Reggel lemértem magam, s 4,1 kilóval vagyok keskenyebb mint egy hete. Nyilván ez nem tényleges súlyvesztés, (így valószínű le is fog lassulni jövő hétre) mivel először a víz távozik, majd kiürülnek a szénhidrátraktárak, s egyebek is... De jóóó látni, hogy elkezdődött a buli, hogy a babahájam szépen lassan amortizálódik...A másik jó hír mára, hogy kezdem megszokni a gyömbér ízét. Majdnem mindegyik adagba csempészek egy darabkát. Emlékszem, két éve kínkeservesen szipókáztam az ezzel készült turmixot, s bár attól igen messze vagyok, hogy megszeressem, ma már nem kotyog...
Általában egy ilyen pikli turmixot készítek egy napra, ami 3,5 liter. Ez egyfelől elég is egy napra elosztva, másrészt gyakran készítek ez előtt, után, közben, narancs-alma-répa dzsúszt is, vagy amihez éppen kedvem van. Vettem egy könyvet inspirációnak, amiben rengeteg gyümölcscentrifugával készült lérecept van összegyűjtve, s egyik-másik annyira finomnak ígérkezik, hogy turmixban ki is fogom próbálni, s néhányat majd ide is leírok. Biztosan érdemes lesz kipróbálni. Ez a képen, egy alaprecept, spenóttal, banánnal, almával, datolyával és gyömbérrel (meg persze vízzel)... illetve ebbe most egy szép, nagy érett avokádó is került, hogy a zsírbevitel is ki legyen pipálva. (Eddig erre sajna nemigen figyeltem. Ezen túl nem árt!)
Szóval, köszönhetően a kedves szomszédnak, extrán elkezdtek hiányozni az ízek, főleg a sósságok. Szerintem az a sült kolbász még álmomban is kísérteni fog! :) Na ilyenkor baromi nehéz kitartani, amikor olyan könnyű lenne elcsábulni. Mert nem lát senki. Írni meg írhatok akármit... nem tudná meg senki. Na ja! Csak én! :) És ennyi pont elég is lenne ahhoz, hogy ne merjek többet tükörbe nézni...
Nos... mivel a zöld turmix általában édes, így amit nélkülözök az a sós íz. Ezért lettem kívánós. Így holnapra be is terveztem egy fincsi sós turmixot, paradicsommal, medvehagymával, zellerrel, borssal... hm... már nagyon várom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése