Tudni kell rólam néhány dolgot... Például azt, hogy mindent szeretek túlzásba vinni, és nem kihívás azt ismét megcsinálni, amit már egyszer végigvittem. És még egy dolog: szeretek olyan dolgokat megtenni, amikről sok ember azt gondolja, hogy képtelen lenne rá.
Amikor két éve kitaláltam, hogy 30 napig nem eszek semmit, csak iszok, sokan azt gondoltak (pl. az akkori párom és a családja) hogy ez kész agyrém, valami nem tiszta nálam, tönkre teszem magam, hazavágom az egészségemet, nem leszek képes gyereket szülni annyira legyengülök... hogy csak a legáltalánosabb véleményeket említsem...De végigcsináltam, holott még a párom sem hitte, (akinek a legjobban kellett volna támogatnia) hogy sikerülni fog.
Tavaly sajnos fel kellett adnom a kihívást a 20. napnál, egy súlyos felfázás miatt, de idén ismét belevágtam, viszont emelem a tétet, mert úgy érzem, megint 30 napig vinni, már nem kihívás. Ezért úgy döntöttem: 50 napig fogom csinálni! És nagyon vigyázok és figyelek magamra közben, hogy sikerüljön végigvinni, és semmi se akadályozza meg a tervemet. Ezért igyekeztem alaposan megtervezni az egészet a receptektől kezdve, az edzéseken át, a mentális tényezővel bezárólag, felhasználva az előző projektekből tanultakat. Valamint, magamat ismerve, tudom mit kell tennem, ha magam alatt vagyok, ha elkedvetlenedem, ha nehéz, ha bánat ér, ha szívesen elcsábulnék, ha kemény a meló, ha vendégségbe megyek, vagy két napos tréningre, amire lesz példa ebben a másfél hónapban, de ha felkészülök rá, az értetlen tekintetekre, a "jaj, csak egy falatot" vagy a "na, csak egy pohárkával"-okra, akkor nem lesz gond.
Nos, tegnap be is kezdtem a cselendzsbe egy alapos bevásárlás után. A piacon megvettem az első hozzávalókat. Bár a spenóttal megjártam, mert nem néztem meg alaposan, hogy mit kaptam. Pedig már a zacskónak gyanúsnak kellett volna lennie, mert látszott, hogy belül vizes volt.
Alapszabály, hogy a zöldeket nem szabad piacra vitel vagy csomagolás előtt megmosni, mert sokkal könnyebben poshad. Nos így jártam. Poshadt volt az egész. Fél kilót dobhattam ki a kukába. Így az első turmixok sóskával készültek. Szerencsére ezt is vettem. Mindig öreg néniktől szeretem ezeket vásárolni nem viszonteladóktól, s ez ismét jó ötletnek bizonyult. (A néninek nem volt már spenótja, így azt mástól vettem, rá is fáztam.)
Ahogy írtam a bejegyzés elején, nem tervezem, hogy minden nap írjak, mert nem a változatosság lesz a döntő ebben az 50 napban, vagyis nem akarok minden nap más turmixot készíteni, így pedig a receptek nem lennének olyan izgalmasak. Illetve az 50 napos tervemhez és a célomhoz a spenót-alma-banán alaprecept is tökéletesen megfelel. Szeretem is, költséghatékony is, és tökéletesen ki lehet egészíteni olyan szuperélelmiszerekkel, mint a gyömbér, a goji bogyó, a chia mag, vagy préselt levekkel és italokkal, amiket szintén tervezek beiktatni a programba. Tehát nem csak a turmixokról fog szólni ez az időszak.
50 napig nem enni... "milyen hülye ötleteid vannak lyányom!" - mondaná a Drága Papám, ha olvasná a blogomat, vagy tudna a tervemről... de nem mondjuk el neki! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése