17. nap

Ma egy érdekes ízű koktélt kreáltam. Méregtelenítő turmix néven fut, és igen jellegzetes az íze. Érdekes, hogy már nem annyira az íz dominál nekem, hanem inkább a beltartalom. Ma pl. egy alapból nem a fogamra való koktélt kavartam, (mivel nem a szívem csücske sem a zeller, sem a gyömbér) de most kellett az íze, le is nyomtam belőle 3,5 litert, mert 2 adagot csináltam. Külön nem is édesítettem, mert kicsit unom már az édes ízt. Holnap pedig egy kifejezetten sós turmixot hozok majd! :)

Az egészségi állapotom kitűnő, az életkedvem legendás! :D
De az előbbit azért - biztos, ami biztos - ellenőriztetem is, hogy tuti minden oké legyen. Hétfőn megyek orvoshoz és csináltatok egy teljes labort. Akkor lépek az utolsó hétbe. A buli február 10.-ig tart, az lesz az utolsó turmixos napom. Kedd lesz és ismét tréning! :) Csinálok majd egy összehasonlítást is, előtte-utána fotókkal... hmm... izgi lesz! :)
Ma reggel 73,9 kiló voltam, tehát mínusz 7,7 kilónál járok. 

Lássuk akkor a mai szépséget:
Sárgarépás-zelleres méregtelenítő turmix

(A hozzávalók itt vannak a képen.)

3 szál zeller
2 sárgarépa
2 édes alma
1 kis darabka gyömbér
víz

Nekem jólesett ez az íz, ha valakinek ez így nem jön be, nyilván tehet hozzá mézet, datolyát, aszalt szilvát, ami kedvére való.

Rendkívül felszabadító érzés, nem függni az ételtől, az étkezéstől. Pedig én olyan nagyon szeretek enni, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor csak az evés és az ízek tettek boldoggá. Ha rossz napom, vagy kedvem volt képes voltam egymás után 2 nagy tábla csokit betermelni, "legalább ennyi örömöm legyen" - alapon.
Voltak édességrohamaim, amikor összevásároltam mindenféle gezemicét: krémtúrót, pudingot, csokit, ropit, töltött ostyát, Pilóta kekszet, meg természetesen ilyen-olyan csokikat, és elpusztítottam mindent. Már nem szégyellem, ilyen is volt. De érdekes módon inkább az utóbbi évekre jellemzőek ezek.

Viszont a mostanihoz hasonló felszabadultságot még soha korábban nem éreztem. Bármikor éhes vagyok, hálás vagyok a turmixomért, ami ellát energiával és életkedvvel. Nem válogatok, megiszom azt ami van, és érzem, hogy a részemmé válik. Remek érzés tisztán étkezni, valahogy pszichikailag is hat rám ez a kúra. Szebbnek érzem magam tőle. Meg tisztábbnak. És valahogy értékesebbnek azáltal, hogy képes vagyok "nem"-et mondani a korábban csorgó nyállal kívánt cuccokra. Mindenkinek át kellene élnie ezt az érzést! Semmihez nem fogható! És ugyancsak emeli az önbecsülésed szintjét!

Hozom holnap a sós turmixot! :)