Végre március van! Lassan-lassan jönnek elő a színek, az illatok, dúlnak a hormonok és az ablakom alatt bagzanak a macskák, elképesztő hangokat kiadva...
Ilyenkor mindig az az érzésem, mintha már "évek óta" nem lett volna tavasz... Ez mindig katartikus élménnyel tölt el, és az újdonság izgalmát hordozza! :)Visszafordíthatatlanul elővett a mosolygós tavaszváró filing, amihez ezúttal jó adag női önbizalom is társul és abbéli boldogság, hogy 5 éve először 70, és nem 80 kilósan nézek a közeledő nyár elébe! :)
A mai mérés eredményeképpen 70,5 kilót mutat a mérleg, ami a 174 centimhez pompásan illik! :) Próbálgatom a régi ruháimat, amik 5 éve nem voltak rajtam, és szinte kislánynak érzem magam, aki "beszabadult" az anyja ruhásszekrényébe... egyik-másik régi ruhám újbóli felfedezése ilyen kalandos érzéssel tölt el! :)
Továbbra is nyers étkek töltenek ki belülről valamint annak okán érzett büszkeség, hogy könnyedén tartom ezt az életmódot. Már nem kívánok sokat enni. Sőt, sokszor enni sem. Majdnem minden nap iszok egy turmixot, de van olyan is, hogy egész nap csak ezt kortyolgatom...
A gondolataim már egyáltalán nem az ételek körül forognak, mint sokszor korábban. Hányszor előfordult, hogy már ebéd után azon gondolkoztam, mit egyek avagy készítsek vacsira...
Most már nem zavar ha mások - egy közös étkezésen - előttem eszik a krumplipürét, sült hússal, mint tegnap Hugiék, teljesen jól el tudok beszélgetni - ezzel együtt is - velük, vagy eszem a saját étkemet, vagy egyáltalán semmit. És nincs bennem feszültség vagy önsajnálat emiatt a "nem normális" hóbort miatt, vagy irigység azért, hogy "nem ehetek" én is krumplipürét, ami az egyik kedvenc ételem volt.
Ha nem vagyok éhes, nem eszek. És ez most nem azt jelenti, hogy bebeszélem magamnak, hogy én tulajdonképpen most nem is vagyok éhes, és görcsösen igyekszem arról elterelni a gondolataimat, hogy, lám ők most milyen finomakat eszenek, én meg itt szívom a fogam... Nem. Ez azt jelenti, hogy mivel nem ezen forog az agyam egész nap, van, hogy kihagyok egy-egy étkezést, mert egyszerűen elfelejtkezem róla...
Pl. tegnap - most gondoltam át - reggelire megettem egy szelet citromtortát, ebédre az előző napról megmaradt görögsalit és még egy szelet tortát, és el is felejtettem vacsizni. Nem voltam már éhes. Tényleg lehet valami abban a feltevésben, hogyha a szervezet megkap minden szükséges tápanyagot, nem jelez éhségérzetet.
Még egy dolgot észrevettem, ami talán picike apróság, de mióta nyersen étkezem, nem használom a "kaja" és a "kajálni" kifejezéseket. Szinte tudat alatt étel, étek, szépség kifejezésekre cseréltem le ezeket, mert az az érzésem, hogy ahhoz az értékhez, amit a nyers ételek hordoznak, egyszerűen nem méltó a "kaja" megjelölés. Nemrég eszméltem csak rá... :)
Mivel többen kérdezték, hogy mégis miket eszek, (hiszen nem osztok meg mindent), és az mennyibe kerül, ezért tervezek egy olyan hetet, amikor leírom egy heti étrendemet, receptekkel és a bekerülési költséggel együtt. Így - ha valakit érdekel - képet lehet majd alkotni arról, hogy mennyibe is kerül ez az életmód...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése