3. nap - És nem hiányzik a kávé! :)

Pompásan indult a napom! :) Kávé nélkül is! Ami azért nagy szó, mert 35 éves korom óta függő vagyok. Addig egyáltalán nem ittam kávét, de egyik napról a másikra nagyon hozzászoktam. Igaz, lájtosan ittam a háromazegybent is, már ami az erősségét illeti... Amúgy kapucsínóporral és mézzel kiegészítve, valamint tejjel és néha tejszínnel felturbózva, a kedvenc 6 decis bögrémben (nagyon szerettem... míg el nem törtem) már nem volt annyira lájtos... (szégyenlősen pislogó szmájli)

Nos, íme a bizonyíték a szenvedélyemre... megörökítve egy scrapbook oldalon... :) (Ez egy másik hobbym, hogy ilyen oldalakat készítek a magam és a mások örömére) A scrapbook azért is érdekes, mert az életünk lényeges pillanatait, fontos mozzanatait örökítjük meg általa... Ha van egy kedvenc kép, vagy egy esemény, ami nagy jelentőséggel bír, képileg megörökítve, a scrapbook új értelmet és szépséget ad neki, gyönyörű keretbe foglalva...

No de térjünk vissza a harmadik naphoz... A lelkesedés töretlen, kávé nélkül is. Visszaolvastam a tavalyi harmadik napomat, ahol nem túl rózsásan viseltem ezt a "megpróbáltatást", hisztivel és komoly elvonási tünetekkel tarkítva... :). Most semmi ilyesmit nem érzek. Nem fáj a fejem, nem hiányzik az étel, a rágás, az ízek, semmi. Meglepően jól vagyok, pedig ugyancsak hirtelen kattantam rá a dologra, hiszen egyik napról a másikra beszüntettem az evést, és csak iszok. Ez nagyon jellemző rám... Mármint nem az ivás :) hanem, hogy hirtelen hozok döntéseket. Nem vitás, hogy átlagszemmel nézve nem vagyok normális, de ehhez már hozzászokott aki ismer! :)

S hogy miért nem hiányzik a kávé, miért nem fáj a fejem? Nos, fogalmam sincs... Eddig ha simán kezdődött a nap, már úgy értem hétköznapian, tehát kelés, kitántorgás a mosdóba, át a fürdőbe, majd a konyhába, az első mozdulattal kávét készítettem... Most felkelek, ugyanúgy mosdó, fürdő, de aztán kapcsolom be a laptopot és kezdem az edzést. Valahogy AZONNAL átálltam... Bár az tény, hogy a meditáció sokat segített és alakított a hozzáállásomon. Aki szokott meditálni, az tudja, mit jelent az, hogy beprogramoztam ezt a másfél hónapot, hogy a tudatalattim is tudja, hogyan kell ehhez az időszakhoz hozzáállnia. S mint tudjuk, minden a fejben dől el...
Illetve, nálam soha nem működött semmiben sem a fokozatos átállás. Vagy felteszek mindent egy lapra, tehát ettől naptól ezt teszem és így csinálom vagy sehogy nem csinálom. Tudom, tudom, hogy kell a mértékletesség, meg a fokozatosság, meg, hogy ne sokkoljam a testemet ilyesmikkel, de egész jól viseli, illetve volt ideje hozzászokni, mert mindig ezt kapja... Szokásom túlzásba vinni a dolgokat. Remélem azért a szép testem partner lesz ebben ezúttal is! :)

Az energiaszintemmel semmi gond. Igen jól bírom az edzéseket, és a nem evést együtt. Minden nap lenyomok egy intervallum edzést. Igaz csak fél óra, de tolom keményen. Ezt nem írtam elő kötelezően magamnak, úgy voltam vele, ha van kedvem, és érzek hozzá elég energiát, akkor csinálom, ha nem, akkor csak a tibeti rítusokat végzem el. Erről már írtam itt korábban, hogy miért tettem bele a programba, és mire jó. Na persze még nagyon a rajtnál vagyok, nem meglepő, hogy jól bírom. Nyilván van még a múlt heti tartalékból... :)

No készült is egy citrusos turmix, amit jelenleg is itt szipókázok nagy örömmel...

Citrusos zöld turmix 

Hozzávalók: 

20 deka sóska
1 grapefruit
1 narancs
1 alma
1 citrom
1 sárgarépa
2 banán
1 evőkanál goji bogyó
2 nagy datolya
2 evőkanál agave szirup
víz (amennyi kényelmesen ellepi a cuccot)

Ebből kb. 2 liter zöld turmix készült, ami szerintem elég is lesz a mai napra. Kellemesen savanykás, kissé fanyar az íze, mivel a sóska is savanyú, és nem akartam túlságosan édesre. Én kifejezetten szeretem a grapefruit kesernyés ízét, így nem foglalkoztam azzal, hogy gondosan lehártyázzam... 

No akkor mindenkinek kellemes napot és jó étvágyat kívánok a húsvéti sonkához! Én maradok a zöld lötyinél... :)