Fél évig nem enni... lehetséges ez?

Mindig is vonzott a lehetetlen :)

Korábban is elkapott már párszor a kampányszerű hév, hogy kezdjek valamit magammal, végigvigyek valami nagy dolgot, ami már "valami", hogy büszke lehessek magamra, és érezzem a "Megcsináltam!" semmihez sem fogható, katartikus érzését. Ilyet éreztem az első 30 naposom után is... vagy amikor évfolyamelső lettem a főiskolán... vagy amikor legyőztem a hideghívás-fóbiámat, és először toltam be 50 milliót egy hónap alatt ltp-ből.
Szóval bírom és igénylem a kihívásokat!

Éppen egy ilyen nagyszabású cél-inspiráció után kutattam a neten, amikor rátaláltam egy sztorira... Szokásos köszönőlevél melyben egy léböjtkúra után a delikvens megköszöni a sok segítséget és támogatást... igen ám, de tovább olvasva valami egészen elképesztő dolgot tudtam meg! Ez a nő, nevezzük J-nek (így hívja magát) 6(!) hónapig nem evett egy falatot sem. Végig léböjtkúrát tartott! Nos drágáim, ehhez kell csak az eltökéltség és a kitartás, ezt végigcsinálni úgy, hogy közben otthon vár a család, akinek főzni kell, ellátni őket, ott vannak a mindennapos kihívások mint a meló, "megértő" főnök, a tennivalók, ide rohanni, azt elintézni, hullám hegyek és völgyek... Mert nincs illúzióm. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek meg kell vívnia a saját kis hétköznapi harcait, amelyek nem kímélik az ember lányát csak azért, mert éppen életmódot vált, vagy léböjtkúrát tart. És természetesen mi sem tarthatunk igényt megkülönböztető bánásmódra ilyenkor, így nem is számítunk rá. Ám ha belekezdtünk, akkor minden mást alárendelünk ennek, s ennek fényében éljük az életünket tovább. Másképp nem megy.

No de visszatérve J-hez... kifejezetten fogyási céllal vágott bele a kúrába, s bár a kezdő súlyát nem írta le, de annyi kiderült a leveléből, hogy másfél hónap alatt 20 kilótól szabadult meg, s az egész kúra alatt sikerült a testsúlyának a felét elveszítenie. 191 napig nem enni, még nekem is hihetetlen, akinek azért elég tág a komfortzónája... szóval belefér jó pár - másoknak - ijesztő dolog. :))
Olyan szinten tisztelem, becsülöm az ilyen eltökélt, elhivatott, tökös és kemény csajokat, hogy őrület! :) Nem adta fel, pedig voltak az ő családjában is, akik agyrémnek gondolták az elhatározását, és féltették, hogy valami baja lesz, így megpróbálták lebeszélni, támadták, lehülyézték, de nem adta fel! Ment előre senkivel sem törődve, és megcsinálta! Jaj aaaannyira szeretem ezt a szót! Már a hangzása is libabőrössé tesz! Megcsináltam! Milyen jó kimondani, leírni, ÉREZNI!

Korábban még soha nem hallottam olyanról hogy egy ember fél évig ne egyen. Ebből is kitűnik milyen korlátoltak vagyunk, csak azt tudjuk felfogni, és elfogadni, ami belefér a komfortzónánkba, az összes többit támadjuk, mert amit nem értünk, azt elutasítjuk. Ez a legkönnyebb. Ez a nő - ismeretlenül is le a kalappal előtte - megcsinálta, végigtolta és elérte ezt a nagyszerű célt. S biztos vagyok benne, azóta fényévekre van már korábbi önmagától, mert ennek a célnak az elérése minden bizonnyal az egekig növelte az önbecsülését, ami kihatott az élete valamennyi területére.

191 napig nem enni... Még leírni is durva! Mi ehhez képest az én kis 30 vagy 50 napos kihívásom... :))) Bár nincs igazam. Nem fogom degradálni a célomat és a tervemet, mert soha senkihez nem célszerű hasonlítani magunkat csak a korábbi önmagunkhoz. Hiszen ha állandóan másokhoz hasonlítod magad, abból soha nem jöhetsz ki jól! Csakis úgy van közös nevező a történetben, ha magadat, csakis magaddal hasonlítod össze. Elég ésszerű, nem? Emberi sorsok siklanak ki, életek mennek tönkre az állandó hasonlítgatások miatt. Lám ő mit ér el, hol tart, mije van, hogy néz ki stb. Ha arra törekszel, hogy mindig jobb legyél mint korábban voltál, és a mai énedet a tegnapival, a fél évvel vagy 5 évvel ez előttivel hasonlítod össze, ez az egyetlen csata, amit megnyerhetsz, az összes többit elveszíted.
És ahhoz képest, hogy két éve 30 napig, tavaly 20 napig tartottam magam a tervhez, az idei 50 napost végigvinni igenis nagy dolog! :) legalább is nekem.

Ha szeretnéd te is elolvasni J köszönőlevelét, itt megteheted.