebben a 32 napban...

Pont egy ismerősömmel beszéltem telefonon arról, hogy érzem magam, amikor bevillant valami... Mióta nyersen vagyok, nem hiányzik a kávé, ezt ugye már a harmadik napon észrevettem, és annak rendje és módja szerint ezt az infót közkinccsé is tettem. De ma rájöttem arra, hogy egy másik gyengeségem is eltűnt. Aki ismer, tudja, hogy naggggyon édesszájú, és kívánós csaj vagyok. Nyilván ez utóbbit az ételekre, ízekre (és egyéb élményekre) értem, ha valaki félreértené... :) S mióta tart a turmixkúrám, egy dolgot egyáltalán nem kívántam meg, ami pedig az eddig lecsúszott 10 kilót segített felpakolni a szervezetemre. Ez pedig a csoki!!! :) Korábban ha örömködtem, bánkódtam, haragudtam vagy egyéb érzelmi mélységeket vagy magaslatokat éltem át, eme afrodiziákumhoz előszeretettel fordultam egy kis plusz boldogsághormonért, annál is inkább, mert gyerekkorom óta erre szocializáltak a drága szüleim, de most ezt a kívánósságot mintha teljesen kiiktatták volna az életemből. Ami azért is furcsa, mert anno nem egyszer előfordult, hogy egy este alatt akár 2-3 mikuláscsomagnyi édességet is el bírtam tüntetni. Most meg eszembe se jut. Ma is arról villant be, hogy rendeltem egy-két terméket és egy kis proteinszeletet kaptam a cuccok mellé ajándékba. Akkor eszméltem rá, és döbbentem meg azon, hogy milyen rég nem ettem csokit, és, hogy eszembe sem jutott a hiánya. Valahol biztosan a nyersséggel (milyen jó szó) :) van ez összefüggésben, de tudományos vagy logikus magyarázatot nem tudok ráhúzni.

Most már komolyan hiányoznak az ízek, de érdekes módon csak az egészséges fajták, úgy mint káposztasaláta vagy görög saláta, alma (egészben és nem turmixolva) :), a nyers fasírt, vagy a nyers szusi! Áááá na ez nagyon! :)
Ez a hiányérzet pedig az én hibám. Az egyszerűség kedvéért ugyanis hetek óta egy fajta turmixon és vízen kívül szinte mást sem iszok egész nap, és mint tudjuk egészségesből is lehet egyoldalúan táplálkozni, ami hiányérzetet szül. Huu, annyira süt belőlem a bölcsesség, hogy őrület! :D Valósággal le vagyok nyűgözve magamtól! :) Erre is van ám egy teóriám, miszerint a tiszta étel, tiszta gondolatokat szül... de inkább nem borzolom a kedélyeket... :)))
Viszont holnap szerda lesz, vagyis piacnap, így beújítok pár ízt, és szerintem ezzel vissza is állok a "gyári beállításra", és eltűnik a hiányérzet.

Amúgy a közérzetem remek! Bár előfordult fáradékonyság, ami általában kora délután kap el, de ezt a túl kevés kalóriának tudom be, mert ahogy számoltam 1000 közelében sincs amit beviszek, de fura módon nem érzek éhséget. Ugyanakkor az edzésekkel semmi bajom, jól bírom a terhelést, nem vágyok pihenőnapokra.

Általában 10-11 körül fekszem le, az éjszakákat rendben átalszom, hajnali fél 5-kor, mikor elkezd világosodni, magamtól felébredek, indul a napi edzés, majd jön a jóga, majd a meló és szépen alakulok. Vagyis csak hozománya van ennek az egy hónapnak. A maradék közel 20 nap pedig már pikk-pakk el fog telni! :) Vágni akartam a centit, de nem találom sehol... Mire véget ér a kúra kell vennem egy másikat, hogy legyen mivel lemérni a módosult változót! :))

26. nap - Megszokás, napi rutin

Merj különbözni! :)

Ez most olyan lelkis bejegyzés lesz...

A megszokás mindenben nagy úr legyen az bármi. Ha megszokunk valamit, legyen az jó, vagy rossz, már zokszó nélkül csináljuk. Valahogy így vagyok a turmixivással. Bár a megszokáshoz inkább pejoratív értelem társul, szerintem csak akkor jelent rosszat, ha rossz dolgokhoz kapcsolódik. Például rossz benne maradni egy sehová nem vezető kapcsolatban, megrekedni egy lélekölő munkahelyen, negatív emberek körében lenni egész nap, elviselni egy hatalmaskodó főnököt, aki nem ismer el bármit is teszünk. Ezeket is meg lehet szokni, (mint mindent) de ezekben a helyzetekben a megszokás nagyon veszélyes, mert egy idő után már nem tűnik fel, hogy ez nem jó így, azt hisszük, ez a normális, ennek így kell lennie, hiszen már mióta így van...

No de nem negatív dolgokról szeretnék beszélni... Tegnap egész napos tréningünk volt, így vittem magammal a napi penzumot és szipókáztam is szorgalmasan, ellenállva a pogácsák csábításának. És nem volt nehéz. Tudom, hogy sokaknak hihetetlen ez. Mit fényezi ez a csaj itt magát, mit mártírkodik, biztos rágja már a kefét, vagy sutyiban félrekajál...
Nos, nem. Annyira megszoktam a turmixivást, hogy mikor tegnap megkérdezték a kollégáim hány napja csinálom, hirtelen nem is tudtam... ööö 23... vagy 24?
Van egy falinaptáram, amit plusz motivációnak iktattam be a programba, hogy a napok huzigálása is jelentsen némi vigaszt, amolyan "vágom a centit" jelleggel... :)  és tegnap huzigáltam be rajta egy egész hetet, mert elfelejtkeztem róla... :)) szóval ennyire szoktam meg. Ilyen tekintetben a megszokás jó és pozitív, mert jó dolgok kapcsolhatók hozzá. Sőt! Ez az 50 napos kihívás előhozott még egy járulékos pozitívumot! Elképesztően kevés szemetet termelek! Bőven elég lenne kéthetente levinnem a szemetet, ha elviselném a konyhában a látványát! Ez a felettébb kellemes "mellékhatás" korábban nem tűnt fel, de most nagyon szembeötlő! És ha volna komposztálóm, még ennyi sem lenne! Mert ami szemét termelődik nálam, az szinte mind komposztálható.

Kialakult már a napi rutinom is. Reggel 5-kor kelek. Mindig is koránkelő voltam. De most ez annyira beállt, hogy már ébresztő sem kell hozzá. Edzéssel kezdem a napot. Éhgyomorra szoktam edzeni, valahogy nekem így esik jól. Utána jöhet egy proteines turmix banánnal, majd egy óra múlva készítek egy zöld turmixot, az kitart pár óráig, általában 13-14 óráig, közben víz meg teák (csalán, borsmenta, hibiszkusz, amihez kedvem van, édesítés nélkül). Délután többnyire készítek 1,5-2 liter alma-narancs-répa dzsúszt, vagy paradicsomos-zelleres zöldséglevet iszok (ezt nagyon szeretem!)... ez kitart estig. Ha este még éhes vagyok, lehet, hogy készítek egy mandulatejes turmixot, vagy csak egy proteinest, amihez kedvem van. De soha nem fekszem le éhesen, sőt, egyáltalán nem éhezem! :) Ha korog a poci, tolok bele valami fincsi levet, és élvezem az alakulást! Mínusz 8 kilóval már nagyon látványos a dolog! Olyannyira, hogy az egy hónapja vásárolt farmert, már állandóan huzigálnom kell, mert kezd bő lenni, mindig csúszkál... és ezt aaannnyira jóóó! :) Igen, tudom lehettem volna előrelátóbb, kár volt megvenni... Még egy-két hét és begombolva is lecsúszik! :D

Ha előrevivő, önmagunkat építő tevékenységeket alakítunk ki és szokunk meg, akkor a hozzájuk kapcsolódó megszokás is pozitív előjelű lesz. Könnyed és kényszermentes. 
Pl. félelemérzet helyett izgalommal tölt el, hogy még egy szűk hónap előttem van. Büszkeséggel tölt el, ahogy beleadok mindent az edzésekbe, imádom, hogy hetek óta izomlázam van, tetszik, hogy a masszázs miatt tele vagyok lila-fekete foltokkal, de ez mind-mind a célomat szolgálja! Ha elhanyagoltam magam, magamra vessek. Én vagyok a hibás. Ha kitartottam volna anno az elhatározásom mellett, és a 2015-ös 30 naposom után nem térek vissza a korábbi egészségtelen életmódomhoz, a jutalomevéshez és társaihoz, akkor most nem kellett volna újra elölről kezdenem. De ez már a múlt.

Szépen, folyamatosan haladok, mert ismét indítékba kerültem! Aki nem tudja, ez mit jelent, annak kicsit megvilágítom. Egy ember két állapotban lehet. Indítékban vagy hatásban. Ha indíték állapotban vagy, te irányítasz, a te kezedben van a gyeplő. Belőled indulnak ki a dolgok, létrehozója, s nem elszenvedője vagy a veled történteknek. Ezzel szemben a hatásállapot mindezek ellentéte. Amolyan patakba hullott falevél-helyzet ez. Sodor az ár, nem irányítasz, ide-oda csapódsz, csak történnek veled a dolgok, anélkül, hogy hatással lennél rájuk. Hatásállapotban sokan azt mondják, "én nem tehetek róla, csak a körülmények áldozata vagyok". Persze, mert jobban hangzik, mint az, hogy gyenge és gyáva voltam változtatni a helyzeten.
Tehát merj különbözni! Légy Te is indítékban! Légy Te az irányítója a Veled történteknek!
Ezt kívánom Neked! :)

Bevásárlólista

Ahogy ígértem, készítettem egy bevásárlólistát, hogy aki akarja, tudja követni, hogy miket hol, mennyiért szerzek be hetente, hogy aki partizánkodni akar, vagy velem tartani, megismerje anyagilag mivel jár egy ilyen turmixhónap.
Nos, általában heti 2x megyek piacra, szerdán és szombaton. nem azért mintha nem tudnék egyszerre bevásárolni egész hétre, de jobban szeretek inkább kevesebbet venni és így állandóan friss a készletem. A spenótnak amúgy sem tesz jót ha sokat áll, mert könnyen fonnyad, így abból nem veszek fél kilónál többet egy alkalommal. Volt, hogy elcsábultam annyira szép, friss, ropogós volt, hogy egy kilót vettem belőle, plusz még más zöldet is, aztán meg dobhattam ki a felét...

Ami mindig van itthon: banán, alma, valami zöldség (ez lehet: spenót, sóska, töltike (karalábélevél), cékla, kelkáposzta, sárgarépa, brokkoli) és datolya. Ezekből pár perc alatt megunhatatlanul fincsi turmix rittyenthető.
A kedvencem a spenót-alma-banán kombó. Ehhez kell 10-15 deka spenót, 1 alma, 2 banán, 3 szem dundi datolya, és annyi víz, ami ellepi a kavalkádot. (Van aki 2 alma, 1 banánnal készíti és úgy szereti, nos, kinek a pap, kinek meg a szomszéd nője... ugyebár...) :) Azért sem írok minden naphoz más receptet, mert zömében ezt készítem. Az elkészítése rém egyszerű, a íze pedig kifejezetten finom.

De aki változatosságra vágyik, ami nagyon helyes és tök normális emberi igény, annak ajánlom figyelmébe a 2015-ös 30 naposomat, (itt kezdődik - le kell görgetni az elejéhez), amikor (még turmixilag szűzen), tele félelemmel, és gyomorideggel, hogy kibírom-e, nem teszek-e valami rosszat magammal (ááá családi hatás nyilván), leírtam a folyamatos nyavalyáimat, félelmeimet, hisztimet meg a satöbbit. Na ott muszáj volt a lelkesedésem szinten tartása miatt is naponta írni bejegyzést, és akkor naponta kipróbáltam valami újat. Új ízeket, új turmixokat, de akkor, ott kellett is. Már egy hét után rántott hússal álmodtam, most meg semmi ilyesmi nem történik. :)

Az alapreceptet szoktam variálni plusz avokádóval, vagy alma helyett használok kivit, narancsot, körtét vagy grapefruitot... plusz mindig teszek hozzá valami extrát. Gyömbért, chia magot, vagy goji bogyót. S általában ezzel el is vagyok délig, vagy 1-2 óráig.

Délután majdnem minden nap készítek egy-két liter alma-répa-narancs koktélt is gyümölcscentrifugával, így ehhez is mindig vannak hozzávalók.

Ha különlegességre vágyom, vagy valamilyen nehezebb turmixra, azt általában mandulatejjel készítem. Most a Tescoban akciósan kapható ( 599 Ft/db, általában 670 Ft) mandula-, zab-, kókusz-, és rizstej, és ha hármat veszel, kapsz ajándékba egy ilyen cuki müzlistálat. :) Ezért muszáj volt megvenni hármat! :)) Imádom a müzlistálakat!

A mandulatej (én a vaníliásat szeretem) remekül használható kifejezetten gyümölcsturmixok készítéséhez. A banán megspékelve bármilyen mirelit gyümölccsel tökéletes összhatást ad (eper-banán, vegyes erdei gyümölcs-banán, áfonya-banán) plusz mandulatej.
Naponta általában egy turmixot készítek. A többi itóka facsart vagy szűrt gyümölcs- vagy zöldséglé, csalántea borsmentával, vagy levendulával vagy hibiszkusszal (ezeket nagyon szeretem) és víz. Így megiszok napi szinten 4-5 liter folyadékot.

A hozzávalók zöme nyilván piaci beszerzés, így a spenót, banán, alma, datolya, sárgarépa, narancs, grapefruit, kivi, gyömbér, avokádó, citrom... Nos, nem tudom, jelent-e valakinek értéket, ha leírom, hogy itt, Debrecenben a nagypiacon mi mennyibe kerül...? :))) Illetőleg nem tudom mindennek az árát sorry, mivel számos dolog van még nekem itthon, így ma csak egy látjosabb vásárlást kellett megejtenem.

De nézzük:
Piac:
Alma, kilója 200 Ft/300-ért vettem.
Avokádó darabja 799 Ft/1 darabot vettem. Mivel nagy, kétszerre fogyasztom el.
Spenót 800 Ft kilója/400-ért vettem.
Királydatolya kilója 4.000 Ft/15 darabot vettem, 980 Ft-ért. (Nem szeretem a kicsi gubics datolyákat, csak ezt szoktam vásárolni. Nekem ízre is sokkal finomabb az iráninál.)
Banán kilója 399 Ft/650 Ft-ért vettem.
Akácméz 2.200 Ft/950 g (egy üveg)

Biobolt:
Borsmentatea 2cs 540 Ft
Levendulavirág 1 cs. 300 Ft
Hibiszkuszvirág 1 cs. 655 Ft
Chia mag 100 g: 525 Ft

Tesco:
Mandulatej (csokis-kókuszos, vaníliás, mogyorós) 599 Ft/db, 1800 Ft

Ez összesen: 9.150 Ft Ami szerdáig lesz elég, az a banán, az alma és a spenót. A teákkal, mézzel elleszek egy pár hétig. A chia mag kitart, szerintem egész hónapban.
A datolya, és a mandulatej is egy hétre elég, bár ez utóbbiból nem veszek mindig, csak alkalmanként, ha megkívánom. A datolyát majd pótolnom kell a következő szombaton. Sárgarépa, narancs, körte, grapefruit, gyömbér még van nitthon. Illetőleg van még mirelit áfonyám, és vegyes gyümölcs is.

Véleményem szerint, átlagosan heti 10.000 Ft-ból igen változatosan felépíthető és levezethető egy ilyen hónap. Aki szívesen kísérletezne új ízekkel, vagy szélesebb spektrumú superfood-okkal, csinálhatja, csak akkor húzósabban alakulnak a heti összegek. Bár azokat is csak egyszer kell megvenni, és sokáig elegendőek.

20. nap - Helyzetjelentés

Ma van a 20. napja, hogy belekezdtem a 2017-es turmixkúrába! Még 30 nap van hátra, lassan félidőnél vagyok. Ma reggel is lemértem magam. Igaz, szombatonként szoktam, de ez olyan szép kerek nap, meg az is kerek ami vissza van, így nézzük meg, hogy állok majdnem a felénél... Nos, eddig mínusz 7 kiló, és 30 centi, innen-onnan. Ebből a legtöbb a derék-poci tájékról ment le. Mindkettőből 7-7 centi. 

Ha ismét egy 30 napos kihívást vinnék végig, még 10 nap lenne hátra, s valószínű ugyanolyan eredménnyel zárnám, mint két éve. Tehát - mint a példa mutatja - 30 nap alatt simán le tud csúszni egy tizes, ha valaki 30 napig csak zöldség-, és gyümölcsturmixokat, préselt leveket fogyaszt, és betartja az önmagának tett ígéretét.
Megnyugtathatok mindenkit nem éhezem, nem fogok belehalni az 50 naposba, és lelkileg is teljesen jól vagyok, mert nincs akut hiányállapot. Oké, hiányzik egyik-másik íz, de egyáltalán nem vészes, és korántsem kibírhatatlan. Ha belegondolunk olyan mintha kizárólag csak zöldségen és gyümölcsön élnék, mint mondjuk a csimpánzok. Láttál már csimpánzt? Hogy miket művel a fán? Hát... nem sok ember lenne képes arra. Fizikailag jóval erősebbek az embernél, és főleg növényi étrenden élnek. Ők egész életükben így esznek. Akkor egy ember, aki nagyon hasonlít felépítésében hozzájuk, miért halna éhen, ha 50 napig csak tápanyag- és vitamindús kosztot követ? Vagy miért gyengülne le? Miért romlana meg az egészsége? Érzed, hogy ez mennyire nonszensz? :D Olyan vicces amikor az ismerőseim az erőm, az energiám, vagy az egészségem miatt aggódnak, holott tömény és értékes tápanyagforrás minden, amit beviszek. Tele vannak a turmixaim superfood-okkal (szuperélelmiszerekkel), értékes enzimekkel, vitaminokkal, ásványi sókkal és nyomelemekkel.
Illetőleg a súlyvesztés is arra utal, hogy egészséges amit csinálok. Ugyanis ha a test megkap minden tápanyagot, ami a normális működéséhez szükséges, nem érzi már, hogy tartalékolnia kell ínséges időkre, így könnyen elengedi a felesleget. 
Szerintem inkább annak kellene félnie, aki tápanyag nélküli, üres kajákat eszik, jó sok kalóriával hiszen "kell az erő"! :D

Még egy dolog más nálam, hogy nem egészben eszem a gyümölcsöket és a zöldségeket, hanem turmixolva. Ennek is meg van az értelme. Egyrészt azért csinálom így, mert a turmixba bele tudok tenni olyan "dolgokat", amiket az ember lánya nem rágcsálgat el magában, de mégis jó ha bennünk van. Ilyen pl. a gyömbér, a spenót, a goji bogyó, a chia mag, a spirulina és társai...

Másrészt az emésztést nagyon elősegíti a turmixolt állag, ezért jóval kevesebb energiát kell erre fordítani. Ezért is van energiája a léböjtösöknek vagy turmixivóknak, mivel nem viszi azt el az emésztés. Mert ahhoz nagyon sok energia kell! Voltál már úgy, hogy túl sokat ettél, és utána alig bírtál megmozdulni? Mit gondolsz hová tűnt az energia? Talált. Rohant megemészteni azt a sok mindent, amit letoltál a torkodon...

Harmadrészt pedig, a zöld levelekben több a tápanyag, mint bármely más ételcsoportban, de ez a növény sejtjeiben van elraktározva. Ahhoz, hogy ehhez hozzájussunk át kell törni a sejtfalat. Viszont a cellulóz, ami a zöld levelek fő alkotórésze a világ egyik legerősebb molekuláris szerkezete. Tehát ezt áttörni korántsem könnyű feladat, hiszen nemigen lennénk képesek pépes állagúra rágni egy zöld levelet. Annál is inkább mert ugyancsak unásig kéne rágni minden egyes falatot, és én speciel sokkal izgalmasabb dolgot is el tudok ennél képzelni időtöltés gyanánt! :))) Ezért inkább turmixgéppel rágok. :)

Arra gondoltam, legközelebb írok egy bevásárlólistát, hogy aki akarja, tudja követni, hogy miket mennyiért vásárolok hetente, így könnyen ki lehet számolni, mennyit is kóstál egy ilyen turmixhónap.

Ismét a komfortzóna

Az élet a komfortzónád végén kezdődik

Úgy gondolom  kétféle sajnálat létezik. Az egyik, nevezzük tiszta részvétnek, amit az elesettek, bajba jutottak, bántalmazott gyermekek, állatok iránt érzünk, és a van egy másik sajnálat, ami nálam a "lesajnálás" kategória. Míg az egyik egy minden negatívumot nélkülöző tiszta (s mondjuk ki: normális) emberi érzés, addig a másik (szintén normális, bár inkább pejoratív értelmű)... nem is tudom pontosan honnan származik, de hogy létezik az tuti. Ez utóbbi az, amikor a sajnálathoz nem részvét, hanem megvetés társul. Akit lesajnálunk, szánalmasnak érezzük és nem sokba nézzük. Nekem ez a legutolsó emberi érzés amire képes vagyok. Még a megvetésnél is lentebb van. Eddigi életem során nagyon ritkán fordult elő, hogy pár emberrel kapcsolatban ilyesmit éreztem, és csak remélni tudom, hogy több alkalommal már nem fogom érezni. Mert nem szeretem. Nem épít, nem ad hozzám semmit, csak elvesz. Figyelmet, energiát, jókedvet.

Egyéniségemnél fogva egyik - itt leírt - érzelmet sem szeretem kiváltani az emberekből, s nem is szoktam. Amit kiváltok az inkább más természetű... Ez lehet düh, kíváncsiság, egyet nem értés, ellenérzés, irigység, bizonyos esetekben pedig elismerés. Általában erős érzelmeket váltok ki az emberekből, de kettőt nem szoktam. Ezek: a sajnálat és a közöny. Így gondolom. Persze az ismerőseimet kellene erről megkérdezni. :)

No amikor belekezdtem ebbe a kihívásba mégis valami ilyesmit éreztem néhány emberen. Na nem a lesajnálást, inkább azt a tiszta sajnálatot, hogy mit sanyargatom itt magam közszemlére téve, mire jó ez az egész kihívásosdi...
Erre van egy rövid és egy hosszú válaszom, s mindkettőt szeretem! :)

A rövid válaszom annyi, hogy csak azért csinálom, mert úgy döntöttem, hogy csinálom. Igen tudom, elég arrogánsan hangzik. :)

A hosszú válaszom kicsit összetettebb. Szeretem feszegetni és kifelé tologatni a komfortzónám határait. Mert ezáltal több vagyok. Nem másnál, félreértés ne essék! Önmagamnál. Annál, aki tegnap voltam, vagy két héttel (adott esetben 30-50 nappal ezelőtt) :) Mert szeretek harcos lenni, küzdeni, elérni, végigcsinálni. Semmi sem emeli jobban az önbecsülést és a magabiztosságot, mint ha olyan dolgokat teszel, amik építenek Téged önmagad előtt. Ha kihívások elé állítod magad, akkor becsülöd és tiszteled magad, mert képesnek érzed magad arra, hogy végigcsináld. Becsülöd magadban a kitartást, és tiszteled az elhatározást, ezért nem lengsz ki, ezért tartod végig magad a döntésedhez. Ilyen egyszerű ez.

Aki nem becsüli és nem tiszteli magát, általában nem fog bele kihívásokba, Megmarad az ismerős terepen, nem tűz ki nagy célokat, nincsenek nagy álmai, inkább  a középszerűséget választja, mert nem hiszi, hogy képes lenne végigcsinálni egy kihívást, vagy elérni egy nagy célt. Ő nem toszigálja kifelé a komfortzónája határait. Így az egyre szűkül, szinte fogva tartva őt, ami nagyon veszélyes. Mert minél szűkebb a komfortzónánk, annál kevesebb dologra tartjuk képesnek magunkat, és így kevés olyan dolgot élhetünk át, és tapasztalhatunk meg, amiért megszülettünk, amiért élni érdemes!

Szinte minden olyan dolog, ami az életben csodálatos, pozitív, kellemes és izgalmas, az a komfortzónán kívül van. Belül pedig mi van? Kényelem, egyforma, ingerszegény szürke napok és éjszakák, talán egy utált munkahely, egy unalomba fulladt párkapcsolat, na meg persze a TV! Ha már át nem éljük, legalább a képernyőn át lássuk milyen is a "való világ". Szánalmas. Szerintem. Ennyi lenne az élet? Hát ezért nyerted meg anno ama versenyfutást a több millió közül? Hogy végiggürcöld a napodat, s este pedig a fotelban tespedj a TV vagy a facebook előtt, és nézd a gazdagok és a szépek miként élik a mindennapjaikat, szánva saját magad és haraggal tekintve a világra, amiért rossz helyre születtél?

Nos, én bármit megteszek azért, hogy az imént vázolt víziót elkerüljem. Hogy amikor majd 20-30 év múlva visszanézek, ne az utóbbit lássam magam körül. A kihívás mindegy. Teljesen mindegy mivel teszed próbára magad, csak csináld. Teljes szívvel ezt javaslom! :)